Kérdés
Mi az a Siratófal?
Válasz
A Siratófal, ami Nyugati Fal néven is ismeretes, egy olyan kb. 56 méter magas ókori falszakasz, ami a Templom-hegyen található egykori épületegyüttes azon támfalát képezte, melyet még Heródes építtetett. A Siratófal Jeruzsálem óvárosában-, a Templom-hegy nyugati oldalán helyezkedik el. A fal legrégibb szerkezeti elemeit Heródes Kr.e. 19 és Kr.e 20 között a második zsidó templom építése során fektette le. A fal mintegy 488 méteren keresztül húzódik, azonban a közvetlenül mellé épített házak optikailag nagyban lerövidítik valós kiterjedését. A Siratófal napjainkban is látható részével szemben a zsidó negyed egyik nagy köztere áll. A falat már a 16. században is látogatták az ide imádkozni zarándokoló zsidók. Fontos azt is megemlítenünk, hogy a zsidók nem "Siratófalként" említik, hanem "Nyugati Fal"-, vagy "Ha-Kotel" (szó szerint: a fal) néven tartják számon.
A Siratófal legalább 17 rétege az utcaszint alatt helyezkedik el, azonban a szemmel látható roppant nagyságú alsó kövek (melyeket "aslár"-nak is neveznek) valóban Heródes idejére datálhatóak. Ezek az óriási mészkövek nem csak azért különlegesek, mert mindegyik egy és nyolc tonna közötti nagyságú, hanem azért is, mert olyan pontossággal lettek kifaragva, hogy mindenféle malter vagy kötőanyag nélkül illeszkednek egymáshoz. Az idő vasfoga azonban egyes illesztéseket már igencsak kikezdett. Ezekbe az ortodox zsidók az írott imakéréseiket helyezik be. Nap, mint nap sok zsidó ember megy el ehhez a falhoz, hogy magukat ritmikusan meg-meghajtva imádkozzanak és énekeljenek. Szombati-, de hétköznapi imákat is tartanak, mint ahogyan a bar-micvót (13 éves zsidó fiúgyermek beavatása) és bat-micvót (12-13 éves zsidó leánygyermek beavatása) is ünnepelnek itt.
A Siratófal elnevezés a fal arab nevéből ered (El-Mabka), ami szó szerint a sírás-, vagy a siralom helyét jelenti. Ez a megnevezés a zsidó emberek templomuk elvesztése miatti bánatára utal. Az 1967-es Hatnapos háború után a zsidók azonban már nem Siratófalnak nevezik ezt a helyet. Mikor ugyanis Jeruzsálem városa ismét izraeli irányítás alá került, akkor a zsidó állam hivatalosan is úgy döntött, hogy a Nyugati Fal már nem a siralom-, hanem az ünneplés helye kell legyen.
Minden év augusztusában, Tisá Beáv (áv kilencedike) napján, a zsidók böjtöt tartanak. Ekkor emlékeznek meg mindkét templomuk elpusztításáról, miközben a hívek Jeremiás Siralmaiból idéznek és gyászénekeket hallatnak. Az első templom, Salamon temploma, a bölcs király uralkodása alatt, Kr.e. 970 és Kr.e. 930 között épült. Ezt a Nabukodonozor vezetése alatt álló babiloni hadsereg rombolta le Kr.e 586-ban. A templomot végül Kr.e. 516-ban, a babiloni fogságból való visszatérés után, építették újra, Heródes római konzul idejében pedig jelentősen kiterjesztették. A rómaiak Titus uralkodása alatt, Kr.u. 70-ben, kőről kőre szétszedték a templomot, hogy ezzel is jelezzék a már négy éve tartó zsidó lázadás végső leverését.
Templom Kr.u. 70-ben végbement elpusztítását maga Jézus Krisztus jövendölte meg. A Titus keze által kiteljesedett rontásról Máté evangéliumának 24:1-2 igehelyén-, valamint Lukács evangéliumának 23:28-31 igerészében olvashatunk. A Szentírás azt is pontosan megmondta előre, hogy Isten egybe fogja gyűjteni népét az eredeti földjére (Ezékiel 36:24; 33-35). Izráel fia 1948. május 15.-én, egy ENSZ határozat alapján váltak ismét egy nemzetté.
Bár a zsidó nemzet mind politikai-, mind pedig földrajzi értelemben hely(é)re lett állítva, az Istennel való szövetségük helyreállítása mindaddig várat magára, míg el nem fogadják az Úr Jézus Krisztust messiás (felkent) királyukként. Mivel Izráel elvetette az egyedüli Megváltót, Isten mintegy megállította Izráel szellemi óráját, amit pontosan abban a pillanatban fog újraindítani, mikor az egyház jelen korszaka lezárul, vagyis mikor a "pogányok teljessége bemegyen" Isten nyugodalmába (lásd Rómabeliekhez 11:25). Izráel azonban végtére megtartatik, Isten eltörli népe minden bűnét, és maradéktalanul megtart minden neki tett ígéretét. Napjainkban Isten még az egyházra (Jézus teste) összpontosít, és rajta keresztül is működik a létezés ezen síkján. Ebbe az összes felekezet feletti egyházba minden olyan ember beletartozik, akiben már lakozást vett Isten Szent Lelke (Rómabeliekhez 1:16; 2:28-29), "akár szolga legyen, akár szabados", legyen akár görög (értsd minden nem zsidó), zsidó, nő vagy férfi. Az Újszövetség égisze alatt, melyet Jézus Krisztus minden valaha élt emberért kiontott vére által szentelt fel egyszer és mindenkorra, mindenki, aki hitből és hit által elfogadja Jézus megváltó ajándékát, bűnei bocsánatát nyeri, és Isten gyermekévé válik. Ami a testben (hús és vér) kezdődött, az a szellemben fejeződik be. Míg tehát az ószövetségi időkben a zsidók voltak Ábrahám vér szerinti gyermekei, addig jelen korunkban Isten Szent Lelke által minden Jézus Krisztusban élő hívő "Ábrahám magvának" neveztetik (Galátziabeliekhez 3:26-29).
English
Mi az a Siratófal?
