Kérdés
Mi a szabad akaratból való felajánlás?
Válasz
A szabad akaratból való (azaz önkéntes) áldozat egy olyan áldozattípus volt, amelynek módját Isten előírásai szabályozták a Mózesi törvényben, indíttatását tekintve azonban mégis teljesen önkéntes jellegű volt (3Mózes 23:38). A törvény szerint a szabad akaratból való áldozatnak egy olyan hím bika, juh, vagy kecske kellett legyen, ami semmilyen testi fogyatkozást nem mutatott, és ami nem lehetett idegenektől vásárolt állat (3Mózes 22:17-25). Az áldozat olajjal és borral elegyített lisztlángot (finomliszt) kellett tartalmazzon, melynek mennyisége attól függően változott, hogy az áldozat bárány, bika, vagy kos volt (4Mózes 15:1-10). Mint minden áldozatot, így az önkéntes áldozatot is egy Isten által kiválasztott helyen kellett bemutatni, nem pedig egy korábban hamis vallások által hasonló célra használt helyen, és nem is az otthon falai közt (5Mózes 12. fejezet). Bár ezt az áldozatot is hivatalos ünnepnapokon volt célszerű felajánlani, áldozni bármikor lehetett (5Mózes 16:10). Más, szigorúbb előírások mentén szabályozott áldozatokkal ellentétben az önkéntes áldozatot az áldozás napján vagy az azt követő napon is el lehetett fogyasztani (3Mózes 7:16-18).
A szabad akaratból való áldozat nem kellett mindig állat-, gabona-, vagy italfelajánlás legyen. A Biblia először a 2Mózes 35:10-29 igerészben említi az önkéntes áldozatot. Itt azt látjuk, hogy Isten utasításokat adott a szent sátor építésére, Mózes pedig közvetítette a nép felé, hogy milyen anyagi eszközökre van szükség a munkálatokhoz. A nép erre ékszereket, finomszövésű fonalat, cserzett bőröket, ezüstöt, bronzot, akácfát, ónixköveket, fűszereket és olajat hozott - amint arra kit-kit szíve indított. A nép tagjai "...mind önként hoztak ajándékot az Úrnak..." (2Mózes 35:29) ilyen-olyan adományok formájában. Évszázadokkal később a nép hasonló felajánlásokat vitt Dávidnak, hogy azokat végül fiának, Salamonnak adja át a templom építéséhez (1Krónikák 29:6-9). Ezsdrás könyvének tanúsága szerint a nép a babiloni fogságból való visszatérés után hagyományos állatáldozatokat mutatott be (Ezsdrás 3:5), de a templom újjáépítéséhez szükséges anyagi eszközöket is felajánlott (Ezsdrás 2:68; 7:16; 8:28). A 2Krónika 31. fejezetében szintén azt látjuk, hogy állatáldozatokat mutatott be a nép, amikor Ezékiás király, Júda egyik legjobb királya vezetésével a nemzet visszatért Istenhez és visszaállította szertartásait. Az Ezékiel 46:12 szabad akaratból való áldozatokat említ, amelyeket az ezeréves királyság idején lesznek felajánlva az Úrnak.
Akár egy állat feláldozásáról, akár egy istentiszteleti hely kialakításához szükséges adományokról volt is szó, a szabad akaratból való felajánlást szabad szívből kellett adni, ahogy arra az Úr indította az izraelitákat. Sem valami félrecsúszott presztízsszerzési kísérletre (Ámósz 4:5), sem a bűntudat elcsendesítésére, sem pedig mások általi ösztönzésre vagy külső kényszer hatására nem volt szabad ilyen felajánlást tenni. Ma a szabad akaratból való önkéntes felajánlás az egyetlen áldozattípus. A híveknek nem kötelező a gyülekezetnek tizedet fizetni - még ha ezt nem kevesen máshogy is hirdetik. Engesztelésünkért Jézus áldozatára, nem pedig állatok áldozatára támaszkodunk. Minden pénzt, időt, és erőforrást, amit adunk, szabadon kell adjuk, ahogy azt a Lélek vezérli. A kihívás a legtöbbek számára abban áll, hogy helyesen ismerjék fel-, és engedelmeskedjenek annak, "amikor a Lélek indítja" őket. Mindenünk amink csak van, Istentől kaptuk; ha Ő indítja adakozásra a szívünk (2Mózes 35:29), akkor örömmel kell adjunk (2Korinthus 9:7).
English
Mi a szabad akaratból való felajánlás?
