Kérdés
Keresztény ember vajon részt vehet-e sportfogadásban?
Válasz
Az Egyesült Államokban a szerencsejátékokban való részvétel szégyenteljes dolognak számított, ez a hozzáállás az utóbbi években azonban egyre inkább fellazult, és a sportfogadás rendkívül népszerűvé vált. A legális online szerencsejáték-oldalak és alkalmazások elterjedésével az emberek a világ szinte bármely pontjáról fogadhatnak a világ szinte bármelyik sporteseményére, kerüljön az bárhol is megrendezésre a világon. A sporteseményekre való fogadás során az ember a nagyobb hozam reményében némi pénzt kockáztat. Ha az egyetlen dolog, amire fogadni lehetne, az volna, hogy ki lesz a győztes, és ki a vesztes, akkor a véletlen/szerencse nyilván nem sok teret kapna (mindig 50-50 százalék esély volna a nyerésre és a vesztésre). Leggyakrabban a jobb csapat nyer, és hogy melyik a jobb csapat, az sokszor már a mérkőzés előtt nyilvánvaló. Hogy tehát fokozódjon a verseny (és nem utolsó sorban a vesztési esély, valamint a nagyobb kockázatvállalás által az esetleges nyeremény) gyakran arra is fogadást lehet kötni, hogy hány ponttal győz vagy veszít egy-egy fél. Ez persze egy további bizonytalansági faktort jelent, hisz így nagyobb kihívás megnyerni a fogadást.
Amikor keresztényként azt fontolgatjuk, hogy részt vegyünk-e sportfogadásban, vagy sem, akkor három dolgot kell figyelembe vennünk: a szuverenitás kérdését, a jó sáfárságot, és a társadalomra gyakorolt hatást.
Szuverenitás: A legtöbb szerencsejátéknak, mint ahogy azt annak az elnevezése is mutatja, a szerencse egy elemét képezi. Egyes szerencsejátékok, mint például a lottó, majdnem kizárólag a szerencsétől függnek. Más szerencsejátékok ezzel szemben már tudást is igényelnek. A sportfogadás valahol a vak szerencse és a nagy tudást igénylő játékok között helyezkedik el, mivel egy komoly szerencsejátékos mindkét csapatot alaposan elemzi, és több mint egy jól megalapozott tippel rendelkezik a mérkőzés kimenetelét illetően. A szerencsejátékosok azonban gyakran nem ismerik fel, hogy végső soron Isten irányít mindent. Ő mindenek felett szuverén, azaz teljhatalmú uralkodó. Ők leginkább abból indulnak ki, hogy minden a vak szerencse függvénye, vagy hogy minden a véletlenszerűség és az ok-okozatiság közös összjátékának az eredménye egy zárt rendszeren belül. Nem mindig ismerik fel, hogy a végső irányítás Isten kezében van. Azt sem tudhatjuk, Isten mit akarhat elérni egy adott sportesemény kimenetelével, már ha bármit is el akar érni általa. Az Ő céljainak ismerete hiányában viszont bolondságnak tűnik a végeredményre fogadni.
Ennek megfelelően nem ritka, hogy az az ember, aki a szerencsejátéktól reméli boldogulását, nem hisz Isten anyagi gondoskodásában. Ez talán nem minden személy esetben igaz, mielőtt viszont egy keresztény hívő arra adná a fejét, hogy valamilyen fogadást kössön, érdemes alaposan kiértékelnie, hogy az ilyen jellegű kezdeményezése pontosan mit árul el az Isten szuverenitásába vetett hitéről.
A jó sáfárság: Annak, hogy az emberek miért vesznek részt sportfogadásokban (vagy bármilyen más jellegű fogadásokban), a gyors pénzszerzés a legfőbb oka, valamint az, hogy gyakorlatilag a semmiből csináljanak valamit. Isten azonban a pénzkeresés egy másik módját hagyta jóvá számunkra, ez a pénzszerzési mód pedig nem más, mint a munka. Ha fogadásokat eleinte siker koronázza, akkor az magában hordozza a munkaerkölcs leromlásának esélyét, hiszen a nyerés arra kondicionálja az embert, hogy a befektetett semmiségért valami értéket kap cserébe.
