Kérdés
Miért olyan fontos a solo Christo elve?
Válasz
Solo Christo, vagy solus Christus, egyik azon öt sola közül, melyek a protestáns reformáció fő sarokpontjait képezik. A “solo Christo” latin kifejezés magyarul azt jelenti, “egyedül Jézus”. A többi négy sola a következő: sola scriptura (“egyedül a Szentírás”), sola fide (“egyedül a hit”), sola gratia (“egyedül a kegyelem”), és sola Deo gloria (“egyedül Isten dicsőségére”). Ezen doktrínák (tantétel) mindegyike alapvető jelentőséggel bír. Ha bármelyiktől térünk is el, szellemileg tévelyegni fogunk, hiszen eredményül egy olyan hamis evangéliumot kapunk, mely képtelen megmenteni lelkünket.
Mikor a reformátorok ragaszkodtak a solo Christo elvéhez, rendre azt hangsúlyozták és erősítették, hogy megváltásban egyedül Jézus Krisztusban lehet részünk, vagyis egy teremtett lény sem képes hozzájárulni saját lelki üdvösségéhez. Egyedül Jézus a Királyok Királya (Jelenések 19:16), egyedül Ő a mi örök főpapunk (Zsidókhoz 4:14), egyedül Ő közvetít Isten és ember között (1.Timótheus 2:5), és egyedül Ő a Megváltó (Galátziabeliekhez 3:13). Minden olyan törekvés, mely megpróbálja elorozni ezeket a szerepeket, illetve minden olyan tanítás, mely másokat is beállít ezen a szerepekbe, istenkáromlással ér fel. Így például, azt állítani, hogy más is képes betölteni ezt a közvetítői szerepet (pl. Mária), legalább ennyire helytelen. Jézus Krisztuson kívül nincsen más, aki képes volna megváltani.
Hasonlóan mi magunk sem állhatunk be ebbe a szerepbe: semmilyen vélt igazságunk, és beképzelt jóságunk nem képes megmenteni minket. Erre egyedül az Úr Jézus képes: “Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által” (Titusz 3:5). “Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által [van] mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek” (Rómabeliekhez 3:22). Mindegy milyen “jók” a tetteink, vagy hogy mennyire “hűek” vagyunk, Isten tökéletes mércéjével mérve jól tesszük, ha csak az Ő kegyelmére rászoruló “haszontalan szolgák”-nak tekintjük magunkat (Lukács 17:10). Krisztus, és egyedül Krisztus a “méltó” (Jelenések 5:9). Solo Christo.
Az evangélium üzenete, az első nagybetűtől az utolsó pontocskáig, egyedül Krisztust magasztalja. Ő az, Aki a mennyből jött el közénk, hogy megkeresse mindazt, aki elveszett (Lukács 19:20). Ő az egyetlen, Aki tökéletesen megtartotta Isten törvényének minden rendelését. Mi csupán kedvezményezettjei vagyunk az Ő nagylelkűségének. Mi kenyérért könyörgő koldusok vagyunk, Ő pedig maga az Élet kenyere. Mi vagyunk a leprások, Ő egyedül a mi doktorunk (Máté 23:10 – kizárólag a Károli fordításban). Mi vagyunk a tó ide s tova hányt hulláma, Ő pedig maga a békesség fejedelme. Solo Christo.
Az evangélium örömhíre nem arról szól, hogy nekünk mit kell tennünk Istenért – nem egy ledolgozandó lista, aminek pontjait kipipálva kiérdemelhetjük lelki üdvösségünket. Nem. Az evangélium arról szól, hogy Isten mi mindent tett értünk. A megváltás – derogáljon ez mégannyira is korunk keresztényeinek – nem a mi személyünkről szól, hanem egyedül az Úr Jézusról. Solo Christo. Mindenben Jézus Krisztusé kell legyen az elsőbbség és a felsőbbség (Kolossébeliekhez 1:18). A reformátorok ezt – biztos bibliai alapokon állva – helyesen ismerték fel, és helyesen hirdették. És még ha más tekintetben igencsak félrecsúsztak (lásd a zsidóság jelen állása és jövőbeli szerepe – avagy a szubsztitucionalizmus tanának továbbvitele és vö. Rómabeliekhez 11. fejezete), Luthernek jószerivel voltak a Szent Lélek fényétől beragyogott gondolatai: "Hallgatnom kell az evangélium szavára. Az pedig nem azt hirdeti, hogy nekem mit kell tennem, hanem hogy Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, mi mindent tett értem.” (Martin Luther, A Galátziabeliekhez írt levél kommentárja, 2.fejezet, 4–5. vers).
English
Miért olyan fontos a solo Christo elve?
