Kérdés
Mit tegyek, ha nem tudom eldönteni, hogy kivel randizzak?
Válasz
A Biblia nem foglalkozik konkrétan ezzel a témával, azt illetően azonban nagyon is ad tanácsot, hogy milyen szempontok szerint válasszuk ki jövőbeli párunkat. A legfőbb és legjobb tanács az, hogy vigyünk mindent, ami foglalkoztat minket, Isten fenséges színe elé. Isten személyválogatás nélkül ad bölcsességet mindenkinek, aki csak kéri azt tőle. „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki" (Jakab 1:5).
A Korinthusbeliekhez írt második levél 6:14 igerésze így utasít minket: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?" A legelső kérdés az, hogy a kiszemelt partner elkötelezett-e Isten követésében. Ha ez a feltétel nem adott, akkor ne tekintsük őt lehetséges jövőbeli párnak. Ugyanakkor azt is nyomban le kell szögeznünk, hogy csak azért, mert valaki valóban Jézus Krisztus elszánt követője, az még nem jelenti automatikusan azt, hogy Ő lesz a megfelelő társunk is. A „felemás iga" kifejezés mélyebb jelentéssel is bír, mintsem hogy csupán arról volna szó, hogy az illető hívő-e vagy sem. Mikor életre szóló társat keresünk magunknak, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a kereszténységen belül számos – egymástól igen eltérő – ágazat létezik. Gondoljunk bele, gondoljuk át és gondoljuk végig, hogy milyen lehetne a házasság a választott személlyel. Hitbéli meggyőződéseink vajon elég közel állnak egymáshoz, hogy aztán párunk meggyőződéseit is nyugodt lélekkel közvetítenénk közös gyermekeink felé? Az erre a kérdésre adott válasz tetemes horderővel bír.
A férfiaknak szükséges magukat azzal a bibliai ismerettel felvértezniük, melyből világosan kitűnik, hogy milyen kell lennie az istenfélő feleségnek. „Ti asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a férj feje a feleségének, mint a Krisztus is feje az egyháznak, és ugyanő megtartója a testnek. De miképen az egyház engedelmes a Krisztusnak, azonképen az asszonyok is engedelmesek legyenek férjöknek mindenben" (Efézusbeliekhez 5:22-24). Isten Szent Lelke úgy nyilvánul meg Pál apostolon keresztül, hogy világosan azt mondja, a feleségnek szívből – és nem külső kényszerből – kell engedelmeskednie férjének. Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a házasságra kiszemelt hölgy minden tekintetben teljesen engedelmes az udvarlónak, hiszen a kapcsolat ezen kezdeti szintjén ez nem elvárás vele szemben. Az azonban kétségkívül szükséges, hogy ne lázadó természetű legyen, hogy szeretetből engedelmeskedjen a felette lévő világi, családi és szellemi tekintélyeknek. Hajlandó kell legyen arra, hogy elfogadja a szeretetteljes vezetést. A Példabeszédek messzire világító könyvének 31:10-31 igerésze hűen tárja elénk, hogy milyen a „derék asszony" jelleme. Az ilyen, mély tiszteletre méltó asszony, foglalatos a hasznos munkában, nagylelkű és markát megnyitja az szűkölködőnek, erős jellemű és bölcsesség igazgatja minden lépését. Meglehet, hogy az igei passzusban leírt minden tulajdonságot nem fogjuk egy fiatal asszonyban megtalálni. Azonban ezen tulajdonságok közül egy-egy is erősen vetekszik az igazgyöngyök és más világi hívságok értékével, Isten szemében el nem múló erények ezek.
Az Istennek tetsző feleség egy másik jellemzését Péter apostol első levelének 3:1-4 igerészében találjuk: „Hasonlóképen az asszonyok engedelmeskedjenek az ő férjöknek, hogy ha némelyek nem engedelmeskednének is az ígének, feleségük magaviselete által íge nélkül is megnyeressenek; Szemlélvén a ti félelemben való feddhetetlen életeteket. A kiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való; Hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt." Az Igét olvasván elénk tárul, hogy a feleség Istennek való szívbőli engedelmessége és szeplőtlen magaviselete olyan hallatlan erővel bír, hogy Istentől elpártolt férjüket a puszta magatartásukkal is képesek visszavezetni Istenhez. Azt is világosan láthatjuk itt, hogy az istenfélő asszony sokkal inkább foglalkozik Isten jelenlétében örök lelkének tisztán tartásával és (sz)építgetésével, mint elmúló emberi testének ékesítésével.
A hölgyek – első ránézésre – csak viszonylag rövid jellemzését találják a jó keresztény férjnek. Ha azonban tudatosítjuk magunkban, hogy a férj úgy kell szeresse feleségét, mint ahogyan Jézus Krisztus szerette-, és szüntelenül szereti egyházát, akkor az Ószövetség minden második oldalán elfedve-, míg az Újszövetség minden oldalán teljesen felfedve találkozunk az Úr Jézus Krisztus öröktől fogva változhatatlan szeretetének számtalan megnyilvánulásával, vagyis mindazokkal a tulajdonságokkal melyek kívánatosak és szükségesek a keresztény férfiban. Míg ha a kiszemelt férjjelölt pillanatnyilag nem is földi életének örök társa, a hölgynek a következő tulajdonságokat-, de legalábbis azok magvait, kell tudja felismernie benne: „Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az íge által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen" (Efézusbeliekhez 5:25-27). Szeretettel teljes, kedves és szeretet mellett elkötelezett férfiről van szó? Hajlandó magaviseletén és szavain keresztül Jézus Krisztushoz vezetni embertársait és aktívan segíteni őket abban, hogy szeplőtlen és szent életet vezessenek? Megvan benne a vezető jellemének írmagja? A férfi feladata mindenekelőtt az, hogy szeresse Istent teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes értelméből és minden erejéből, valamint elszánt kell legyen hitbéli testvéreinek abbéli törekvéseinek segítésében, hogy Istennek tetsző, szent életet vezethessenek. Az Úr Jézus Krisztushoz hasonlóan, ő is alázatos, bölcs, és kegyelmes szívű kell legyen. Nőként tehát ezeket a tulajdonságokat keressük jövőbeli férjünk kiválasztása során, hiszen az istenfélő férfi ilyen.
Mind nő-, mind pedig férfitársunk kiválasztásánál kerüljük a képmutatást, vagyis ebben az esetben konkrétan azt, hogy azzal áltassuk partnerünket és magunkat, hogy ezek a tulajdonságok maradéktalanul megtalálhatóak egy adott személyben. Ha így járunk el, akkor partnerünket és saját magunkat is nagy nyomás alól szabadítjuk meg. Mivel ezen tulajdonságok kifejlődése egy egész életre szóló-, sőt még azon is túlmutató feladat, ne terheljük fiatal párunkat és magunkat sem azzal, hogy mindezek teljesülését rögtön elvárjuk. Az Istennek tetsző (fenti) erényekre való törekvés viszont legyen meg mindkettőnkben. Mivel a házasság életünk egyik legfontosabb döntése, ezért minden nagy döntéshez hasonlóan nagy körültekintéssel, és egy jó adag felülről való bölcsességgel kell körbeimádkozzuk azt.
English
Mit tegyek, ha nem tudom eldönteni, hogy kivel randizzak?
