Kérdés
Lehetséges az, hogy valaki rossz nemmel szülessen?
Válasz
Zavarodott és bukott világban élünk, és ez a zűrzavar mindenhová kiterjedni látszik. Így még az olyan legalapvetőbb kérdések egyikére is, mint például “Milyen nemű vagyok?”, egyesek nehezen tudnak felelni. Vannak, akik azt állítják, hogy a másik nem tagjaiként-, de legalábbis rossz testbe születtek. Egy férfi hiheti azt magáról, hogy valójában egy olyan nő, kinek a lelke férfi testben “ragadt”, és fordítva. Az ilyen állítások halló fülekre találnak azok körében, akik a “nemsemleges” társadalom ideológiájának hívei. Azok, akik a nemek megkülönböztetését csupán egy önkényes (társadalmi) címkéknek tekintik, vagy egy “fióknak”, amiből ki kell törni, valójában azonban Isten teremtésbeli terve ellen ágálnak ilyen aktívan.
Az emberi szexualitás megértésének megkerülhetetlen eleme annak a konstatálása, hogy Isten két (és csakis két) nemet teremtett. Jelen korunk szeret úgy tekinteni a nemre, mint egy olyan társadalmi konstrukcióra, amelynek semmi köze a biológiai nemhez (amelynek fiziológiai alapja van). A Biblia nem tesz ilyen megkülönböztetést, sokkal inkább lendületesen hasít át a világi eszmék zavaros ködén: “Férfinak és nőnek teremtette őket” (1.Mózes 1:27) – mondja az Írás. A további nemeket illető minden modern kori spekuláció - vagy akár egy elméletileg korlátlan számú nemet tartalmazó nemi “kontinuum” elképzelése - nem biblikus. Egy egyén állíthatja magáról, hogy transznemű vagy “genderfluens”, ez viszont nem teszi semmissé az életére vonatkozó isteni tervet és rendeltetést.
A zűrzavaros világban felnövő gyermekeket összezavaró üzenetekkel bombázzák. A kisfiúknak azt mondják, hogy nem kell fiúknak lenniük; a lányoknak pedig azt, hogy talán nem is igazán lányok. Bárminek is érezzék maguk pillanatnyilag, tényleg azok, tehát lehetnek akár fiúk, akár lányok, vagy akár a kettő keveréke is. A világ azt tanítja nekik, hogy mindez nem számít. A zavart és a kétértelműséget több különböző módon erősítik: nemsemleges napokat rendeznek az iskolában, az olyan kifejezéseket, mint a fiú, és a lány tiltják az osztályteremben, uniszex mosdókat vezetnek be, a homoszexuális házasság népszerűsítését belefonják a tantervbe stb. Nem csoda tehát, hogy egyesek a szexuális identitásukkal folyamatosan küszködve nőnek fel. Urunk azonban óva intett attól, hogy a gyermekeket tévútra vezessük. Jézus így szólt tanítványaihoz: “...Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek. Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson” (Lukács 17:1-2).
Vannak manapság, akik azt állítják, hogy “gyermekkoruk óta az ellenkező neműnek érzik magukat”. De vajon honnan tudhatná bárki is, hogy az ellenkező nem tagjai pontosan hogyan érzik magukat? Viszonyításuknak mi képezi alapját? Az ember nyilván csak azt tudhatja, hogy ő önmaga hogyan érzi magát bőrében, és mindenkinek az a “normális”, ahogyan ő érzi magát. A más emberek érzéseivel való bármilyen összahasonlítás csupán merő feltételezés volna. Persze attól még létezhet olyan, hogy valaki élete egy bizonyos pontján meg volt győződve arról, hogy “úgy érezte magát, mint egy ellenkező nemű személy”, összehasonlításuknak azonban mégsincs valós alapja.
A módszeres és kitartó kondícionálásnak kitéve bármelyikük elkezdheti azt hinni, hogy ő valójában az ellenkező nemmel azonosítja magát. Bizonyos embereket elhamarkodottan és sűrűn cross-gendernek bélyegeznek, csupán mert gesztusaik és reakciók természete eltér neme más tagjainak átlagos viselkedésmintáitól. Ők a már gyermekkorukban a nemekről kialakított képük milyenségére vezetik vissza, abban látják eredetét.
Az embert ért gyermekkori benyomások újraértelmezése azonban még nagyon különbözik attól, hogy valaki más nemű szeretne lenni. Számos oka lehet annak, hogy valaki a másik nemhez akar tartozni, önmagában ettől azonban még nem válik belsőleg is a másik nem tagjává. Egy szülő akár (beteges módon) bele is nevelheti ezt a vágyat a gyermekébe, de a gyermek maga is megfigyelheti a másik nem által élvezett előnyöket, és gyermeki képzelete szerint (természetes módon) vágyhat is rájuk. Éppúgy, mint ahogy egy hete még arra vágyott, hogy hét méter magas legyen és repülni tudjon – ettől azonban még nem változott meg az objektív valóság.