Ha persze valaki vállalkozást indít, akkor természetesen szükség van egy bizonyos fokú tőkekockázatvállalási hajlandóságra. Megeshet, hogy a vállalkozás megbukik, a tulajdonos pedig mindent elveszít. Hasonlóképpen a tőzsdei befektetések is kockázattal járnak. Annak tekintetében azonban mégis különbség van a szerencsejáték és az ilyen invesztíciók között, hogy egy adott vállalatba történő befektetés az áruk és szolgáltatások fejlesztését ösztönzi. Az ilyen jellegű befektetés tehát nem egy arra tett kísérlet, hogy a semmiből gyorsan valami hasznot húzzunk. Ha valaki a pénzét részvényekbe fekteti, miután alaposan megvizsgálta a vállalatot, valamint az általa előállított árukat és/vagy szolgáltatásokat, az nem számít szerencsejátéknak, még ha ezzel valóban pénzt is kockáztat. Ha valaki viszont csak "játszik a piacon", vagyis ilyen-olyan tippek és megérzések alapján egyszerűen pénzt dob egyes részvényekre, akkor az a hazárdírozás egy további módozatának tekinthető. Egy profi sportfranchise cég tulajdonosa általában hatalmas összeget kockáztat, hogy megvásároljon egy csapatot, majd annak reményében fizeti ki a játékosokat és az edzőket, és annak reményében finanszírozza az összes többi kiadást, hogy a csapat egyszer majd nyereséget termel, és így egy olyan franchise jön létre, melynek értéke növekszik. Ez is kockázatvállalást jelent, de ez a kockázat még abban a keretben van, amit Isten a gazdagság növelésének jóváhagyott eszközeként határozott meg.
A jó sáfárság elvét persze minden költési szokásunkban érvényesíteni kell. Bár a keresztények maguk nem birtokolnak semmit, mégis kaptak Istentől forrásokat, amelyekkel jól kell gazdálkodjanak. Mielőtt egy keresztény fogadást köt, érdemes feltennie magának a következő kérdést: "Mivel ez Isten pénze, amit azért kaptam Tőle, hogy az Ő országára fordítsam, vajon helyes-e fogadásra kiadnom?". És "Mi lesz, ha veszítek?" (jobb észben tartani, hogy ez előbb-utóbb mindenkivel megesik!).
Társadalomra gyakorolt hatás: Nem túl régi becslések szerint az Egyesült Államokban 10 millió ember küzd valamilyen (szerencse)játékfüggőséggel (az adat forrása: North American Foundation for Gambling Addiction, Statistics of Gambling Addiction, 2016). Amikor a keresztények részt vesznek a sportfogadásban, akkor voltaképp olyasvalamit támogatnak, ami az egyénre, és a családra nézve is ártalmas. Figyelembe kell venni tehát a sportfogadás a társadalom egészére gyakorolt hatásait is. A legalizált szerencsejátékok bármelyikében való részvétel minden bizonnyal kárukra lesz azoknak, akik anyagilag már egyébként is nehéz helyzetben vannak (a szerencsejátékosok tetemes hányada közülük kerül ki – a fordító megjegyzése), és akik nagyobb összegeket tesznek fel, mint amennyinek az elvesztését még megengedhetik maguknak. A legalizált szerencsejáték ráadásul új játékosokat toboroz a szerencsejátékokkal addig nem foglalkozók köréből, az illegális fogadásokon pedig azok vesznek részt, akiknek a legális szerencsejáték már nem jelent elég kockázatot, illetve akik már nem tudnak megfelelni az ott támasztott jogi vagy anyagi feltételeknek. A legális szerencsejáték gyakran táptalaja az illegális szerencsejátéknak, ami könnyen teljes csődbe viheti az embert – messze nem csak anyagi értelemben. Az illegális szerencsejáték lehetővé teszi a játékosok számára, hogy hitelre fogadjanak, vagyis hogy olyan pénzt tegyenek föl, amivel valójában nem is rendelkeznek. Ez persze gyors adósságfelhalmozáshoz vezet – az viszont még ennél is jobban fájhat, ha a szerencsejátékos nem fizeti ki időben a tartozását.
