Kérdés
A megbocsátás tekintetében van-e különbség tudatlanságból és tudatosan elkövetett bűn között?
Válasz
Annak ellenére, hogy Isten különbséget tesz azok között, akik tudatlanságból-, és azok között, akik tudatosan vétkeznek (4.Mózes 15:27-31), a megtérés mindig szükséges ahhoz, hogy bűneink bocsánatát elnyerjük (Márk 1:15; Apostolok Cselekedetei 2:38; Apostolok Cselekedetei 26:18). A megtérés során a szó szoros értelmében megváltozik Istennel szembeni viselkedésünk. Ehhez szorosan kapcsolódik Jézus Krisztus megmentő hite (Apostolok Cselekedetei 3:19; 20:21; 26:20). Enélkül nem részesülhetünk a bűnbocsánat kegyelmében. Jézus ezt így fejezte ki: „Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek" (Lukács 13:3; lásd még 17:3-4; 2. Péter 3:9).
A tudatosan elkövetett bűn azt jelenti, hogy az adott személy vak istentagadásában saját büszkeségének és önteltségének enged (Zsoltárok 19:14; Zsidókhoz 10:26). A szándékos bűn előbb vagy utóbb Isten ítéletét vonja maga után, de a tudatlanságból elkövetett bűnök éppígy nem bocsáthatóak meg megtérés nélkül: „Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére"(Efézusbeliekhez 4:17-19; lásd még Apostolok Cselekedetei 3:17; Apostolok Cselekedetei 17:30-31). A bűnök bocsánata minden ember számára elérhető, az viszont Isten szuverén kegyelmének függvénye, hogy mikor és hogyan vezeti el a bűnöst bűnei igaz megbánására, hogy aztán megbocsáthasson neki (Efézusbeliekhez 2:4).
Akik tudatlanságból utasítják el Jézus Krisztust és az Ő evangéliumát, megtérve el kell fogadniuk Őt, hogy bűneikből tisztára mosassanak. Jézus Krisztus ezt félreérthetetlenül tudtunkra is adta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (János 14:6). Lényegében nem számít, hogy valaki tudatlanságból vagy szándékos lázadás által véti el az utat – a lényeg, hogy elvétette azt.
Ugyanakkor az emberek nem annyira tudatlanok, mint azt állítják. Senki sem lehet teljesen vak Isten létezésére, és senkinek nem lehet kifogása arra, hogy miért él engedetlenségben. Pál apostol erről így szól: „Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek" (Rómabeliekhez 1:18-20).
Még ha néha tudatlanságból is vétkezünk, biztosak lehetünk Isten megbocsátásában. Pál apostol jól példázza ezt az igazságot: „Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék: de könyörült rajtam, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben" (1.Timótheus 1:13). Azoknak az embereknek azonban, akik szándékosan és szokásszerűen vétkeznek, Péter apostol ezt a világos üzenetet közvetíti: „Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Mert jobb volna rájok nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól" (2.Péter 2:20-21).
János apostol a bűnök megbocsátását hangsúlyozza: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól (1.János 1:8-9).
English
A megbocsátás tekintetében van-e különbség tudatlanságból és tudatosan elkövetett bűn között?
