Kérdés
Mit értünk realizált eszkatológia alatt?
Válasz
A realizált eszkatológia elmélete szerint az Újszövetség profetikus igerészei valójában nem is jövőbeli, azaz még be nem következett eseményekre vonatkoznak, hanem sokkal inkább Jézus maradandó “örökségére” utalnak az egyházban. A realizált eszkatológia álláspontja szerint a Biblia a királyságra-, azaz Jézus ezeréves országlására vonatkozó összes próféciája már Jézus földi szolgálatának idejében beteljesült. Mikor tehát Krisztus azt mondta, hogy “...Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa...” (Márk 1:15), akkor valójában azt fejezte ki, hogy királyságára jelenvaló, megtapasztalható realitásként kell tekintsünk, és nem mint egy a távoli jövőben testet öltő dologra. A realizált eszkatológia téziseit C. H. Dodd liberális teológus 1935-ös, A Királyság példázatai című könyvével kezdte terjeszteni, későbbi írásaiban pedig igyekezett tovább népszerűsíteni ezt a megközelítést.
A realizált eszkatológia kijelenti, hogy a Biblia által megjövendölt “jövőbeli” események már cseppet sem jövőbeliek többé, hiszen vagy személyesen Jézus töltötte azokat be, vagy pedig az egyház tölti be mind a mai napig. A Biblia azt állítja, hogy a Messiás el fog jönni – és el is jött, mikor Jézus megszületett Bethlehemben. A Biblia azt állítja, hogy Isten meg fogja ítélni a világot bűn tekintetében – és ezt meg is tette, mikor Jézus meghalt a bűneinkért a kereszten. A Biblia azt állítja, hogy a halottak fel fognak támadni – és ez így is lett, mikor Jézus feltámasztotta Lázárt, illetve mikor halálának percében sokan kijöttek a sírokból (Máté 27:51-52). No, de mégis mi van az Úr Jézus második eljövetelével, földi uralkodásával, és minden nyelv általi dicsőíttetésével. A realizált eszkatológia persze erre is gondolt, hiszen tanítása szerint Jézus Krisztus feltámadásakor és mennybemenetelekor minderre már sor került.
A realizált eszkatológia szerint az eszkatológiát valójában nem is az utolsó események (végidők) tanulmányának kellene tekintsük, hiszen a vizsgálata tárgyául szolgáló igerészek valójában a világ újjászületéséről szólnak: Jézus új irányadó és követendő mércét adott minden tanítványának, melyhez igazodva nekik kell folytatni az Ő időtlen elveinek megvalósítását. A realizált eszkatológia képviselő - az elhangzottaknak megfelelően - nem is foglalkoznak az elragadtatás világos bibliai tanításával, Jézus második eljövetelével, mint ahogy a teljes világ végső megítéltetésével sem. Ehelyett arra irányítják figyelmüket, amit Jézus mondott és tett – minden mást pedig lényegtelennek tekintenek.
A realizált eszkatológia bizonyos értelemben a teljes preterizmussal rokon, melynek tanítása szerint a Biblia összes végidőkről szóló próféciája már rég beteljesült. A “Kingdom Now” teológiájához is igen közel áll (lásd kapcsolódó cikkeinket oldalunkon), mely szerint már most is Jézus ezeréves országában élünk, így tehát a királyság idejére vonatkozó isteni ígéretek minden egyes áldása már most is bármikor hozzáférhető számunkra (persze csak, ha jól és eléggé hiszünk – a fordító megjegyzése.)
Már önmagában annak a ténye, hogy a realizált eszkatológia képzetei egy liberális teológus tollából származnak, elég arra, hogy megalapozott gyanúval közelítsünk a téma felé. (A liberális teológia kifejezés első sorban nem politikai színezetet jelöl, hanem a Szentírás szövegének egy olyan – a teljes egyháztörténelem alatt nem látott – újraértelmezését, melyből a huszadik és a huszonegyedik század talán legtaszítóbb-, a Biblia szövegének és Szellemének a legnagyobb mértékben ellentmondó tévtanítások nőttek ki – a fordító megjegyzése). A realizált eszkatológia – kicsit sem meglepő módon – azóta is az ún. liberális (keresztény) körök kedvenc vesszőparipája. Annál azonban, hogy a realizált eszkatológiát ki és kik tartják helyesnek, vagy helytelennek, sokkal fontosabb az, hogy téziseit azzal vessük össze, amit a Biblia tanít, valamint azzal a tudással, amivel a világ valós történéseiről rendelkezünk. Persze az nem is kérdés, hogy az eszkatológia bibliai tudományága által tárgyalt egyes jelenségek valóban “realizálódtak” már, vagyis bekövetkeztek, de messze nem mindegyik. Jézus saját szavaiban is különbséget tett “ez idő” és a “jövendő világ” között (Lukács 18:30 – nem szó szerint idézve). Tanítványainak ezzel is egy elkövetkező kor reményét adta, ami merőben más lesz, mint a jelen anyagi világunk. Mikor Jézus felvitetett a mennybe, akkor két angyal a következő szavakat intézte Krisztus közvetlen követőihez: “...Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe” (Apostolok Cselekedetei 1:11). Világos, hogy az angyalok szavai egy olyan, még jövőbeli eszkatológiai eseményre mutattak rá, melynek bekövetkezte Jézus minden tanítványának örömteli várakozásra ad okot (lásd Titusz 2:3).