A Biblia szerint Isten “férfiúvá és asszonynyá” teremtette az embert, teremtését pedig “igen jó”-nak nyilvánította (1.Mózes 1:27, 31). Isten terve tökéletes volt, de mint minden, az emberiséget érintő dolog esetében, a tökéletességet megrontotta a bűn. A bűn voltaképpen a teremtés egészére negatívan hatott ki, és nem csupán az emberiség Istennel való kapcsolatának egységét bontotta meg, hanem az egymással és a teremtés többi részével való kapcsolatunkat is. Világunk bukott, a bűn hatásai mindent átjárnak. Betegségek, születési rendellenességek, természeti katasztrófák, bűnös cselekedetek – mások és saját bűneink mind bűnbeesésünk negatív következményei, vagyis a bűnesetre vezethetők vissza. Ezek a negatív hatások néha a természetben előforduló anomáliák formájában lépnek fel, máskor viszont közvetlenül egy-egy konkrét bűnre vezethetők vissza (lásd emberi mulasztás). Vajon a nemek eloszlásánál is előfordulhat időnként valamiféle fizikai vagy mentális keveredés, rendellenesség? Olyanról már hallott az orvostudomány, hogy egy személy férfi és női nemi szervekkel látta meg a napvilágot, de ezek közül az egyik rendre kifejletlen szokott lenni – az ilyen esetekben az egyén valódi, biológiai nemét orvosi vizsgálatokkal lehet meghatározni.
Azt minden esetre biztosra vehetjük, hogy szellemi harcban állunk lelkünkért. A világ arra törekszik, hogy a önnön öntőformájába préseljen, a saját arcára faragjon minket, nekünk azonban az elménk megújulása által kell átalakulnunk (Rómabeliekhez 12:1-2). A Sátán igyekszik megtéveszteni minket, mikor arra sarkall, hogy kétségbe vonjuk Isten tervének tökéletességét. Az ördög egyik mesterkedése éppen abban áll, hogy elégedetlenséget gerjeszt szívünkben az iránt, amilyennek Isten teremtett minket. Egyeseknek azt súgja: “túl kövér és csúnya vagy”, másoknak meg azt sziszegi: “Ostoba és ügyetlen vagy”. Megint másoknak pedig: “Úgy nézel ki, mint egy fiú, holott lány vagy”. A háttérben meghúzódó, mögöttes üzenet azonban minden esetben ugyanaz: “Isten elrontott téged”.
Azt is tudjuk, hogy az egész teremtett világ a bűn átkától és kárától való megszabadulást kívánva nyög és sóhajtozik (Rómabeliekhez 8:20-22). A bűn által a világba belépett romlást és az általa okozott károkat Krisztus megváltásának ereje által kezelhetjük megfelelően: értünk vállalt önkéntes áldozata által Jézus Krisztus bűnbocsánatot szerzett nekünk, visszafordította rossz döntéseink kihatását, és kárpótol minket minden megtöretésünkért.
Mindannyiunk más harcokkal-, más és más frontokon kell szembenéznünk. Krisztus azonban a győzelem útjára indít bennünket. A Zsidókhoz írt levél 12:1-2 ma is így bátorít minket: “Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült” A kulcs maga a kereszt. Jézus a hitünk úttörője, és egyben Ő az, aki be is fogja azt tökéletesíteni. Az Ő győzelme már a miénk.
Egyesek talán a házasságon kívüli szexuális kísértésekkel-, mások a kapzsisággal, büszkeséggel, haraggal vagy bármilyen más bűnnel szemben viaskodnak. Valaki más talán a nemi identitását illetően van összezavarodva. Függetlenül attól, hogy milyen harcot vívunk a bűnnel és az ördög hazugságaival szemben, a következő kérdésre mindig jól kell felejünk: “Krisztus és az Ő megváltó munkája elegendő a mi harcainkhoz?”. Jézus afelől biztosít bennünket, hogy Ő minden csatánkhoz elegendő, és hogy Ő az igazságot hirdető Igéje által szentel meg minket (János 17:17).
Isten gyermekeiként elégedett emberként kell éljük már evilági életünket is (Filippibeliekhez 4:11; 2.Korinthusbeliekhez 12:10). Persze tudatában vagyunk annak, hogy mindannyiunknak vannak fizikai, szellemi, érzelmi és lelki korlátai. Krisztus által ezek a korlátok azonban nem fogják megakadályozni Isten sorsunkra szoló tervének érvényesülését, vagyis azt, hogy életünkkel tiszteljük és szolgáljuk Őt. “Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot” (Lukács 12:32).
Ha valaki úgy érzi, hogy valami hiba folytán az ellenkező nem tagjaként látta meg a napvilágot, akkor a válasz nem a nemváltoztató műtét, a hormonterápia, vagy a cross-dressing stb. Mindezek a világ széles útját kövezik ki, amely sztrádán az ördög hazugságainak mindig elsőbbségük van. “[A szeretet] nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal” (1.Korinthusbeliekhez 13:6 – betoldva). Isten pedig nem követ el hibákat. Aki úgy érzi, hogy rossz testbe született, annak mindenekelőtt Krisztus életeket átalakító erejét kell megtapasztalnia. Amikor “...az isteni természet részeseivé...” leszünk, megmenekülünk a romlottságtól “...mely a kívánságban van e világban” (2.Péter 1:4).
English
Lehetséges az, hogy valaki rossz nemmel szülessen?
