Kérdés
Hogyan tehetünk különbséget a pszichológiai rendellenességek és a démoni megszállottság között?
Válasz
A rövid válasz erre a kérdésre úgy hangzik, hogy a Biblia nem tesz különbséget a démoni megszállottság és a pszichológiai rendellenességek között. Mivel Isten bölcsességében úgy döntött, hogy ezek megkülönböztetésének képességével nem vértezi fel a keresztényeket, feltételezhetjük, hogy nem ez az elsődleges feladatunk, nem erre van elhívásunk. A Szentírásból két dolgot azonban biztosan megtudunk e témáról.
A Bibliából egyértelműen kiderül, hogy a démonok sajnos képesek megszállni azokat, akik nem tartoznak Krisztushoz. Ennek megfelelően néhány olyan példát is említ az Írás, amikor emberek démoni megszállás elszenvedőivé váltak. Ezen leírásokból visszafejthetjük a démoni befolyás egyes tüneteit, valamint abba is betekintést nyerhetünk, hogy milyen kísérőjelenségei vannak annak, mikor egy démon megszáll egy személyt. E szövegek tanúsága szerint a démoni megszállás egyes esetekben fizikai betegségeket okoz (beszédképtelenség, epilepsziás tünetek, vakság stb. [Máté 9:32-33, Márk 9:17-18]), míg más esetekben a démon gonosz tettek véghezvitelére készteti a megszállott illetőt (a legfőbb példa erre maga Júdás esete). Az Apostolok Cselekedetei ihletett könyvének 16:16-18 igerészében azt látjuk, hogy egy hitető lélek annak a képességet adta egy szolgáló lánynak, hogy a saját, emberi ismereteit meghaladó dolgokról tudhasson (a jóslás szelleme). A démoni megszállott gadarénus rendszeresen vagdosta magát, meztelenül járkált, kriptákban élt, és az őt uraló démonok hada emberfeletti testi erőt adott neki (Márk 5:1-17). Miután Saul király fellázadt az Úr ellen, gonosz szellem zaklatta (1.Sámuel 16:14-15; 18:10-11; 19:9-10), aminek szemmel látható hatásai között szerepelt, hogy búskomorság vett rajta erőt, valamint hogy egyre jobban vágyott arra, hogy megölje Dávidot (Isten Izráel feletti következő felkent királyát), és erre több esetben készen is állt.
Kétségtelen, hogy okkal bátorodunk fel annak tényén, hogy a Szent Lélekkel betöltekezett kereszténynek lehetetlen démoni megszállás alá kerülnie. Az újjászületett hívőben Isten Szent Lelke vesz lakozást, Aki annak pillanatában költözik szívünkbe, mikor átadjuk életünket Krisztusnak (2.Korinthusbeliekhez 1:22). Az eredeti görög szöveg a megszálló démonokat a “gonosz”-, valamint a "tisztátalan" jelzőkkel illeti (Márk 5:2). Már csupán ebből is világosan kitűnik, hogy lehetetlen, hogy a Szent Lélek egy ilyen teremtménnyel ossza meg lakhelyét. Azonban akikben nincs meg Isten Szent Lelke, azokat az életük semmiféle szellemi vagy testi “megtisztítása” nem fogja megmenteni attól, hogy egy démon megszállja vagy befolyásolja őket. Ez tűnik ki a Jézus által mondott példázatból is, melyet Máté evangéliumának 12:43-45 igerészében ekképp olvasunk:
“Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél...” Az Úr Jézus itt arra tanít minket, hogy mi magunk képtelenek vagyunk hathatósan kisöpörni és “rendbe tenni” saját szívünket, hiszen “csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” - kiáltja fájdalmasan a próféta (Jeremiás 17:9). (Az idézett szövegben az “üres”a kulcsszó: ha igyekszünk is lelkileg “rendbe tenni” magunkat, de mégsem hagyjuk, hogy a Szent Lélek töltse meg lényünket, az épp olyan, mintha lelki házunkra kitettük volna a “Szoba kiadó” táblát – a fordító megjegyzése). Csak Isten képes Szent Lelke által újjászülni minket és új szívet teremteni bennünk (Ezékiel 36:26). Csak Ő tehet minket új teremtménnyé Krisztus Jézusban (2.Korinthusbeliekhez 5:17).
És bár igaz, hogy a keresztényeket nem szállhatja meg démon, ez élesen különválasztandó attól, hogy démoni befolyása alá sajnos mégis kerülhetnek. Péter apostol a példa egy olyan hívőre, akit (legalább) egy ízben befolyásolt az ördög (Máté 16:23). Ez különösen akkor fordulhat elő, ha még nem vagyunk elég érettek a hitben, és nem szánjunk oda magunkat a Szentírás rendszeres és fegyelmezett tanulmányozására, valamint az eleven és lélegző imaéletre.
Végezetül álljon itt még egy gondolat a tanácsot bevevő bölcs szívnek: néhányunkban egészségtelenül nagy az okkultizmusról és a démoni tevékenységekről való tudás felhalmozására irányuló késztetés. Ez - finoman szólva is - nagyon veszélyes gyakorlattá nőheti ki magát. Ha életünkkel Istent követjük, és minden nap az Ő szellemi fegyverzetét öltjük magunkra, és nem a saját vélt erőnkre és képességeinkre (így az intellektuális felkészültségünkre), hanem egyedül az Ő erejére támaszkodunk (Efézusbeliekhez 6:10-18), akkor semmi félnivalónk nincs a gonosztól, hiszen tudjuk, hogy Isten mindenek felett való Úr! (Nyilván nem vagyunk vakok Sátán szándékaira [2.Korinthusbeliekhez 2:11; Péter 5:8], de nem módszerei részletekbe menő ismerete-, hanem kizárólag Jézus Krisztus kegyelme oltalmaz meg minket – a fordító megjegyzése) Mikor Krisztusban vagyunk és Őbenne is maradunk, Ő pedig bennünk, akkor nincs okunk semmilyen gonosz szellemi befolyástól félni, “...mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van” (1.János 4:4). Ámen.
English
Hogyan tehetünk különbséget a pszichológiai rendellenességek és a démoni megszállottság között?
