Kérdés
Miért olyan fontos, hogy legyen személyes meggyőződésünk?
Válasz
A személyes meggyőződéssel rendelkező illető meg van győződve arról, hogy egy adott dolog/tényállás igaz, és a külső körülményektől függetlenül-, valamint az esetleges retorziókra való tekintet nélkül is kiáll elvei mellett. Sokat elárul egy személyről, hogy milyen személyes meggyőződései vannak.
A személyes meggyőződés elengedhetetlen ahhoz, hogy ne legyünk állandóan kiszolgáltatva mások véleményének, és hogy ne engedelmeskedjünk vakon és automatikusan másoknak. Akinek nincsenek személyes meggyőződései, az többnyire bizonytalan, határozatlan és könnyen félrevezethető. Amikor a tömeg így hörög: “Lázadjunk fel mindnyájan Isten ellen”, akkor kell valaki, aki személyes meggyőződésétől vezérelve feláll és azt mondja: “Nem, ez nem helyes!”. Sidrák, Misák és Abednégó személyesen meg volt győződve arról, hogy a hamis bálvány-istenek imádata helytelen cselekedet, így a babiloni pogányság-áradattal szemben is szilárdan megállták helyük, de még a király gyilkos haragjával is tántoríthatatlanul dacoltak (Dániel 3. fejezet).
Nyilván mindenkinek van ilyen-olyan véleménye, egyes dolgokat előnyben részesít, jobban kedvel, míg másokat kevésbe. A mély meggyőződéssel rendelkező ember azonban nem önző vágyak vagy önös haszonlesés mentén határozza meg elveit. A személyes meggyőződéssel bíró illető jól átgondolta az adott kérdést, és az így kialakult meggyőződése irányába vezérli életét. Az ilyen emberek teljesen biztosak abban, amit hisznek, és arról is meg vannak győződve, hogy mely dolgok fontosak, és melyek a legfontosabbak. Pál apostol már előre örült azon idő eljövetelének, mikor a hívők elérik a szellemi érettség szintjét: “Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (Efézusbeliekhez 4:14). A (lelki-szellemi) érettséghez hozzátartozik, hogy elég szilárd személyes meggyőződéssel rendelkezünk ahhoz, hogy felismerjük korunk hamis tanításait, és ellenálljunk azoknak.
A személyes meggyőződéseink kizárólagos forrása, mércéje és mérőzsínórja Isten Igéje, azaz a Biblia kell legyen. Azt kell személyes meggyőződésünkké tegyük, amit a Biblia támogat. Amit viszont tilt, azzal szemben kell állást foglalnunk. (Ezt persze nem vak majmolás és süket papagájkodás útján érjük el, hanem azáltal, hogy megengedjük Isten Igéjének, hogy valósággal átformálja szívünk, hogy a személyes meggyőződésünk valóban személyes meggyőződésünk is lehessen – a fordító megjegyzése.) Ezen a módon Isten Igéje tényleges lelkiismereti iránytűnkké válik, és szellemi ösvényünk világossága lesz (Zsoltárok 119:105). A személyes meggyőződés soha nem alapulhat kizárólag azon, hogy egy adott dolgot épp helyesnek “érzünk”-e, vagy sem: “A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul” (Példabeszédek 28:26). (Gondoljunk csak bele, hogy a legtöbb bűnös dolgot – kezdve a legális és illegális szerek fogyasztásával, az embertársaink feletti basáskodáson át, a paráznasággal bezárólag – majdnem mindig jó érzés kíséri - a fordító megjegyzése.)
A Biblia természetesen nem említ néven minden egyes élethelyzetet, amivel csak szembesülhetünk. A Szentírás által nem adresszált kérdéseket illető személyes meggyőződés kialakításához az Igében nagyon is fellelhető világos vezérelvek tömegére kell támaszkodjunk (2.Timótheushoz 3:16-17; Jakab 1:5). A Biblia nem nevezi meg név szerint az abortuszt, de igen világosan nyilatkozik az emberölésről és a legkisebbek legkisebbjeinek védelméről. Ha nyílt szívvel tanulmányozzuk Isten Igéjét, és megadjuk önmagunkat neki, meg fogjuk tudni, hogy Isten szemében mi a helyes és mi a helytelen (Zsidókhoz 5:14). Ahogy a bölcsesség és az ítélőképesség mustja egyre inkább érik emberi bőrtömlőnkben, személyes meggyőződésünk (számunkra sokszor észrevétlenül is) összhangba fog kerülni mindazon dologgal, amit Isten tart követendőnek (Filippibeliekhez 1:9-11; Rómabeliekhez 12:1-2).
Mivel azonban jelen cikkünkben a személyes meggyőződésről van szó, meg kell említsük, hogy vannak olyan kérdések, melyek tekintetében a hívők eltérő véleményen vannak, vagyis más-más meggyőződéssel rendelkeznek. Nem minden téma fekete-fehér, és nem minden kérdés vezethető vissza egyértelműen egy adott bibliai iránymutatásra. Ilyen esetekben bölcsen járunk el, ha a szeretet törvényét hagyjuk uralkodni. Pál apostol azt mondja, hogy ne vitázzunk olyan “vélekedéseken” (Rómabeliekhez 14:1), mint például a bizonyos ételek fogyasztásán vagy az azoktól való tartózkodáson, mint ahogy azon se, hogy egyesek egy-egy napot “szentebbnek” tartanak a többi napnál, míg mások nem. Ilyen kérdésekben mindenki a maga személyes meggyőződésébe kapaszkodjon: “Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve” (5. igevers), ugyanakkor hagyjunk teret mások meggyőződésének is: “Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. . . . A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel. . . . A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek” (4. és 6. igevers részletei).
A személyes meggyőződések fontosak, mert egy folyton változó, egyre bizonytalanabbá váló világ viharaiban is segítenek kőszikla alapra vetni lábunk. Több olyan férfira és nőre van szükségünk, kiknek “morális magva” a minket mindenhol körülvevő erkölcsi káosz közepette is el nem száradó gyökerekkel kapaszkodik a jó földbe. A személyes meggyőződéseink megakadályoznak minket abban, hogy letérjünk a keskeny útról, de arra is általuk emlékeztetünk, hogy mi a legfontosabb. Abban is segítségünkre vannak, hogy anélkül szenvedhessük el a kísértéseket, hogy beadnánk derekunkat. Személyes meggyőződéseink finomítják és egyben bizonyítják is hitünket.
English
Miért olyan fontos, hogy legyen személyes meggyőződésünk?
