A prédikátor könyve
Szerző: Bár a prédikátor könyve nem nevezni meg a szerzőjét, néhány versből arra lehet következtetni, hogy Salamon írta. A szövegkörnyezet egyes elemei ugyanakkor arra is utalhatnak, hogy valaki más írta a könyvet Salamon halála után, sőt talán több száz évvel később. Az ellentmondások dacára tartja magát az a nézet, hogy Salamon A prédikátor könyvének szerzője.Keletkezés ideje: Salamon körülbelül Kr. e. 970-től 930-ig uralkodott Izráelben. A prédikátor könyve valószínűleg Salamon uralkodásának vége felé, körülbelül Kr. e. 935 íródott.
A könyv célja: A prédikátor könyve perspektivikus könyv. A „prédikátor” elbeszélése rávilágít, hogy ha a világi dolgokban keres örömet az ember, az elkerülhetetlenül depresszióhoz vezet. A könyv segítségével a keresztények olyasvalaki szemszögéből láthatják a világot, aki – bár igen bölcs – megpróbálja a múlandó, emberi dolgokban meglelni az élet értelmét. A prédikátor a világi örömök szinte valamennyi válfaját kipróbálja, de egyikben sem találja meg az élet értelmét.
Végül a prédikátor arra a megállapításra jut, hogy egyedül az Istenbe vetett hit adhat értelmet az ember életének. Tudomásul veszi, hogy az élet rövid és Isten nélkül végső soron értéktelen. A prédikátor azt tanácsolja az olvasónak, hogy az átmeneti örömök helyett inkább az örökkévaló Istent keresse.
Kulcsigék:
Prédikátor 1:2: „Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!”
Prédikátor 1:18: „Mert ahol sok a bölcsesség, sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.”
Prédikátor 2:11: „De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.”
Prédikátor 12:1: „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”
Prédikátor 12:13: „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!”
Rövid összefoglalás: A prédikátor könyve két kifejezést ismétel újra meg újra. Az egyik a „hiábavalóság”, amely az evilági dolgok ideiglenes voltát hivatott hangsúlyozni, valamint azt, hogy bármily lenyűgöző eredményeket ér is el az ember élete során, egy napon mindent maga mögött kell hagynia. A másik, összesen 28 helyen szereplő kifejezés, a „nap alatt”, a halandó világra utal, és a prédikátor szóhasználatában a földi, ideiglenes, emberi dolgokat jelenti.
A könyv első hét része azokat „a nap alatt” megtalálható dolgokat írja le, amelyekben a prédikátor a boldogságot keresi. Kipróbálja a tudományos felfedezéseket (1:10-11), a bölcsességet és a filozófiát (1:13-18), a vidámságot (2:1), az alkoholt (2:3), az építészetet (2:4), a vagyont (2:7-8) és a luxust (2:8) egyaránt. Különböző filozófiákban próbálja meglelni az élet értelmét, így például a materializmusban (2:19-20) vagy erkölcsi törvényekben (8-9. rész), ám azt tapasztalja, hogy Isten nélkül mind értelmetlen, céltalan és ideiglenes.
A prédikátor könyvének 8-12. része a prédikátor arra vonatkozó javaslatait és megjegyzéseit tartalmazza, hogy miként kellene élni az életet. A prédikátor arra a következtetésre jut, hogy Isten nélkül nincs igazi értelme az életnek. Sok gonoszságot látott és rá kellett jönnie, hogy hosszú távon még az ember legnagyobb vívmányai is semmit érőek. Azt tanácsolja hát az olvasónak, hogy ifjúkorától kezdve ismerje el Istent (12:1) és kövesse akaratát (12:13-14).
Mit vetít előre a könyv: A prédikátor könyvében leírt hiábavalóságok mindegyikére Krisztus a válasz. A prédikátor könyve 3:17 szerint Isten az igazakat és a gonoszokat egyaránt megítéli, márpedig csak azok igazak, akik Krisztusban vannak (2Kor 5:21). Isten a szívünkbe helyezte az örök élet utáni vágyat (3:11), az oda vezető utat pedig Krisztusban készítette el a számunkra (Jn 3:16). Az evilági vagyon gyűjtögetése nem csupán azért haszontalan, mert nem elégítheti meg az embert (Préd 5:10), hanem azért is, mert ha megszerezzük, ám Krisztus nem a mienk, elveszítjük a lelkünket (Mk 8,36). Végső soron A prédikátor könyvében felsorolt valamennyi hiábavalóságra Krisztus a megoldás, aki Isten bölcsessége és az élet egyetlen igazi értelme.
Gyakorlati alkalmazás: A prédikátor könyve lehetőséget kínál a keresztény hívőnek annak megértésére, hogy milyen ürességgel és keserűséggel kell megbirkózniuk mindazoknak, akik nem ismerik Istent. Aki még nem jutott el az üdvözítő hitre Krisztusban, olyan életet él, amely előbb-utóbb mindenképpen értelmét veszti. Megváltás és Isten nélkül nem csupán értelme, de célja és iránya sincs az életnek. A „nap alatti” világ Isten nélkül frusztráló, kegyetlen, igazságtalan, véges és „teljességgel hiábavaló”. Ha azonban Krisztus a mienk, földi életünk árnyéka csupán mindannak a dicsőségnek, amely a mennyben vár ránk.
English
A prédikátor könyve
