Kérdés
Mond a Biblia bármit a pre-ádámi fajról?
Válasz
A pre-ádámi, azaz Ádám előtti faj fogalma azt az elképzelést takarja, mely szerint Isten még az első ember, Ádám megteremtése előtt teremtett egy emberi fajt, ami már Ádám előtt élt a Földön. E hipotézis terjedését a történelem több különböző korszakában több tudós is igyekezett előmozdítani. Ennek jeles példái Julianus római császár (Kr.u. 331-363) és Isaac de La Peyrère kálvinista teológus (1596-1676) témában kifejtett munkássága.
Jelen cikkünkben a pre-ádámi hipotézis két népszerű vonulatát fogjuk némileg jobban megvizsgálni: egyfelől a La Peyrère által felvetett hipotézist, másfelől pedig azon állításokat, melyek az ún “gap- elméletben” (magyarul réselmélet) – más nevén a romlás-újjáépítés elméleti keretében – ábrázolódik ki. La Peyrère szerint Isten a pogányokat teremtette a hatodik napon, amikor így szólt: “...Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra...” (1.Mózes 1:26) – a zsidókat viszont csak a hetedik nap, vagyis azon nap után teremtette, hogy minden munkájától megpihent. Ennek megfelelően Isten csak valamikor a hetedik nap után teremthette Ádámot, a zsidók atyját – legalább is e feltevés szerint.
La Peyrère hipotézise alátámasztására a Szentírásra hivatkozott. Káin meglincseléstől való félelmét, egy ismeretlen, azaz idegen nővel kötött házasságát, valamint annak tényét, hogy várost alapított (lásd 1.Mózes 4:14-17), mind annak bizonyítékaként interpretálja, hogy Ádámmal és családjával egy másik emberi fajnak, időben és térben párhuzamosan, együtt kellett léteznie.
La Peyrère a későbbiekben a teremtésről szóló beszámoló saját(os) megközelítése fényében értelmezte újra a Szentírás egyéb igerészeit is. Vegyük például a Rómabeliekhez írt levél 5:12-14 jól ismert igeszakaszát: ”Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek; Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény. Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.”
E szövegrész hagyományos értelmezése szerint, a halál Ádám bűnével lépett be (a teremtett világba), ami aztán zabolázatlan módon terjedt és uralkodott az emberek között (még azok között is, akik maguk nem ettek a tiltott gyümölcsből, akik bár vétkeztek, de nem “Ádám esetének hasonlatossága szerint”), egészen a Mózesnek adott törvény eljöveteléig. La Peyrère azonban másképp értelmezte ezt az igeszakaszt. Szerinte az Ádám előtt létezett pogányok valóban vétkeztek Isten ellen, de kevésbé kirívó módon, mint Ádám (ezért lehet az, hogy míg Ádám bűne halált hozott, az ő bűneik nem). La Peyrère nézete szerint ők csupán Isten erkölcsi akarata ellen vétkeztek, míg Ádám az Ő törvénye ellen. Mikor Ádám a tiltott gyümölcsből evett, azzal már Isten explicit tilalmával szemben vált engedetlenné. Az ellen vétett tehát, amit La Peyrère csak paradicsomi törvénynek nevezett. La Peyrère szerint tehát az Ádám előtti pogányok mindazon emberek voltak, akik nem “Ádám esetének hasonlatossága szerint” vétkeztek.
Olvasónk valószínűleg már jól látja, hogy a Szentírás egy-két passzusának félreértelmezése milyen torz nézetek kialakulásához vezethet. La Peyrère fejtegetéseivel kapcsolatban számos probléma merül fel, már amennyiben nézeteinket a Szentírás valós tanítására alapozzuk.
