Kérdés
Mit értünk szellemi-, vagy második halál alatt?
Válasz
A halál nem más, mint egy szétválasztás. A testi halálunk során a szellemünk elválik a testünktől. A messze nagyobb jelentőséggel bíró szellemi halál során azonban a szellemünk válik el örökre Istentől. Mózes első könyvének 2:17 igehelyén Isten azt mondja Ádámnak, hogy amikor gyümölcsöt szakít, és eszik a „jó és a gonosz tudásának fájáról", azon a napon bizony meg fog halni. Bár Ádám bűnbe esik, a testi halál nem áll be azonnal. Nyilvánvaló tehát, hogy Isten egy más fajta halálról beszélt, mégpedig a szellemi halálról. Mózes első könyvének 3:8 igeversében pontosan ennek az Istentől való elválasztásnak lehetünk tanúi. Ádám és Éva „meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között." Isten és az ember színről-színre való közössége így tört tehát derékba, és így került az egész emberi nem a szellemi halál állapotába.
A Jézus Krisztuson kívül élő minden ember a szellemi halál állapotában leledzik. Tessék ez viszkető füleinknek vagy sem, minden ember a szellemi halál állapotában látja meg a napvilágot. Pál apostol ezt úgy említi, mint akik „elidegenültek az isteni élettől" (Efézusbeliekhez 4:18). Ha azonban elfogadjuk az Úr Jézus Krisztus kegyelmi ajándékát, akkor újjászületünk, és a szellemi halál fullánkja egyszerűen kitörik. Isten Szent Lelke erről így tesz bizonyságot a „legkisebb" apostolon keresztül: „Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt" (Efézusbeliekhez 2:1). Továbbá így: „Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által" (Kolossébeliekhez 2:13).
Idézzük lelki szemeink elé az Úr Jézus azon csodáját, mikor „elaludt" Lázár barátját feltámasztotta a halálból (János 11. fejezete). A testileg halott Lázár mit sem tehetett magáért. Semmilyen evilági ingerre nem reagált már, és minden halotthoz hasonlóan, semmit sem tudott a földi lét további folyásáról. Fizikai szempontból már-már menthetetlennek bélyegeznénk őt, azonban ami az embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. Mikor tehát maga „a feltámadás és az élet" (János 11:25) a sír előtt állva fennszóval kiáltott, Lázár engedelmeskedett a testben megjelent Isten szavának, élet szállt halott tagjaiba, és kijött a sírkamrából. Lázárhoz hasonlóan eredendően mi is a szellemi halál állapotában vagyunk, és mi sem vagyunk képesek bármit is tenni önmagunkért, nem tudjuk megváltani magunkat, önerőből nem férhetünk hozzá az Istenben elrejtett örök élethez. Az Úr Jézus ellenállhatatlan hívása azonban a mi füleinkben is visszhangzik. Ő elevenített meg, és tart fent minket mind a mai napig. „Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk", hanem kizárólag az ő irgalmasságából részesülhetünk megváltásban (Tituszhoz 3:5).
A Jelenések könyve konkrétan említi a „második halált", ami nem más, mint az Istetől való végső és örök elválasztás. Ebben azonban csak azon embereknek lesz részük, akik nem fogadták el a Jézusban felkínált örök élet ajándékát (Jelenések 2:11; 20:6, 14; 21:8). Aki tehát kétszer születik, az csak egyszer hal meg!
English
Mit értünk szellemi-, vagy második halál alatt?
