Kérdés
Valóban szeretnünk kell a bűnösöket, de gyűlölnünk kell a bűnt?
Válasz
Sok keresztény hangoztatja az elcsépelt szólamot, mely így hangzik: „Szeresd a bűnöst, de gyűlöld a bűnt”. Ne feledjük azonban, hogy egyikünk sem tökéletes, ezért mindnyájan tökéletlen emberként próbálunk eleget tenni a fenti felszólításnak. Szeretet és gyűlölet terén óriási a különbség köztünk és Isten között. Keresztény létünkre is tökéletlen emberek maradunk, s így nem tudunk sem tökéletesen szeretni, sem tökéletesen (azaz rosszindulat nélkül) gyűlölni. Isten azonban szeretni és gyűlölni is tökéletesen tud, mivel Ő Isten. Isten bűnös szándék nélkül képes gyűlölni, ezért gyűlölheti tökéletesen szent módon a bűnt és a bűnös embert, miközben abban a pillanatban kész a megbocsátásra, amint bűnbánatra és hitre jut az illető (Mal 1:3; Jel 2:6; 2Pt 3:9).
A Biblia egyértelműen tanítja, hogy Isten szeretet. Az 1János 4:8-9 ezt mondja: „aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala”. Nagy rejtély és mégis igaz, hogy Isten egyidejűleg képes valakit tökéletesen szeretni és gyűlölni. Szeretni azért, mert Ő alkotta és meg tudja váltani az illetőt, s közben gyűlölni hitetlen és bűnös életmódja miatt. Mi, tökéletlen emberek azonban képtelenek vagyunk ugyanerre – ezért emlékeztetjük magunkat újra meg újra a következőképpen: „Szeresd a bűnöst, de gyűlöld a bűnt!”
Hogy mit is jelent ez a gyakorlatban? A bűnt úgy gyűlölhetjük, ha nem vagyunk hajlandóak részt venni benne, és elítéljük, valahányszor találkozunk vele. A bűnt gyűlölni kell, nem pedig megmagyarázni vagy könnyedén venni. A bűnös embereket oly módon szerethetjük, ha bizonyságot teszünk nekik a Jézus Krisztusban elérhető megbocsátásról. Az igaz szeretet megnyilvánulása, amikor annak ellenére bánunk tisztelettel és kedvesen valakivel, hogy az illető pontosan tudja, hogy nem értünk egyet az életvitelével és/vagy a döntéseivel. Nem a szeretetről tanúskodik, amikor szemet hunyunk a bűnök felett. Nem a gyűlölet jele, ha elmondjuk valakinek, hogy bűnben él, sőt, éppen ellenkezőleg. Akkor szeretjük igazán a bűnös embert, ha szeretettel szembesítjük az igazsággal. A bűnt pedig akkor gyűlöljük, ha sem elnézni, sem alábecsülni, sem megmagyarázni nem vagyunk hajlandóak.
English
Valóban szeretnünk kell a bűnösöket, de gyűlölnünk kell a bűnt?