Először is, Ádámról azt mondja az Írás, hogy Ő volt “az első ember” (1.Korinthusbeliekhez 15:45). Ez nem hozható összhangba azzal az elképzeléssel, mely szerint Isten Ádám előtt is teremtett embereket. Másodszor, La Peyrère szerint a pogányok valahol az Éden kertjén kívüleső “területeken” kellett éljenek, míg Ádám a paradicsomot élvezte (ez a kiváltság annak felelősségével járt, hogy engedelmeskednie kellett a paradicsomi törvénynek, vagyis nem volt szabad ennie a tiltott gyümölcsből – hangzik az érvelés). Az 1.Mózes 2:5-8 igerésze azonban teljesen egyértelműen kimondja, hogy mielőtt Isten megteremtette, azaz “...formálta vala . . . embert a földnek porából”, akit az Édenbe helyezett, még nem volt ember a földön, aki megművelte volna azt. Harmadszor, Isten épp azért teremtette Évát Ádámnak, mert a férfi egyedül volt, és nem volt más hozzá hasonló teremtmény kerek e világon (“...Nem jó az embernek egyedül lenni... az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala”) (1.Mózes 2:18, 20). Negyedszer, Ádám “Évának” nevezte el feleségét, “...mivelhogy ő lett anyja minden élőnek” (1.Mózes 3:20). Az ellenérvek felsorolása majdnem tetszőleges terjedelemben folytatható volna, ezen igerészek azonban már önmagukban is elegendőnek bizonyulnak La Peyrère téves értelmezésének cáfolatára.
Ami Káin meglincseléstől való félelmét-, egy ismeretlen, idegen nővel kötött házasságát-, valamint annak tényét illeti, hogy várost alapított (1.Mózes 4:14-17), azt mondhatjuk, hogy Ádám 130 éves volt, amikor Káin megölte Ábelt (az Ábel halála után született fia, Séth, ugyanis Ádám 130. életévében született; lásd 1.Mózes 4:25; 5:3). Azt is tudjuk, hogy Ádámnak fiai és lányai is voltak (1.Mózes 5:3). 130 éves korára, mire Káin megölte Ábelt, már jó eséllyel unokái és dédunokái is lehettek. Káinnak tehát számos olyan családtagja lehetett, akiktől testvére meggyilkolása után tartania kellett.
Káin, minden jel szerint, egy családtagját vette feleségül (ami akkoriban puszta szükségszerűségből eredt). Tette ezt valamikor Ábel meggyilkolása előtt. Meglehet, hogy ez ma már nekünk igen furcsának tűnik, de az a kapcsolat, amit Mózes törvénye később vérfertőzésnek nevez, a törvényadásig nem volt tiltva. Valószínűleg csak ekkorra alakulhatott ki az, hogy a degeneratív genetikai mutációk elkezdték kifejteni az emberi örökítőanyagra (értsd DNS) gyakorolt negatív hatásuk. Isten tehát a mi védelmünk érdekében tiltotta be az ilyen, ekkor már vérfertőzőnek nevezett viszonyokat. A közeli rokonok egymás közötti szaporodása a genetikai hibák generációs halmozódása miatt vált veszélyessé (és mindmáig az is maradt), ami súlyos deformitások és egyéb problémák formájában jutnak kifejezésre az abban érintett közeli rokonok közös utódaiban.
Ami Káint városalapítását illeti, ha Káin elérte az akkori átlagos élethosszt, akkor valószínűleg kb. 900 évig élt. Mire meghalt, családja így már egy kis város méretűre duzzadhatott volna. Ha Káinnak 30 éves korában született gyermeke, annak pedig szintén 30 éves korában született gyermeke, és így tovább, akkor Káintól akár 30 generáció is származhatott haláláig (30 generáció szorozva 30 évvel=900 év).