Mikor Jézus azt tanította, hogy “elközelített az Istennek országa” (Márk 1:15), nem arra gondolt, hogy már abban az időben betöltötte volna az arra vonatkozó összes próféciát. Ehelyett inkább azon bizonyítékokra mutatott rá, melyek mind arról tanúskodtak, hogy Ő maga Isten felkentje, a Messiás. Minden egyes alkalommal, mikor Jézus a mennyei Atya hatalmas műveiről beszélt, mikor csodákon és jeleken keresztül megmutatta Isten erejét, akkor az Isten országa bizonyos értelemben valóban “jelen” volt. Mindig, mikor meggyógyított egy bénát, vagy démonokat űzött, a menny valóban megérintette a földet. Mindezzel Jézus viszont csupán ízelítőt adott a menny csodálatos eljövendő dolgaiból. Immánuel fő küldetése azonban az volt, hogy megváltsa a bűn köteleivel megkötözött Izráelt és a teljes emberiséget.
Bőven vannak tehát olyan ígéretek, melyek Jézus Krisztus első eljövetelének idején még nem teljesültek be. Hely szűkében ezt egy, azaz egy igen szemléletes példán keresztül mutatjuk be. Ehhez közelebbről meg kell vizsgáljuk Lukács evangéliumának 4. fejezetét. Mikor Jézus szombatnapon a názáreti zsinagógában a Ézsaiás könyvéből olvas, azt állítja, hogy a Messiásra vonatkozó számos prófécia az Ő személyében vált valóra: hirdeti a szegényeknek az örömhírt, meggyógyítja a töredelmes szívűeket, szabadulást hirdet a foglyoknak, megnyitja a vakok szemeit, szabadon bocsátja a lesujtottakat, és a hirdeti “az Úrnak kedves esztendejét” (Lukács 4:18-19 vö. Ézsaiás 61:1-2). Ekkor Jézus azonban megáll a mondat (vagyis az igerész) közepén, behajtja a tekercset és visszaadja azt a templomi szolgának, majd így kommentálja az elhangzottakat: “...Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra” (Lukács 4:21). Vagyis nem olvasta fel a teljes igeverset. De vajon miért nem? Éppen azért, mert az Ézsaiás által megjövendölt események egy részére azon a napon még nem került sor, egészen pontosan arra “Hogy hirdessem...az Istenünk bosszúállása napját...” (Ézsaiás 61:2). Ez ugyanis arra a napra utal, mikor Jézus már nem alázatos szolga alakjában fog megjelenni, Isten kegyelmét mindenkinek ingyen kínálva, hanem mikor teljes mennyei pompájában, a halál feletti győztes hadvezérként tér vissza, és az Igéjének ellenszegülőket, vagyis az irgalmát elutasítókat, kar nélkül letöri. Itt tehát világosan láthatjuk, hogy valami olyasmi lett megírva, ami akkor, azon a napon, még nem ment végbe, amit Jézus egy másik napon fog majd megvalósítani. Világos, hogy Jézus “nem-realizált eszkatológiát” tanított.
A Szentírás számos olyan eseményről prófétál, amelyek mind a mai napig nem történtek meg. Azon tény biztos tudatában várjuk beteljesülésüket, hogy Isten mindenben hű, és nem képes hazudni (hiszen ő maga az Igazság – lásd János 14:6). A realizált eszkatológia a bibliai próféciákat jelképesnek kell beállítsa, hogy megállapításainak némi hitelt kölcsönözhessen. Az effajta eljárás azonban távolról sem rokon a Bibliaértelmezés helyes módszereivel, azaz egyenesen szembemegy a helytálló exegézis alapvető követelményeivel.
English
Mit értünk realizált eszkatológia alatt?
