Kérdés
Mi a succubus? Mi az incubus?
Válasz
A középkori folklór szerint a succubus egy olyan démon, aki női alakban jelenik meg, hogy a férfi embert álmában megszállja és közösüljön vele. A megnevezés az ólatin nyelvből származik, és szó szerint azt jelenti, "aláfekszik". Az iszlám mendemondák világában szintén létezik egy hasonló démon, a qarinah (magyarosabb írásmód szerint: kvarina), az ősi közel-keleti kultúrákban pedig Lilith névvel illetek egy igen hasonló éjszakai démont. Használják azonban bármelyik nevet is, a lényegi tulajdonságok mindhárom esetben egyezni látszanak: egy olyan démonról van ugyanis szó, aki az éjszaka folyamán szexuális csábításnak teszi ki a férfiakat, és aki még születés közben megpróbálja megölni csecsemőket.
Az egyik holt-tengeri tekercs (4Q184) egy "csábítónak" nevezett lényt is ábrázol, akinek szarvai és szárnyai vannak, azokon pedig a bűnök sokaságát hordozza. Ugyanakkor két olyan bibliai igeszakasz is van, ami közvetlenül utalhat erre a típusú démonra. Ez a lény bűnre csábítja az embereket, és végül magával rántja őket a mélység kútjába. A fenti szövegrész nagyon hasonlít a Példabeszédek 2:18-19 igehelyre, ami a csábító vagy "idegen" asszonnyal folytatott érintkezés veszélyeit írja le. Az Ézsaiás 34:14 igeverse Isten Edomra vonatkozó ítéleteként pedig a következőket mondja: "...a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának (KAR)". A Szent István Társulat fordítása az éji boszorkány helyett közvetlenül a "Lilit" nevet használja. Egyes Biblia-kommentátorok azt is felvetették, hogy a kezdetleges kultúrák tagjai hallhatták az éjszakai állatok kiáltásait, és azokat démonok ordításainak gondolták, mivel nem ismerték jól az éjszakai faunát.
Felmerül tehát a kérdés, hogy létezik-e olyasvalami, mint egy succubus? Ha az ősi kultúrákban elterjedt hiedelmeknek adunk hitelt, akkor a válasz igen. Ha azonban igyekszünk a bibliai szövegekre szorítkozni, akkor a válaszadás már nehezebbé válik. Az biztos, hogy ezt a megnevezést több ezer éve egy bizonyos démon jelenlétével hozzák összefüggésbe, ez az ártó szellem pedig a Biblia kontextusába is viszonylag jól beilleszthető. Az is biztos, hogy a Biblia a démonokat nagyon is valóságos, hatalommal rendelkező lényekként ábrázolja, akik interagálnak az emberiséggel. Péter apostol második levelének 2:4 igevers olyan angyalokat említ, akik vétkeztek (Isten ellen), ítéletül pedig a pokolba taszították őket. Júdás apostol ihletett levelének 6. igeversében maga is olyan angyalokról beszél, akik "...nem tartották meg fejedelemségöket, hanem elhagyták az ő lakóhelyöket..." (KAR), és jelenleg is az utolsó ítéletre várnak. Jézus démonokat űzött ki emberekből, tanítványai pedig ugyanígy tettek. Akár elfogadjuk a szexuális kísértő démonok létének gondolatát, akár nem, kétségtelen, hogy démonok léteznek.
A succubus hím megfelelője az incubus, mely név a latin incubo, azaz "rémálom" szóból ered. Az incubus állítólag olyan hímnemű démon (volt), aki alvó emberi nők ágyába mászott be, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen velük. Az incubusokról azt tartották, hogy valóban képesek gyermekeket nemzeni, félvér emberi utódaikat pedig "cambion"-nak nevezték. Merlint, Arthur király legendáinak legendás varázslóját, állítólag egy incubus nemzette, és természetfeletti erejét és képességeit is tőle kapta. Mind a succubusok, mind az incubusok a középkori babonák produktumai voltak, és valószínűleg az alvás során előforduló természetes jelenségek - rémálmok, szexuális színezetű álmok, alvásbénulás, éjszakai ijesztések - magyarázatára tett kísérletek voltak. Az sem kizárható, hogy ezek a magyarázatok egyben arra is szolgáltak, hogy valami fedőszöveget találjanak a barátok, rokonok, sőt a papság tagjai által nők ellen elkövetett éjszakai nemi erőszakra, valamint a nők ellen irányuló egyéb támadásokra. Egyes időkben és kultúrákban könnyebb volt az ilyen támadásokat természetfeletti köntösbe burkolni, mint elismerni, hogy azokat egy bizalmi pozícióban lévő személy követte el.
A Szentírás minden hívő keresztényt óva int a démonok (vallásos) imádatától (lásd 3Mózes 17:7), és még a nevüket is ki kell verni a fejünkből (Zakariás 13:2). Vannak, akik úgy gondolják, hogy a démonok tanulmányozása segítségükre lesz szellemi harcaik megvívásában. Pedig valójában csupán ennyit kell valóban tudnunk az ellenségről: "...amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől..." (1János 4:3, KAR 2011). Sokkal inkább arra kell összpontosítsunk, hogy annak a személyéről tudjunk meg többet, "aki kiragadott minket a sötétség hatalmából, és átvitt az ő szeretett Fiának országába. Benne van a mi váltságunk, bűneink bocsánata" (Kolossé 1:13-14, KAR 2011). Ha Isten Igéjét kincsként a szívünkbe rejtjük, az megóv minket attól, hogy vétkezzünk Isten ellen (Zsoltárok 119:11), egyidejűleg pedig fegyvert ad a kezünkbe, hogy visszaverhessük a Sátán és démonai minden gonosz támadását (Efézus 6:17).
English
Mi a succubus? Mi az incubus?
