Kérdés
Mi a protoevangélium?
Válasz
Mózes első könyvének 3:15 igeverse így szól: "És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod." Ezt a szöveget protoevangéliumnak - vagyis az első, mindegyiket megelőző evangéliumnak - nevezik. Ez az igevers olyan elemeket is tartalmaz, melyek korábban ismeretlenek voltak az Éden kertjében, konkrétan két olyan elemet, mely a kereszténység (eszmei) alapját képezi - a bűn átkát, ami Ádám bűne miatt nehezedik az emberiségre, valamint Isten rendelkezését a bűntől való Megváltóról, Aki végül magára veszi ezt az átkot.
A 14. igeversből világosan kitűnik, hogy Isten a kígyóhoz fordulva megátkozza azt, hogy az az egész életében a hasán csússzon, és "port egyen". Isten a 15. igeversben a kígyó kárhoztatásával voltaképp azt veszi célba, aki abban lakozott, vagyis a Sátánt. Így aztán azzal átkozza meg a Vádlót, hogy örök viaskodásban álljon az asszony magjaként vagy utódjaként ábrázolt emberiséggel. A szóban forgó asszony általános, átfogó értelemben maga Éva, akinek minden utódját örökké zaklatni fogja a Sátán és annak minden csatlósa. A bűn tehát ezen a ponton lép be az emberi fajba, annak pusztítása és következményei pedig egészen napjainkig kihatnak. A bűnt és a bűnös természetet Ádámtól örököltük, és folyamatosan szenvedünk miatta. Az emberek és a démonok közötti ellenségeskedés - viszálykodás és gyűlölet - itt veszi kezdetét, a köztük lévő háborúság pedig mindmáig tart. A gonosz angyalokat és a gonosz embereket is kígyóknak, sőt, mérges kígyók fajzatainak nevezi az Írás (Máté 3:7). Ők Isten népe ellen, az egyház magva ellen háborúznak, amit gyűlölnek és üldöznek, ez pedig az Éden kertjében történt eset óta változatlanul így van.
Ha azonban egészen pontosak akarunk lenni, akkor azt kell mondjuk, hogy az asszony utóda kifejezés Jézus Krisztusra utal, aki (Isten létére mégis emberi) asszonytól született. Ebben az olvasatban a fent említett "ellenségeskedés", azaz viszálykodás és gyűlölködés, a Sátán és Krisztus között zajlik. A kígyó magva, a gonosz emberek és démoni erők a Megváltó sarkába martak, amikor Júdás, a farizeusok, a csőcselék, valamint a római hódítók összeesküdtek, hogy Jézust kereszt általi halálra ítéljék. Azonban hiába marták és mardosták, sebe nem bizonyult végzetesnek. Harmadnap ugyanis testben feltámadt, miután megfizette az árat mindazon emberek bűneiért, akik valaha is hittek és hinni fognak Őbenne (meg azokért is, akik nem, lásd 1.Jn. 2:2 - a fordító megjegyzése). A végső győzelem az övé, szétzúzta Sátán üstökös koponyáját, ezzel örökre megszüntetve az emberek feletti uralmát. Krisztus hatalma elpusztítja a Sátánt minden fejedelemségével és hatalmával együtt, meghiúsítja minden tervét, és tönkreteszi minden művét. A kereszt hatalma lerontja a Sátán teljes birodalmát, megfosztja őt hatalmától (kiváltképp a halál feletti hatalmától), az emberek teste és lelke feletti zsarnokságától. Mindezt a megtestesült Krisztus vitte véghez, mikor szenvedvén meghalt az emberek lelkéért (Zsidókhoz 2:14-15). Jézus a kereszten való érdeme által "taposta" szét az ördög fejét, ezzel pedig örökre legyőzte őt. A protoevangélium azt mutatja meg nekünk, hogy Isten szemei előtt mindig is a megváltás terve lebegett, ezen tervéről pedig már akkor tájékoztatott minket, mielőtt a bűn belépett volna a világba. "...Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa" (1János 3:8).
English
Mi a protoevangélium?
