Kérdés
Számomra is van Istennek terve?
Válasz
A Biblia több igehelyen is részletesen ismerteti Isten számos tervét. Neki egész nemzetekre, teljes népcsoportokra és egyéni személyekre vonatkozó tervei is vannak. Ézsaiás könyvének 46:10-11-es igerésze összefoglalja mindazt, amit Isten (általánosságban) tudatni akar velünk terveiről: ”Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!” Persze csak egy dolog felismerni, hogy Istennek egy átfogó terve van a világgal, azt viszont már egészen más dolog elismerni, hogy Neki minden egyes ember életére nézve is konkrét terve van.
A Szentírás számos igehelye mutatja, hogy Istennek valóban van minden egyes ember számára egy konkrét terve. Ennek a kibontása már a fogantatásunk előtt kezdetét veszi. Az Úr így szólt Jeremiás prófétához: “Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé” (Jeremiás 1:5). Isten terve nem csupán a Jeremiás fogantatására adott válasz, egyfajta reakció volt. Elővételezte, sőt, megelőzte azt, vagyis Isten kifejezetten arra alkotta ezt a fiú gyermeket, hogy az később majd az Ő tervét valósítsa meg. Dávid király külön kihangsúlyozza ezt az igazságot: “Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében” (Zsoltárok 139:13). A megszületendő gyermek nem valami vak véletlen által jön létre, és nem is véletlenül válik azzá, aki. Teremtője saját céljai szerint alakítja őt. Ugyanakkor ez csak az egyik oka annak, hogy a magzat elhajtása miért helytelen. Nem áll jogunkban Isten tervét semmibe véve munkásságába ártón beavatkozni azzal, hogy megölünk egy gyermeket, akit Ő teremt és folyamatosan formál.
Istennek minden egyes emberrel az a terve, hogy megismerje Őt, és elfogadja lelke üdvözítésének ajánlatát (2.Péter 3:9). Ő mindnyájunkat a Vele való bensőséges közösségre teremtett, így mikor elutasítjuk békejobbját, a ránk néző tervének teszünk keresztbe. Isten üdvösségének kegyelmén túl – ajándékainknak, erősségeinknek és lehetőségeinknek megfelelően – mindegyikőnk útját (embertársainkat segítő) jó cselekedetekkel szegélyezte, melyekben szabadon részt vehetünk (Efézusbeliekhez 2:10). De még azt is Ő szervezte meg, hogy melyik korban, a világ mely tájára szülessünk (Apostolok Cselekedetei 27:6; Zsoltárok 139:16). Ha Ő a hajszálaink pontos számát is jegyzi, akkor könnyen belátható, hogy jobban ismer minket, mint mi saját magunkat (Lukács 12:7). Jól ismeri mindazon ajándékunkat, tehetségünket, erősségünket, melyeket tőle kaptunk, de gyengeségeink ismeretében azt is tudja, hogyan miképp tudnánk jó ajándékainkat a leghatékonyabban arra használni, hogy azok örökkévaló országa gyarapodására váljanak. Ő ad lehetőséget arra, hogy kincseket gyűjtsünk a mennybe, mint ahogy arra is, hogy az Ő jutalmát a teljes örökkévalóságon át élvezhessük (Márk 9:41; Máté 10:41-42).
Isten minden egyes ember életére vonatkozó általános célkitűzése a Mikeás 6:8 igehelyen olvasható: “Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” Ő viszont a puszta kötelességeink (lásd feljebb) teljesítésén túli személyes kapcsolatra tervezett minket. Amikor a Lélek szerint járunk (Galátziabeliekhez 5:16, 25), és feloldódunk az Úrral való szeretetteljes kapcsolatban, tetteink is az Ő közelségét fogják visszatükrözni. A mi örömünk az Ő kedvének keresése lesz. Amint növekszünk a hitben, érünk a tudásban, és gyakoroljuk az engedelmességet mindabban, amit már felértünk, úgy Isten terve is természetes módon bontakozik majd ki életünkben. Ahogy engedelmesen közeledünk az összes gyermeke életére néző általános célkitűzése felé, az Ő egyénileg ránk szabott terve személyes szinten is fel fog tárulni előttünk.
