Kérdés
A szellemek/ démonok látása valóban egy olyan képesség, amit Isten ad egyeseknek?
Válasz
Sokan vannak, akik azt hiszik magukról, hogy rendelkeznek a szellemek, lelkek, angyalok látásának (vélt) ajándékával. Már egy futó internetes keresés is gyorsan fényt derít rá, hogy Dunát lehetne rekeszteni az olyan személyekkel, akik szakértői-, de legalábbis annak tűnő tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy mit lehet kezdeni ezzel az képességgel. Könyvek egész sora, köztük gyermekeknek szóló könyvek is kaphatók ebben a témában, melyek állítólag mind azt a célt szolgálják, hogy segítsék az embert ezen adottsága kibontakoztatásában. A Biblia feltűnő módon azonban egy szót sem ejt a szellemek, démonok, vagy akár angyalok látásának ezen ajándékáról, képességéről.
Az már csak igaz, hogy Szent Lélek időnként szemmel is látható alakban jelent meg: a Máté 3:16 igevers tanúsága szerint egy ízben galambként, az Apostolok Cselekedetei könyvének 2:3 igeverse szerint pedig tűzlángként (az egyes apostolok feje fölött). Arról viszont egyetlen feljegyzést sem találunk a teljes Írásban, hogy egy gonosz szellem valaha önmagában is látható lett volna (vagyis azon kívül, mikor megszállt valakit - ez esetben viszont fizikailag a megszállt ember volt látható). Megszállás esetén a gonosz szellem átveszi az ember teste fölötti irányítást, és a megszállt személy testét és hangját használja. Egy esetben még azt is láthattuk, hogy a disznók testét használták így a gonosz lelkek (lásd a Márk 5:1-13 példáját mindkettőre). Isten szent angyalai persze több esetben is megnyilvánultak az Ó- és Újszövetségben. Ezen esetek legtöbbjében azonban mégis maga az angyal (illetve az Őt megbízó Isten) volt a kinyilatkoztatás kezdeményezője. Ezek az angyalok tehát nem azért váltak láthatóvá egy adott személy számára, mert az a szellemek látásának "képessége" birtokában volt, (hanem mert Isten akarta láttatni, hallatni velük az adott hírvivőt). Néhány próféta valóban kapott Istenről és az angyalairól látomásokat, de ez nem a próféta valamiféle képességének az eredménye volt, hanem inkább egy olyan alkalmi bepillantás a szellemvilágba, amit Isten engedélyezett céljai érvényesülése érdekében. (Igen szembetűnő, hogy míg a szellemek látásának vélt ajándékánál valahogy mindig az ajándék tulajdonosa-, addig a valós bibliai jelenések esetében mindig Isten és az Ő kijelentett Igéje kerül a középpontba - a fordító megjegyzése). Amikor Arám királya megpróbálta elfogni Elizeus prófétát, Elizeus szolgájának inába szállt a bátorság. Úgy tűnik, hogy Elizeus nagyon is tudatában volt annak, hogy szent angyalok veszik őket körül (holott a szöveg egy szóval sem állítja, hogy Elizeus látta volna őket), mikor így imádkozott Istenhez a szolgájáért: "...Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson...". Ekkor az Úr megnyitotta a szolga szemét, mire az meglátta, hogy a környező hegyek tele vannak tüzes lovakkal és szekerekkel (2Királyok 6:17).
Annak ellenére, hogy a Biblia többször is megemlékezik arról, hogy egyes emberek valóban láttak szellemi lényeket, ennek kapcsán egyszer sem beszél semmilyen különleges "ajándékról", vagy "képességről", mely ezt számukra lehetővé tette. Az Istenben bízó keresztények biztosak lehetnek abban, hogy az angyalok, sőt esetleg a démonok is ott vannak körülöttük, és a fizikaiság színfalai mögött teszik a dolgukat. Nem kell azonban fizikailag is lássuk őket ahhoz, hogy tudatában legyünk annak, hogy ott vannak.
Történt egyszer, hogy Saul király felkereste az endori boszorkányt, mivel azt akarta tőle, hogy idézze meg neki Sámuel próféta szellemét, hogy tanácsot kérhessen tőle (lásd 2Sámuel 28. fejezet). Az asszony örömmel tett eleget a kérésnek, de aztán igen megrémülve hőkölt vissza, amikor Sámuel valóban megjelent. Ez arra engedhet következtetni, hogy nem volt hozzászokva ahhoz, hogy praktikái révén ilyen eredményt érjen el (vagyis maga is tudta, hogy többnyire szemfényvesztés, amit csinál)! Ma is léteznek olyan médiumok, akik az endori "boszorkányhoz" hasonlóan azt állítják, hogy képesek a szellemekkel kommunikálni. Ezek közül néhányan kétségtelenül sarlatánok, néhányan viszont valóban kapcsolatba tudnak lépni a szellemvilággal. A kérdés - ami valójában nem is kérdés - csupán az, hogy annak éppen melyik részével! Isten nem véletlenül tiltja azt, hogy az effajta kommunikációra hagyatkozzunk. Saul végül a boszorkány felkeresése mögül kitetsző hitetlensége miatt lett megítélve: "Meghala azért Saul az ő gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak igéje ellen, melyet nem őrzött meg, sőt az ördöngöst is megkereste, hogy megkérdezze; És nem az Urat kérdé. Ezért elveszté őt, és adá az ő országát Dávidnak, az Isai fiának" (1Krónika 10:13-14). Észben kell tartsuk, hogy bármilyen természetfeletti kommunikáció lehet hitető szellemek, vagyis démonok műve. Pál apostol okkal figyelmeztet arra, hogy a Sátán a világosság angyalának álcázza magát, hogy így lehetőleg még a választottakat is megtévessze (2Korinthus 11:14 vö. Máté 24:24). A keresztény hívő kizárólag az Úrhoz és az Ő Igéjéhez kell útmutatásért forduljon.
Azok az emberek, akik azt állítják, hogy képesek démonokat látni, vagy valamilyen extraszenzoros (a fizikai érzékszervek percepciós tartományát meghaladó) észlelési képességeik vannak (lásd ESP.), a Szentírás territóriumán kívülre tévedtek. Sokan vannak, akik azt állítják, hogy látják a szellemeket, és attól sem ódzkodnak, hogy másokat is megtanítsanak arra, hogy maguk is hogyan használhatják ezt a (vélt) ajándékot, holott a Szentírás egyszer sem említ ilyen ajándékot vagy képességet. Mint mindig, így ezen szellemi kérdés tekintetében is a Szentírás kell legyen a legmagasabb tekintély.
English
A szellemek/ démonok látása valóban egy olyan képesség, amit Isten ad egyeseknek?
