Kérdés
Miért olyan fontos a soli Deo gloria elve?
Válasz
A soli Deo gloria egy olyan bibliai tanításon alapuló fontos teológiai tantétel (doktrína), amire a protestáns reformáció következtében vetült fény. A soli Deo gloria, a reformáció négy solájával egyetemben, választja el az evangélium igaz tanítását minden hamis tantól. E három latin szó magyar jelentése a következő: soli, azt jelenti "egyedül", vagy "csak", míg a Deo gloria pedig, "Isten dicsősége". A soli Deo gloria, tehát együttesen annyit tesz: “egyedül Isten dicsősége”, azaz “egyedül Istené a dicsőség”.
A soli Deo gloria elve egyben a Jézus Krisztusban nyert lelki üdvösségünkre is utal. Mikor a reformátorok a megváltásunkról beszéltek, akkor mindig egyedül Istennek tulajdonítottak minden dicsőséget, miközben végig Isten túláradó kegyelmét állították a középpontba. Lelki üdvösségünk ugyanis Isten kegyelmi ajándéka, nem pedig a mi tetteink, vagy erőfeszítéseink gyümölcse (lásd Efézusbeliekhez 2:8-9). Az Efézusbeliekhez írt levél 2:9 kulcsigéje világosan rámutat, hogy ez miért is így van: "...hogy senki ne kérkedjék", vagyis hogy senki se büszkélkedhessen saját (vélt) érdemeivel. Isten kegyelme ennek még a lehetőségét is teljességgel kizárja. Mikor Isten Szent Lelke, választott szócsövén, Pál apostolon keresztül, amellett érvel, hogy Isten kizárólag hitből és hit által, azaz a törvény cselekedeteinek véghezvitele nélkül, igazít meg, azaz nyilvánít igaznak minket, akkor a következő ihletett sorokat vési be az örökkévalóságba: "Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által" (Rómabeliekhez 3:27).
Az emberi dicsőségnek Isten üdvözítő tervében tehát egy talpalattnyi tér sem jut - nem mi foglaljuk el a mennyei ígéret földjét, hanem örökségként kapjuk azt ajándékba. A dicsőség egyedül Istent illeti meg. Jézus Krisztus ezt az alábbi szavakkal adja tudtunkra: "nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (János 15:5). Ha lehetséges volna, hogy bárki is a törvény cselekedetei által szerezze meg lelki üdvösségét, akkor egyrészt felfuvalkodna minden olyan embertársával szemben, aki erre történetesen képtelen volt, másrészt pedig Istenen, mint egy szerződéses megállapodás másik (egyenlő) felén, joggal kérhetné számon lelki üdvösségét (Rómabeliekhez 4:2); ez azonban teljességgel kizárt. Nem vagyunk képesek megváltani önmagunkat, ugyanis maga az eszköz, amin keresztül meg kéne váltsuk magunkat, el van romolva (vagyis mi magunk). A bűneink miatt a szellemi halál állapotában vagyunk (Efézusbeliekhez 2:1), és semmit sem tehetünk annak érdekében, hogy ebből hullamerevségéből az élet irányába lendítsük ki tagjainkat. "De hála Istennek, hogy az Ő "kegyelmi ajándéka....örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban" (Rómabeliekhez 6:23). A dicsőség tehát nem a miénk, hanem egyedül Istené. Soli Deo gloria.
A bűnösök megváltásának tervét egyedül Isten jegyzi, mint ahogyan a terv kivitelezése is kizárólag az Ő személyén és hatalmán múlott. Fentről való ajándékában csakis az Ő kegyelméből részesülhet(t)ünk, mint ahogyan a megváltásunk betöltése is egyedül az Ő szaván állt. A kicsiny kezdettől egészen az idők végezetéig "az Úré a szabadítás..." (Zsolt 3: 9 vö. Jelenések 7:10). Az Úr Jézus megváltásunk egy új születéshez hasonlította (János 3:3). Hasonlóan, mint ahogyan egy újszülöttnek sincs semmi érdeme saját megszületésében, éppúgy nekünk sincs abban semmi érdemünk, hogy Isten Szent Lelke által "újonnan születhetünk". Ezékiás király sem saját erejéből, vagy valami hadászati fölény által mentette meg Jeruzsálemet az asszíroktól (2.Királyok 19. fejezete), hanem maga Isten volt az, Aki legyőzte a ragadozó hadakat. Sedrák, Misák és Abednégo sem volt képes önmagát kimenteni a tüzes kemencéből (Dániel 3.), hanem a tűzben negyedik alakként megjelenő személy, vagyis maga Isten, tartotta távol tőlük az emésztő lángokat, hogy még a füst se érte őket. A dicsőség tehát egyedül Istené, vagy más szavakkal, soli Deo gloria.
A soli Deo gloria elve a református teológiában igen közel áll az ún. ellenállhatatlan kegyelem tanításához. Egyedül Isten kegyelme volt ugyanis, ami megváltásra vezetett minket, és egyedül Isten kegyelméből lehet hit a szívünkben. Persze mondogathatjuk magunkban, hogy "mi voltunk azok, akik megtértünk bűneinkből", arra viszont kár volna vakok maradnunk, hogy megtérésre kizárólag Isten Szent Lelke vezethet el bárkit is! Mi voltunk azok, akik egy napon döntést hoztunk, és hitünket Jézusba vetettük, azonban a hit is kizárólag Isten kegyelmi ajándéka - nem a mi tettünk és érdemünk. Tessék ez emberi füleinknek, vagy sem, sem lelki üdvünk elérésében-, sem annak megőrzésében nincsen szerepünk. Egyedül Isten von minket az Úr Jézus jelenlétébe, és egyedül Ő pecsétel be minket Szent Lelkével, hogy védő szárnyai alatt meg is maradhassunk, "hogy megmutassa a következendő idõkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban" (Efézusbeliekhez 2:7). Soli Deo gloria.
A német zeneszerző, Johann Sebastian Bach (1685-1750), jól értette, hogy az emberi szíveket Isten dicsőségéhez felemelő zene is Isten ajándéka. Szakrális szerzeményei-, motettái-, kórusművei kottáira mindig felírta az SDG rövidítést, jól jelezve, hogy nem az övé a dicsőség, hanem egyedül Istené, vagyis soli Deo gloria. János apostol mennyei jelenésében a következőket látta és hallotta: "Leesik a huszonnégy Vén az előtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt; mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek" (Jelenések 4: 10-11). Isten jelenlétében még a mennyei elöljárók sem hagyják fejükön koronájukat, hanem Annak adnak dicsőséget, Akit az egyedül megillet—azaz kizárólag Istennek.
English
Miért olyan fontos a soli Deo gloria elve?
