Kérdés
Előfordulhat, hogy rossz házaspárt választunk magunkanak?
Válasz
Ennek a kérdésnek több különböző megközelítése is létezik. Azt mondani, hogy a rossz személyt választottuk, burkoltan azt a kijelentést hordozza magában, hogy mindig is volt egy „helyes" személy, akivel össze kellett volna házasodjunk. Ha a rossz személyhez mentünk hozzá, akkor attól is tarthatunk, hogy valamiképpen elrontottuk Isten életünkre szóló tökéletes tervét. Így még talán arra is könnyebben hajlunk majd, hogy Istennek nem tetsző módon „javítsuk" ki rossz döntésünket.
Természetesen hozhatunk rossz döntéseket a házasságot illetően, előforduhat hogy tudatosan, vagy rózsaszín ködben úszva, figyelmen kívül hagyjuk Isten vezetését. Ha azonban megértjük, hogy mit is jelent valójában Isten szuverén-, minden fölött lévő és mindeneket irányító, mivolta, akkor valójában nem is lehetséges, hogy a „rossz" személlyel házasodjunk össze. Istennek tökéletes terve van életünkre nézve, és képes rossz döntéseinket jóvá tenni, hogy azok végtére a mi javunkat szolgálják (Rómabeliekhez 8:28). Ha már egyszer frigyre léptünk, akkor az Isten elvárása felénk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk, hogy házasságunk az Ő becsületét öregbítse. Függetlenül attól, hogy házastársunk jó, vagy a rossz választásnak bizonyul, a házasság intézménye egy szövetségi fogadalmon nyugszik. Isten képes a legelviselhetetlenebb házasságot is úgy alakítani, hogy az az Ő dicsőségére szolgáljon. A Szentírás szellemében szólva, a keresztény hívő bölcsen jár el, ha egy másik hívőt keres magának élete társául, egy olyan személyt, aki legalább annyira elkötelezett Jézus Krisztus követésében, mint ő maga. A hitetlennel való frigy egy olyan opció a hívő életében, amit igazából számba se vesz (2.Korinthusbeliekhez 6:14). Ha tehát egy keresztény tudatosan nem hívő társat választ magának, akkor valóban Isten saját életére néző tökéletes tervének lapjára gyűrt egy apró szamárfület.
Más módon is lehet a rossz házaspárt választani. Ha például olyasvalakit választunk aki, erőszakos, önző, vagy társfüggőség rabja, akkor jó eséllyel felkészülhetünk a problémákra. Szintén balgatag választásnak bizonyul majd, ha olyan személyt választunk, aki nyílt bűnben él (azaz semmi szándéka sincs bűnének elhagyására), vagy kezeletlen kémiai függőségei vannak.
Mi lehet tehát annak az oka, hogy az emberek rossz házaspárt választanak? Sokan félig tudatosan vállalnak magukra mérgező élethelyzeteket, annak a hitében, hogy az emberi szeretet ereje majd átformálja az egyébként erőszakos, önző, érzelmileg éretlen és a társfüggőség igájában megkötözött partnerüket. Egyeseket megvakít a társhoz való fizikai vonzalom, és egyszerűen nem veszek tudomást a kapcsolatban jelentkező problémákról. Másokat a párjaik befolyásolják és ringatják abban a hitben az egybekelés előtt, hogy csak ő lehet az igazi, majd a házasság beteljesedtével éles fordulatot vesz magatartásuk és a partnerükhöz való viszonyuk. Olyan eset is elképzelhető, mikor érzelmi és szellemi értelemben a házas felek egyike sem állt még készen a házasságra. Sokan egyszerűen alábecsülik annak az áldozatnak a nagyságát, ami a békés együttélés alapvető előfeltétele. Semmi kétség, hogy a rossz házaspár választásnak számos oka lehet, mely okok sokszor teljesen egyediek az adott házasok életében.
