Kérdés
Miért volt olyan nyilvánvaló Isten jelenléte a Bibliában, és miért tűnik olyan rejtőzködőnek manapság?
Válasz
A Biblia sok esetet feljegyez, amikor Isten megjelent embereknek, bámulatos és tagadhatatlan csodákat hajtott végre, hallhatóan szólt, és sok más dolgot tett, amit manapság nem tapasztalunk túl gyakran. Miért? Miért jelentette ki és igazolta magát olyan készséggel a bibliai időkben, de tűnik úgy, hogy „rejtőzködik" és hallgat a mai korban?
Annak, hogy Isten rejtőzködőnek tűnik az az egyszerű oka, hogy az emberek szándékosan vétkeznek, és nem térnek meg. „Majd kiáltanak még az Úrhoz, de ő nem válaszol nekik, hanem elrejti orcáját előlük akkor, mert gonosz tetteket követtek el" (Mikeás 3:4, vö. 5Mózes 31:18, 32:20). Ugyanakkor hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt (Zsidók 11:6). Néha az emberek azért nem veszik észre az Isten mellett szóló bizonyítékokat, mert nem akarnak hinni (ld. Márk 6:1-6) – nehéz úgy látni, hogy nem vagyunk hajlandóak kinyitni a szemünket.
De Isten távol attól, hogy rejtőzködne, épp hogy egy progresszív kinyilatkoztatási tervet hozott létre az emberiség számára. Századokon át kommunikált az emberekkel: olykor csodák, olykor közvetlen megszólítás révén nyilvánította ki jellemét, utasításait vagy tervét. És miközben Isten beszélt, időnként hallgatott is. Hatalma nem volt annyira nyilvánvaló, és nem született új kinyilatkoztatás (ld. 1Sámuel 3:1).
Isten első csodája, a teremtés, soha nem volt elrejtve semmilyen formában. A teremtés mindig is legfőbb bizonyítéka volt és lesz Isten létezésének és jellemvonásainak. A teremtett dolgokból jól látható, hogy Isten hatalmas, szuverén és örök (Róma 1:20). Isten a teremtésben jelentette ki magát először az emberiségnek. „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny" (Zsoltárok 19:2). A teremtést követően Isten beszélt az emberekkel, hogy még több mindent elmondjon magáról és terveiről. Először Ádámmal és Évával beszélt, és parancsolatokat adott nekik, majd miután azoknak engedetlenkedtek, átkot hirdetett. Arról is biztosította őket és az egész emberiséget, hogy küld egy Megmentőt, aki megváltja őket a bűnükből.
Miután Énok a mennybe emelkedett, úgy tűnt, hogy Isten ismét „elrejtőzött". De később szólt Nóéhoz, hogy megmentse őt és családját; majd Mózeshez, hogy kijelentse a törvényt, amelyet a népnek követnie kellett. Hogy hitelesítse Mózest mint prófétát és megszabadítsa Izraelt Egyiptomból, Isten számos csodát tett (2Mózes 4:8). Józsué korában szintén csodákat hajtott végre, hogy Izrael megtelepedhessen az ígéret földjén. Később Illés és Elizeus idejében szintén, hogy hitelt szerezzen prófétáinak, és leküzdje a bálványimádást. Ezen nyilvánvaló isteni fellépések között viszont nemzedékek múltak el anélkül, hogy láttak volna csodákat vagy hallották volna Isten hangját. Sokan talán akkor is azt kérdezték: „Miért rejtőzködik Isten napjainkban? Miért nem jelenti ki magát?"
Amikor Isten négyszáz évnyi hallgatása után Jézus a földre jött, sok csodát hajtott végre, hogy igazolja, hogy Ő valóban Isten Fia, és munkálja a benne való hitet (Máté 9:6, János 10:38). Csodálatos feltámadását követően felhatalmazta apostolait, hogy folytassák a csodatételeket, hogy bebizonyítsák: valóban Jézus küldte őket, szintén azért, hogy az emberek higgyenek benne, és fogadják el az Újszövetséget, amit az apostolok épp azidőtájt írtak.
Több oka van annak, hogy az apostolok kora után Isten megszűnt hallhatóan szólni vagy megjelenteni önmagát. Mint már fentebb láttuk, Isten már szólt. Szavai hűségesen feljegyzésre kerültek, és csodálatos módon fennmaradtak évszázadokon át. A Biblia befejeződött. Isten progresszív kinyilatkoztatása véget ért (Jelenések 22:18). Most már a teljes kanonikus Szentírás a kezünkben van, és nincs szükség további csodákra, amelyek „hitelesítenék" a Bibliát, mert az már hitelesítve van. Isten tökéletes igéjében megtalálható minden, amire szükségünk van „a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre" (2Timóteus 3:16). A Biblia tökéletesen alkalmas arra, hogy bölccsé tegyen minket az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által (2Timóteus 3:15). „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet [bizonyosabbnak, mint a csodás megtapasztalásokat], amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek" (2Péter 1:19). Semmi egyébre nincs szükségünk, és nem kell biblián kívüli kinyilatkoztatásokat keresnünk. Ha mégis azt tesszük, azzal megkérdőjelezzük a Szentírás elégséges voltát, amelyről Isten márpedig kijelentette, hogy elégséges.
A Szentlélek nem beszél hozzánk? De igen, Ő a mi vigasztalónk ebben a világban (János 14:16), és munkálkodhat a lelkiismeretünkön keresztül, hogy vezessen minket. De fontos megérteni, hogy a Lélek nem ad manapság új kijelentéseket. Inkább Isten igéjének írott formáján keresztül szól hozzánk, amely a „Lélek kardja" (Efezus 6:17). A Lélek gyakran konkrét igeszakaszokat juttat eszünkbe, amikor leginkább szükségünk van rájuk (János 14:26); és segít megérteni az igét és megélni azt. De senki sem mondhatja: „A Lélek egy új dolgot jelentett ki számomra a mennyel kapcsolatban, olyasmit, amiről a Bibliában nem esik szó!" Ez nem más, mint a Szentírás kiegészítése és messzemenő feltételezés.
Egy másik oka annak, hogy Isten rejtőzködőnek tűnik manapság az, amire Habakuk próféta tesz utalást: Az „igaz ember a hite által él" (Habakuk 2:4). Isten nem ad folyamatosan, láncszerűen csodálatos jeleket – soha nem is tette. Inkább azt várja el, hogy bízzunk abban, amit eddig tett, naponta kutassuk az írásokat, és éljünk hitben, nem látásban (Máté 16:4, János 20:29, 2Korinthus 5:7).
Végül, ne feledjük, hogy amikor látszólag Isten nem tesz semmit, még olyankor is Ő a teremtés szuverén Ura, és folyamatosan munkálkodik, hogy véghez vigye tökéletes tervét. Egyik legjobb példa arra, hogy Isten „rejtetten" is munkálkodik az Eszter könyve, amelyben Istent egyszer sem említik, de amely az elejétől a végéig nyilvánvalóan bemutatja szuverén munkáját.
English
Miért volt olyan nyilvánvaló Isten jelenléte a Bibliában, és miért tűnik olyan rejtőzködőnek manapság?
