Kérdés
A szent angyalok tényleg tökéletesek, vagy néha azért okoznak csalódást Istennek?
Válasz
A Szentírás számos történetet tartalmaz az Isten megbízása szerint munkálkodó angyalokról. Az angyalok a Bibliában legtöbbször a hívők védelmére (Zsoltárok 91:11; Máté 4:6), valamint az emberiséghez intézett üzenetek átadására rendeltetnek (Máté 1:20; Lukács 1:26-28; Dániel 9:20-21), de a népek / az emberiség megítélésében is szerepet kapnak (Máté 13:39-49). Az angyalok szüntelen magasztalják Istent és közbenjárnak a hívőkért (Zsoltárok 148:2; Máté 18:10), azt viszont mégis fontos kiemelni, hogy nem mindentudók (Máté 24:36). Mindazonáltal a Biblia nagy hatalommal bíró lényekként írja le őket, akik Isten parancsát teljesítik, és az Ő szavának engedelmeskednek (Zsoltárok 103:20). Azt tudjuk, hogy Isten tökéletes (Máté 5:48), így jelenlétébe semmi tökéletlenség nem férkőzhet. Azt is tudjuk, hogy az angyalok az Ő jelenlétében laknak (Máté 18:10), így tehát okkal feltételezhetjük, hogy a szent angyalok valóban tökéletesek. Jézus nem véletlenül nevezi őket "szent angyaloknak" (Lukács 9:26).
Jób ihletett könyvében azonban két olyan passzus is található, mely ellentmondani látszik azon elképzelésnek, mely szerint az angyalok tökéletesek. Az első a Jób 4:18-as igeverse, a második pedig a Jób 15:15. Ez a két igevers Jób barátja, Elifáz két különálló beszédének részét képezi, melyek által megpróbált segíteni Jóbnak, hogy az jobban megérthesse az őt ért szerencsétlenség kiváltó okát. Jób feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő ember volt (Jób 1:1). Az őt ért többszörös tragédiák nagyon furcsának tűntek barátai vallásos tévképzetek által uralt elméjében. Jól tettenérhető ez abban, hogy - vallásos ember módjára - úgy okoskodtak, hogy Isten a jókat jó dolgokkal jutalmazza, míg a gonoszokat rossz dolgokkal bünteti. Ezen téves paradigmából kiindulva minduntalan arról győzködték Jóbot, hogy az őt ért tragédia és minden fájdalma az életében elkövetett / megtűrt bűnök következménye. Jób hiába állította, hogy ő márpedig ártatlan, barátai juszt sem akartak hinni neki.
Ezen száraz szózuhatagok sodrásában történt, hogy Elifáz is szót kért, hogy ő is Jób ártatlansága ellen érveljen. Vádbeszéde támogatásául az angyalokat hozta fel példaként, mikor ezt mondta: "Ímé . . . . [Isten] az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van..." (Jób 4:18-19 - betoldva). Más szóval, ha Isten még az angyalokban is talál fogyatkozást, akkor a por-ember mennyivel inkább képtelen bűn nélkül élni! Egy másik, Jóbhoz intézett beszédében, Elifáz ugyanerre a témára tér vissza: "Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő [azaz Isten] szemében: Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!" (Jób 15:15-16 - betoldva).
Az elhangzottak kapcsán két dolgot is érdemes szem előtt tartanunk. Először is, Elifáz nem volt igazmondó. Jób könyvének végén, mikor maga az Úr jelenik meg, ezt olvassuk: "[Isten] . . . . szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán..." (Jób 42:7 - betoldva). Ez a példa is jól szemlélteti, hogy Jób könyvében mennyire fontos pontosan nyomon követni, éppen ki beszél. Láthatjuk tehát, hogy Elifáz és Jób másik két barátja szavai megbízhatatlannak bizonyultak.
Másodszor, a Jób 4:18 előtti igeversek arról számolnak be, hogy Elifáznak egy szellem adta a szájába-, de legalábbis egy szellem plántálta elméjébe a fent elhangzott gondolatokat (Jób 4:12-16). Ez a szellem viszont nem az Isten szent angyalaira jellemző módon jelent meg, mint ahogyan azt Dániel próféta, Mária, vagy József eseteiben láthatjuk. A szent angyalok megjelenésekor rendre nagy fény támadt, és azt is mindig fontosnak tartották bejelenteni, hogy az általuk közvetített üzenet magától Istentől származik. Mivel az ilyen jelenések letaglózták a halandó embereket, így azt is mindig hangoztatták, hogy nincs okuk félni. Az Elifáznak megjelent szellem viszont szándékosan megijesztette őt, sötétségbe burkolózott, és Elifáz fülébe sugdosott. Szinte minden kétség felett áll, hogy az Elifáznak megjelent szellem egy démon volt, azaz egy bukott angyal, aki saját keserűségének adott hangot, mert a szent Isten (előztesen) rábizonyította tévedését, fényt derített tökéletlenségére.
A Jób könyvében található ezen két igeszakasz első pillantásra úgy tűnhet, hogy ellentmond a szent angyalok tökéletes mivoltáról alkotott elképzeléseinknek, pontosabban szemlélve viszont kiderül, hogy valójában mégsem bizonyítják, hogy Isten szent angyalaiban bármiféle fogyatkozás volna. Sokkal inkább bizonyítják azonban az ember tökéletlenségét, vagyis a könnyen megtéveszthető, Isten bölcsességére mindig rászoruló emberét, akinek hiba a saját vélt értelmére hagyatkoznia (lásd Példabeszédek 3:5-6; Jakab 1:5).
English
A szent angyalok tényleg tökéletesek, vagy néha azért okoznak csalódást Istennek?