A kultúrának is tagadhatatlan érdemei vannak abban, ha a rossz személyt választottuk házastársul. Sok társadalom úgy állítja be a házasság intézményét, mint egy olyan időleges megállapodást, ami bármikor megköthető és ennek megfelelően bármikor önkényesen fel is bontható. Mivel egyes kultúrkörökben a házasság megszakítása nem számít olyan nagy dolognak, így a kötelékébe való belépés is elveszítette minden komolyságát. Sajnos túl sok ember teszi le házassági esküjét anélkül, hogy szívében valóban elköteleződne házastársa és Isten felé. A világ egyes tájain, jelesen nyugati kultúrkörben, azt a dajkamesét terjesztik, hogy a házasság a saját igényeim betöltésének végső eszköze, az én személyes beteljesülésemnek hordozója. Ebben a mondatban igen szembeötlőek a „saját" és az „én" szavak. Ha tehát a házasságunknak megpróbáltatásokat kell kiállnia, vagy az egyik házaspárnak nem teljesült be minden a házassághoz fűzött eszményképe, akkor az egyetlen helyes út csak a válás lehet. Elvégre neked jogod van a boldogságra, ugye? A közhelyes igazságok kimeríthetetlennek tűnő sáros vízű kútja csak úgy köpi magából az ilyen közösségi portálos szintű életbölcsességeket. A házaspárok ahelyett tehát, hogy valóban elkezdenének küzdeni házasságukért inkább boldogtalannak nyilvánítják magukat, majd arra a következtetésre jutnak, hogy igazából nem is szeretik már egymást és gyorsan el is válnak. A nyugati világ ún. keresztény államai szívesen ki is szolgálják polgáraik ilyen igényeit, amennyiben egyszerűvé, gyorssá és maguk számára lehetőleg minél profitálóbbá teszik a válást.
Mi a teendő tehát akkor, mikor az adott személy megbizonyosodott róla, hogy rossz párt választott magának az életre? Először is, ha az illető tudatosan volt engedetlen Isten azon utasítására, amit a 2. Korinthusbeliekhez írt második levél 6:14-ben látunk, akkor szükséges Isten elé vinnie és megbánnia ezt a bűnt. A bűnből feloldozott házas fél aztán arra kell törekedjen, hogy gyógyulást vigyen a kapcsolatba, a lehető legjobbat kihozván abból (lásd 1. Korinthusbeliekhez 7:12–14; Efézusbeliekhez 5:21–33). Ha a másik házas fél fenyegetőleg hat a gyerekek vagy házastárs testi épségére, akkor térbeli szeparáció ajánlott. A lelkipásztorhoz, vagy a keresztény házassággondozóhoz való folyamodás, melynek során közösen Isten tanácsát kérjük, szintén fontos. Míg a Biblia egy bizonyos esetben megengedi a válást, ez soha ne legyen elsődleges opció. Istennél semmi sem lehetetlen (Lukács 1:37), hiszen Ő egy kapcsolat hamvaiból is képes gyémántot préselni (Ézsaiás 61:3). Az a keresztény hívő, aki rosszul választotta meg házastársát, könnyen azt a felfedezést teheti, hogy Isten szándéka mindig is az volt, hogy rossz házas életét jóvá változtassa (lásd 1. Péter 3:1-2). Isten ereje a „rossz" házaspárt is képes „jó" házastárssá változtatni.
Hogyan kerülheti tehát el az ember, hogy rossz házaspárt válasszon magának? Benjamin Franklin sokat idézett mondása így hangzik magyarul: „Házasság előtt tartsd tágra nyitva szemed, házasság után pedig félig csukva" (Poor Richard's Almanac, 1738 júniusi kiadása). Ez jó tanácsnak tűnhet, azonban még jobban tesszük, ha előbb Isten országát és az Ő igazságát keressük, és az „odafelvalókkal" törődünk (Máté 6:33). Egyes emberek párkeresése során Isten igazságának és akaratának fürkészése valahol nagyon hátul kullog a listán, ha egyáltalán szerepel rajta. Az egyedülálló személy első sorban arra összpontosítson, hogy az a személy legyen, akinek Isten szeretné őt látni, továbbá kötelezze el szívében magát arra, hogy csak Istenben erősen álló, a kegyelemben és Isten ismeretében szakadatlanul növő, keresztényekhez közeledik házassági szándékával. A hibák elkerülése végett fontos, hogy Isten Igéjébe kapaszkodjunk (Lukács 11:28), hogy imában Isten útmutatását és tanácsát kérjük, hogy „felülről való" bölcsességért imádkozzunk (Jakab 1:5), és hogy őszinték legyünk Istenhez, másokhoz, és magunkhoz is.
English
Előfordulhat, hogy rossz házaspárt választunk magunkanak?