Ha egy személy dolgozik, és előállít egy terméket, vagy egy szolgáltatást kínál fel, hogy azt a szabad piacon értékesítse, abból mind a vevő, mind az eladó profitál. Egy szerencsejáték-tranzakcióban az egyik fél nyer, és jóformán a semmiért kap valamit, a másik fél pedig egyszerűen nem kap semmit a feltett pénzéért. Ez az ügylet az egyik félnek előnyös, a másik félnek – átfogóan pedig a társadalom egészének – hátrányos.
Meg kell állapítsuk, hogy nincs olyan szentírási szakasz, ami konkrétan tiltaná a sportfogadást. A fent felvonultatott érvek azonban igencsak megkérdőjelezni látszanak a sportfogadás helyességét. Míg egy adott személy fogadhat úgy sport- vagy más eseményekre, hogy különösebb kára volna belőle, a szerencsejáték társadalomra gyakorolt nettó hatása kifejezetten negatív. A sportfogadás ráadásul még magukra a sporteseményekre is negatív hatással lehet, mivel a pénz és a mögötte álló emberek az eredmény tisztességtelen befolyásolása céljából nyomást gyakorolhatnak a sportolókra és a játékvezetőkre, hogy ne teljes erőbevetéssel játszanak, hogy ne adjanak meg jogosan járó pontokat, vagy hogy igazságtalan játékvezetői döntéseket hozzanak.
Pál apostol azonban az ilyen "félhomályos területeket" illetően is ihletett tanácsot közvetít válaszként mindazok számára, akik arra összpontosítanak, hogy szellemi szempontból (azaz nem csupán az adott ország törvényei szerint) mi a "legális":
“Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.” (1Korinthus 10:23).
“Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá.” (1Korinthus 6:12).
A szerencsejátékok minden típusának abszolút tilalma hiányában a következő kérdésekre adott válaszok mindennél fontosabbak:
1. A szerencsejáték hasznos? Azoknak persze lehet, hogy hasznot hoz, akik nyernek, de senki sem nyer mindig, azokra nézve viszont minden bizonnyal káros, akik veszítenek.
2. A szerencsejáték építő jellegű? Ez hasonló ahhoz a kérdéshez, hogy a szerencsejáték vajon hasznos-e. A szerencsejátékban való részvétel képes bárkit is Krisztus odaadóbb és hatékonyabb tanítványává tenni?
3. A szerencsejáték úrrá válhat a játékos az életében? A keresztény hívő Ura Krisztus, a szerencsejáték viszont könnyen egy Vele konkuráló úrrá válhat, sőt, adott esetben még a rabszolgatartójává is annak, aki a szerencsejáték rabjává vált. Azonban még ha a keresztény hívő maga nem is válik függővé, akkor is érdemes észben tartani, hogy a fogadással egy olyan virtuális iparágat támogat, mely sokak számára nagyon is valós rabságot teremt.
Bár a Biblia teljes autoritását e kérdés tekintetében nem tudhatjuk a hátunk mögött, és így nem mondhatjuk, hogy egy keresztény hívőnek soha, de soha nem szabad fogadnia egy sporteseményre, mégis a lehető leghatározottabban tanácsoljuk el ettől olvasóinkat.
English
Keresztény ember vajon részt vehet-e sportfogadásban?
