Kérdés
Mit értünk szellemi sötétség alatt?
Válasz
A szellemi sötétség az Istentől távol élő ember állapota. Mikor az Ószövetség idején íródott Ézsaiás könyve a Messiás eljövetelének próféciája kapcsán az emberiség szellemi állapotáról beszél, olyan mély szellemi sötétségről számol be, ami teljesen körülfogta a népe(ke)t: “A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!” (Ézsaiás 9:2). Ez az igeszakasz az Újszövetségben, Máté evangéliumának 4:16 igeversében köszön vissza, hirdetve, hogy mindazok, akik megismerték Izrael Istenét az Ő Fia, Jézus Krisztus által, már megszabadíttattak a szellemi sötétségből, és immár Isten túlcsorduló életének világosságában járnak.
János apostol azt tanította, hogy Isten világosság: “És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük” (1.János 1:5-6). Jézus pedig arról tett bizonyságot, hogy Ő a világ világossága: “...Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (János 8:12).
A szellemi sötétség tehát azt jelenti, hogy nincs közösségünk Istennel a Jézus Krisztussal való kapcsolaton keresztül. Az Istentől való elszakadás sötétsége azonban végérvényesen legyőzetett Krisztus által: “Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt” (János 1:4-5).
Attól a pillanattól fogva, hogy Ádám és Éva vétkezett, az emberek egy bukott világban léteznek. Minden ember a bűn és az Istentől való elszakadás bukott állapotában látja meg a napvilágot. Mindaddig, amíg az ember Isten Lelke által nem születik újjá, szellemi sötétségben él. A bűn elsötétíti értelmünket és tönkreteszi szellemi látásunkat, mély sötétségbe burkolva minket: “Az istentelenek útja pedig olyan, mint a homály, nem tudják miben ütköznek meg” (Példabeszédek 4:19). Mózes a bűn és az engedetlenség ezen állapotát ahhoz hasonlítja, mintha úgy tapogatóznánk, mint “vak a setétségben” (5.Mózes 28:29). Jób egyik barátja így beszél azokról, akik eltévelyedtek a szellemi sötétségben: “Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka” (Jób 5:14).
Isten és az Ő akarata elleni lázadásban élni egyenlő a szellemi sötétségben való léttel. Amikor az Úr kiküldte Pál apostolt a világba misszionálni, a következőt mondta neki: “Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által” (Apostolok Cselekedetei 26:17-18).
Lelki üdvösségük elnyerése után, a hívek Krisztus lelki világosságának világítótornyaivá válnak: “Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok” (Efézusbeliekhez 5:8). Akik már Jézus Krisztusban vannak, megmenekültek a sötétség országából: “A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába” (Kolossébeliekhez 1:13). Akik elutasítják Jézus Krisztust, azoknak az Istentől való örök elszakadással kell szembenézniük a “sötétség homályában” (Júdás 1:4-13).
A judaizmus felfogása szerint az ember jelleme és erkölcsi minősége a szemen keresztül tükröződik. Máté evangéliumának 6:22-23 igerészében Jézus sötétséghez hasonlítja a meg nem újult lélek erkölcsi állapotát: “A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!” Jézus hallgatói jól értették, hogy a tiszta, egészséges szem éppúgy engedi be a fényt, mint ahogy az újjászületett, egészséges szív is beengedi a szellemi fényt. Egy beteg vagy bűnös szem (vagy szív) viszont nem képes beengedni a fényt, a lélek ezzel pedig a szellemi sötétség állapotában marad.
Pál apostol úgy írja le a még Krisztus megismerése előtt álló, bűnös állapotban leledző embereket, mint akiknek elsötétült, beszűkült elméjük és megkeményedett szívük van: “Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök” (Efézusbeliekhez 4:18).
A hitetlenek szellemi sötétségben élnek, ugyanis Sátán, azaz e világ istene, elvakította elméjüket. Nem képesek meglátni az evangélium dicsőséges fényét: “Ezek a hitetlenek azért nem képesek az örömhírt megérteni, mert ennek a világnak az „istene”, a Sátán elsötétítette a gondolkodásukat. Azt akarta, hogy ne láthassák az örömhír világosságát, amely Krisztus dicsőségéről szól, aki minden tekintetben olyan, mint maga Isten” (2.Korinthusbeliekhez 4:4 EFO).
A lelki sötétség minden olyan dolgot magába foglal, ami Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretete fényének ellenáll. Az a jó hír viszont, amit Jézus hoz ebbe a világba, arról szól, hogy az Ő világossága – az Ő életadó Lelke – fényt és életet áraszt a bűnös szívének szellemi sötétségébe. Aki megnyitotta a vakok szemét, minket is ki tud hozni a szellemi sötétségből. Nem számít, milyen mély az a sötétség, Isten szeretetének és igazságának fénye minden bűnt legyőz, ami elválaszt minket Istentől.
English
Mit értünk szellemi sötétség alatt?
