Kérdés
Hogyan tapasztalhatjuk meg a valódi szabadságot Krisztusban?
Válasz
Mindenki szabadságra vágyik. Különösen Nyugaton, a szabadság a legnagyobb erény, és mindenki erre vágyik, aki elnyomás alatt él, vagy elnyomva érzi magát. De a Krisztusban való szabadság nem ugyanaz, mint a politikai vagy gazdasági szabadság. Ami azt illeti, a történelem legádázabbul elnyomott személyei közül némelyek teljesen szabadok voltak Krisztusban. A Biblia azt mondja, hogy lelki szempontból senki sem szabad. A Róma 6-ban Pál leírja, hogy mindnyájan rabszolgák vagyunk. Vagy a bűn rabszolgái, vagy az igazságéi. Azok, akik a bűn rabszolgái, képtelenek felszabadítani magukat, de mihelyt a kereszt ereje megszabadít a bűn büntetésétől és hatalmától, egy más fajta rabszolgaságba kerülünk, amelyben teljes békességet és szabadságot lelünk.
Noha ellentmondásnak tűnik, az egyetlen valódi krisztusi szabadságot csak azok tapasztalhatják meg, akik az Ő rabszolgái. A rabszolgaság számunkra lealacsonyítást, nehézséget és egyenlőtlenséget jelent. De a bibliai minta a Krisztus azon rabszolgájának igazi szabadságát jelenti, aki örömet és békességet tapasztal – az egyedüli igaz szabadság termékeit, amelyet valaha átélhetünk. A doulosz szó 124 alkalommal fordul elő az Újszövetségben, és jelentése: „olyan személy, aki valaki máshoz tartozik" vagy „olyan szolga, aki nem rendelkezik saját tulajdonjoggal". Sajnos, a legtöbb modern fordítás a doulosz szót szolgának fordítja. De a szolga egy olyasvalaki, aki bérért dolgozik, és akinek értelemszerűen az ura tartozik. A hívő viszont semmit sem ajánlhat cserébe az Úrnak a bocsánatáért, és teljes mértékben a Mester tulajdonát képezi, aki a kereszten kiontott vérével vette meg őt. A hívőket ez a vér váltotta meg, és ezért Uruk és Megváltójuk tulajdonát képezik. Mi nem az alkalmazottai, hanem a tulajdonai vagyunk (Róma 8:9). A „rabszolga" tehát egy jobb fordítása a doulosz szónak.
De Krisztus rabszolgája egyáltalán nincs elnyomva, hanem valóban szabad. Isten Fia megszabadított a bűntől, és azt mondta: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" (János 8:36). A hívő immár Pállal együtt elmondhatja: „a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől" (Róma 8:2, Károli). Ismerjük az igazságot, és az igazság szabaddá tett (János 8:32). Paradox módon Krisztus rabszolgájaként a Magasságos Isten fiaivá és örököseivé lettünk (Galata 4:1-7). Örökösként részesei vagyunk annak az örökségnek – az örök életnek –, amelyben Isten minden gyermekét részesíti. Ez a kiváltság messze meghalad minden földi vagyont, amit valaha örökölhetnénk, míg a bűn rabszolgái lelki halált és a pokolban töltött örökkévalóságot örökölnek.
Akkor miért él olyan sok hívő úgy, mintha még mindig meg lenne „kötözve"? Egyrészt, gyakran fellázadunk a Mester ellen, és nem engedelmeskedünk neki, hanem inkább a régi életünkhöz ragaszkodunk. Azokhoz a bűnökhöz ragaszkodunk, amelyek egykor Sátánhoz kötöztek minket. Mivel az új természetünk továbbra is a régi testben él, annak természetét hordozva, még mindig vonzódunk a bűnhöz. Pál arra szólítja az efezusiakat, hogy vetkőzzék le a régi énjüket annak csalárdságaival és gonoszságaival, és öltözzék fel az új énjüket igazságban. Vessék le a hazugságot, vegyenek fel igazmondást. Vessék le a lopást, vegyenek fel munkát és szorgalmat. Vessék le a keserűséget, dühöt, haragot, és vegyenek fel kedvességet, könyörületességet és megbocsátást (Efezus 4:22-32). Ugyan megszabadultunk a bűn kötelékéből, gyakran mégis ismét magunkra vesszük a láncokat, mert egy részünknek tetszik a régi életünk.
Sőt, gyakran nem is tudatosul bennünk, hogy Krisztussal együtt keresztre feszíttettünk (Galata 2:20), és hogy teljesen új teremtményként születtünk újjá (2Korinthus 5:17). A keresztyén élet azt jelenti, hogy meghalunk önmagunknak, hogy „mi is új életben járjunk" (Róma 6:4). Ennek az új életnek pedig az a jellemzője, hogy a gondolatainkat aköré szőjük, aki megváltott minket, és nem annak a holt testnek az érzései köré, amely Krisztussal együtt megfeszíttetett. Ha folyamatosan magunkra és a test bűnös cselekedeteire koncentrálunk, akkor gyakorlatilag egy holttestet cipelünk magunkkal, amely az enyészet és halál áldozata lett. Kizárólag a Lélek erejével, erőnk egyetlen forrásával tudjuk azt teljesen eltemetni. Az új természetünket úgy tudjuk erősíteni, hogy rendszeresen fogyasztjuk Isten igéjét, és imádság által erőt nyerünk, hogy ellenállhassunk a régi, bűnös életünk iránti vágynak. Akkor majd rájövünk, hogy az új pozíciónk Krisztus rabszolgájaként az egyetlen igazi szabadság, és az Ő erejét kérjük, hogy ne „uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak" (Róma 6:12).
English
Hogyan tapasztalhatjuk meg a valódi szabadságot Krisztusban?