A romlás-újjáépítés elmélet értelmezési keretén belül némileg másképp közelítenek a pre-ádámi faj teóriájához. A fent is említett gap-elmélet szerint tehát Mózes első könyvének legelső és második igeverse között határozatlan idő telt el, amelyben Isten az emberek pre-ádámi faját teremtette. Ez az ágazat egészen addig élt a Földön élt, míg Isten ítélete által (lásd özönvíz) el nem törölte őket. Állítólag más, mára már kihalt lények, így például a dinoszauruszok is ebben a korszakban éltek. Az elmélet szerint Isten ezután hat nap alatt átformálta az egész földet, majd a hatodik napon megteremtette Ádámot, a többi pedig már történelem. Egyesek szerint a Sátán bukása is valamikor ebben a homályos temporális űrben ment végbe.
A Biblia angol nyelvű King James változatában található “fordítási hiba” is minden bizonnyal hozzájárult e téves értelmezés kialakulásához. A King James fordítás szerint Isten ugyanis a következőket mondta Ádámnak és Évának: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek fel újra a földet (1.Mózes 9:1 igevers KJV szerinti magyar nyelvű szabad fordítása). A gap-elmélet hívei a “töltsétek fel újra” szófordulatra helyezik a hangsúlyt. Ezt a szövegrészt tehát úgy értelmezik, hogy Ádámnak és Évának újra be kellett népesítenie a Földet, vagyis újra fel kellett tölteniük azt (emberi lakosokkal). Ezzel a megközelítéssel viszont az a gond, hogy függetlenül attól, hogy a King James változatban mi áll, az itt szereplő héber szó, vagyis a mâlê', egyszerűen csak azt jelenti, hogy “betölteni” vagy “betelíteni”. Sőt, maga a King James verzió angol fordítói is tudták, hogy a szó valós jelentése a “betölteni”, de azért választották mégis az “újra feltölteni” kifejezést, mert a 17. századi Erzsébet-kori angol nyelvben az “újra feltölteni” jelentette azt, amit a modern angol nyelven a “betölteni” szó fejez ki. A szóban forgó szövegrész (1.Mózes 1:28) szinte minden fordítása, így a magyar Károli-fordítás is, a héber mâlê'-t egyszerűen a “betölteni” főnévi igenév ragozott formájával adja vissza.
A gap-elmélet támogatói erre azzal felelnek, hogy az özönvíz után Isten Noénak (is) a következőket mondta: “...Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be [mâlê’] a földet.” Így tehát mégis nyilvánvaló - állítják, hogy Noénak az volt a rendeltetése, hogy az özönvíz után újra feltöltse a Földet lakosokkal. Nem értelmezhetjük-e akkor ugyanazon parancsot Ádám esetében is úgy, hogy az voltaképp ugyanezt jelenti (mint Noénál), vagyis hogy Ádámnak Isten ítélete után újra be kellett népesítenie a földet? Függetlenül attól, hogy milyen volt a bolygó állapota Noé özönvize előtt, tény, hogy Isten nem azt mondta Noénak és a vele lévőknek, hogy “újra töltsék fel” a földet, hanem csupán azt, hogy “töltsétek be a földet”. Isten okkal használta azon szavakat, melyeket használt. Ha azt mondta volna, hogy “töltsétek be újra”, az nyilván többletjelentést is hordozhatott volna, de mivel csak azt mondta, hogy “töltsétek be”, így ez az érvelés nem állja meg.
A legnagyobb probléma a gap-elmélettel azonban az, hogy az emberi halandóság beköszöntét (értsd az pre-ádámi emberi faj halandóságát) már az Ádám bűnbeesése előtti időre helyezi. A Biblia teljesen egyértelműen adja tudtunkra, hogy a halál csak Ádám bűne által lépett be (a teremtett világba). “Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek” (1.Korinthusbeliekhez 15:21-22). Függetlenül attól, hogy hogyan vélekedünk azt illetően, hogy a halál már kihatott-e a bűnbeesés előtt az állatvilágra vagy sem, a Biblia elég egyértelműen beszél az Ádám bűnbeesése előtti emberi halandóságról, mikor azt tanítja, hogy ilyesmi nem létezett. Ennek tagadása egyenlő egy központi keresztény tanítás tagadásával.
English
Mond a Biblia bármit a pre-ádámi fajról?