Tudjuk, hogy az Őt ismerőkre vonatkozó terve azt is magában foglalja, hogy kegyeltjei által másokat is elérjen az üdvösség jó hírével (Máté 28:19; 2.Korinthusbeliekhez 5:20). Az Ő terve az, hogy gyermekei egyre inkább Jézus Krisztus hasonlatosságára változzanak el (Rómabeliekhez 8:29). Istenünknek az az akarata, hogy nőttön-nőjünk a kegyelemben és az ismeretben (2.Péter 3:18), valamint hogy ugyanazzal a szeretettel szeressük keresztény testvéreinket, amivel Ő szeret minket (János 13:34). Ahogy követjük az Ő Igéjét, egyre inkább felfedezzük majd saját lelki ajándékainkat és képességeinket, melyek kifejezetten arra adattak, hogy általuk mindegyikőnk egyedi, megismételhetetlen úton és módon szolgálhassa Őt (2.Korinthusbeliekhez 12:4-11). Isten terve úgy bontakozik ki teljesen az életünkben, amint mindenünket az Ő dicsősége öregbítésének szolgálatába állítjuk (1.Korinthusbeliekhez 10:31).
Gyakran azonban türelmetlenné válunk, mikor azon kezdünk tűnődni, hogy pontosan mi Isten életünkre vonatkozó egyéni terve. Pedig az legtöbbször nem is olyan bonyolult, mint amilyennek mi silabizálgatjuk. Isten személyre szóló terve csak apránként tárul fel előttünk, amint lépésről lépésre követjük Őt. Azt sem szabad elfelejtsük, hogy életünk különböző szakaszaiban terve igencsak más és más módon festhet. Vegyük például egy fiatal nő esetét, aki arra kéri Istent, hogy vezesse őt az Ő terve érvényesülésére. Ennek nyomán arra jut, hogy a főiskola elvégzése nyilván része ennek a tervnek. A főiskolai évei felénél azonban súlyosan megbetegszik, és a következő két évet egy egészségügyi rehabilitációs intézményben kell töltenie. Akkor ez most azt jelenti, hogy kizuhant volna Isten (ütem)tervéből? Kicsit sem, már amennyiben szíve képes engedelmesen elfogadni Isten vezetését, (ugyanis történetének még messze nincs vége). Nem telik bele sok idő és a lábadozóban megismer egy fiatalembert, akihez később hozzá is megy. Mivel mindketten szeretik az Urat, arra vágynak, hogy szolgálhassák Őt. Szívük indíttatását imában körbejárva arra jutnak, hogy az Isten életükre néző terve, hogy a missziós szolgálatból vegyék ki részük. Meg is kezdik a felkészülést, a gyakorlat felénél azonban magas kockázatú terhességet állapítanak meg a nőnél. Vajon tévesen ismerték volna fel, hogy mi Isten terve? Netalán elhagyta Őket az Úr? Egyáltalán nem. Épp hogy a speciális ápolást igénylő gyermekükről való gondoskodásban szerzett tapasztalataik révén váltak képessé más, hasonló szükségletű családok szolgálatára. A missziós területük végül tehát egészen másképp alakult, mint ahogyan azt ők elképzelték, Isten terve azonban mégis mindig ez volt számukra. Ma már képesek visszatekinteni és felismerni az Úr oltalmazó kezét bejárt utuk minden egyes kanyarában.
Isten terve csak ritkán vezet egyenes, sima úton egy jól látható cél felé. Az Ő tervének érvényesülése egy egész (szellemi) utazás felvállalását igényli részünkről. Mint minden kaland, jó eséllyel ez az út sem szűkölködik majd kitérőkben, hirtelen satufékezésekben, váratlan vargabetűkben és hajtűkanyarokban. Ha viszont arra adjuk szívünk, hogy engedelmeskedjünk Neki mindabban, amit már helyesnek ismertünk fel, akkor az út minden egyes lépésnél végig az Ő tökéletes – és nem csupán megengedett – akarata szerint leszünk képesek járni.
English
Számomra is van Istennek terve?
