Kérdés
Melyek voltak Pál missziós útjai?
Válasz
Az Újszövetség három missziós útról számol be, melyek során Pál Kis-Ázsiába és Európába vitte el Krisztus örömhírét. Pál apostol magasan képzett zsidó vezető volt, akit eredetileg Saul néven ismertek. Közvetlenül Krisztus halála és feltámadása után Jeruzsálemben élt, és mindent megtett a keresztény egyház elpusztítása érdekében. A kereszténység első mártírja, István kivégzésében is szerepet játszott (ApCsel 7:55-8:4).
Ám miközben Damaszkuszba tartott, hogy ott is felkutassa és börtönbe vesse a keresztényeket, találkozott az Úrral. Ott helyben megtért, és hitre jutott Jézus Krisztusban. Csodás átélését követően megpróbálta meggyőzni a zsidókat és a keresztényeket is arról, hogy gyökeres fordulatot vett az élete. Sokan nem hittek neki, és elkerülték, néhány keresztény azonban, mint például Barnabás, elfogadta és kiállt mellette. Pál és Barnabás később közösen indult a misszióba.
Pál három – egyenként több évig tartó – missziós úton járt, és számos tengerparti, illetve kereskedelmi útvonal mentén fekvő városban hirdette az evangéliumot. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk utazásait.
1. missziós út (ApCsel 13-14): Pál és Barnabás Isten felhívására indult útnak a szíriai Antiókhiában található gyülekezetből. Kezdetben a városi zsinagógákban prédikáltak – ez volt a fő evangélizációs módszerük. Amikor azonban a zsidók közül sokan elutasították Krisztust, a misszionáriusok felismerték, hogy Isten a pogányokhoz küldi őket.
Jézusról szóló bátor bizonyságtétele miatt az üldöző Saulból hamarosan üldözött Pál lett. Azok, akik visszautasították a Jézus Krisztusban elnyerhető üdvösség üzenetét, igyekeztek megállítani Pált, és kárt tenni benne. Az egyik városban csaknem halálra kövezték, de Isten megmentette. A sorozatos megpróbáltatások, verések és bebörtönzések ellenére rendíthetetlenül hirdette Krisztust.
A pogányok felé végzett szolgálata heves vitákat váltott ki azzal kapcsolatban, hogy ki és hogyan üdvözülhet. Az első és második missziós út közötti időben részt vett egy jeruzsálemi gyűlésen, ahol a jelenlévők az üdvösség elnyerésének módjáról tanácskoztak, s végül arra a megállapításra jutottak, hogy a pogányok a zsidó hagyományok átvétele nélkül is elfogadhatják Jézust.
2. missziós út (ApCsel 15:36 – 18:22): Pál egy darabig Antiókhiában maradt, és építette az ottani gyülekezetet, de már egy újabb missziós útra készült. Megkérte Barnabást, hogy kísérje el, és közösen látogassák végig az első missziós út során alapított gyülekezeteket, ám egy nézeteltérés miatt végül különváltak. Isten jót hozott ki az összekülönbözésükből, ugyanis immár két missziós csapat hirdette az evangéliumot: Barnabás János Márkkal Ciprusra ment, Pál pedig Kis-Ázsiába indult Silással.
A gondviselő Isten azután Görögországba irányította Pálékat, és így jutott el az evangélium Európába. Filippiben megverték és börtönbe vetették a misszionáriusokat. Ahogy kalodába zárva énekeltek afeletti örömükben, hogy szenvedhetnek Krisztusért, Isten hirtelen földrengést támasztott. A cellaajtók megnyíltak, a láncok pedig lehullottak a rabokról. A meglepett börtönőr a családjával együtt megtért, a helyi vezetők azonban könyörögve kérték őket, hogy hagyják el a várost.
Athénba indultak, ahol Pál a Mars dombon prédikált a kíváncsi tömegnek. Az egyedül igaz Istent hirdette, akit ember alkotta szobrok nélkül is megismerhetnek és imádhatnak. Egyesek itt is rossz szemmel nézték a ténykedését, mások pedig hittek neki.
Pál tanítani kezdte a friss megtérőket, és gyülekezeteket alapított a számukra. E missziós út során a legkülönbözőbb háttérből szerzett tanítványokat: köztük volt például egy Timóteus nevű fiatalember, egy Lídia nevű üzletasszony, valamint egy házaspár Akvila és Priszcilla.
3. missziós út (ApCsel 18:23 – 20:38): A harmadik missziós úton Kis-Ázsiában prédikált Pál, Isten pedig jelekkel és csodákkal erősítette meg a hirdetett igét. Az apostolok cselekedetei 20:7-12-ben arról olvasunk, hogy Troászban szokatlanul hosszan prédikált az apostol – annyira, hogy egy fiatalember, aki egy emeleti ablakpárkányon ült, elaludt és lezuhant. Holtan hozták fel, de Pál feltámasztotta.
Efézusban az egykor okkult praktikákat űző friss megtértek elégették mágikus könyveiket. A bálványkészítők természetesen nem fogadták kitörő örömmel, hogy „az egy igaz Isten és a Fia” rontja az üzletüket. Egy Demeter nevű ötvös felkelést szított a városban, és istennőjüket, Dianát dicsérték fennhangon. Pál nyomában mindig megpróbáltatások jártak, ám az üldözés és az ellenállás végül megedzette az igaz keresztényeket, akik tovább hirdették az evangéliumot.
A harmadik missziós út vége felé már tudta az apostol, hogy hamarosan börtönbe vetik, és valószínűleg meg is ölik. Az efézusi gyülekezethez intézett utolsó szavai hűen tükrözik Krisztushoz való ragaszkodását: „Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. Bizonyságot tettem zsidóknak is, meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” (ApCsel 20:18-24)
Egyes bibliakutatók egy negyedik missziós útról is beszélnek, és a korai keresztény történetírás is alátámasztani látszik ezt az elgondolást. A Bibliában azonban nem találunk semmilyen konkrét bizonyítékot arra nézve, hogy Pál még egy missziósútra indult volna, minthogy arra legfeljebb Az apostolok cselekedetei lezárást követően kerülhetett sor.
Pál valamennyi missziós útjának ugyanaz volt a célja: hirdetni, hogy Isten Krisztusra tekintettel kegyelmesen megbocsátja a bűnöket. Isten Pál szolgálata révén juttatta el az evangéliumot a pogányokhoz, és vetette meg az egyház alapjait. Az Újszövetségben feljegyzett Páli levelek mindmáig útbaigazítással szolgálnak a gyülekezeti élet kérdései és a hitelvek tekintetében. Pál mindenről lemondott a misszió érdekében, de megérte ekkora áldozatot vállalnia (Fil 3:7-11).
English
Melyek voltak Pál missziós útjai?
