Kérdés
Mi tévő legyen a keresztény hívő, ha szeretet nélküli házasságban él?
Válasz
A szeretet nélküli házasság kifejezése a kezdeti lángoló szerelem elhamvadásától, egészen a családon belüli erőszak elszenvedésééig többféle helyzet leírására is használatos. (Házastárs általi bántalmazás esetén a bántalmazott házasfélnek jogi és érzelmi segítségnyújtáshoz kell folyamodnia. Gyakran az adott helyzettől való fizikai eltávolodás is szükséges, amíg a folyamatban lévő terápia lezárul. A bántalmazott házasfélnek addig azonban semmiképp sem szabad újra összeköltöznie korábbi bántalmazójával, amíg az hitelt érdemlően nem bizonyította megbízhatóságát – legyen szó akár férfiról, akár nőről). Jelen cikkünk vonatkozásában a szeretet nélküli házasságot olyan kapcsolatként definiáljuk, amelyben bár fizikai bántalmazás nem megy végbe, azonban az egyik-, vagy mindkét házasfél már minden szeretetét elveszítette a másik iránt, és ahelyett, hogy egymással élnének, gyakorlatilag néma lakótársakként egymás mellett élnek.
Az a rendeltetés, amit Isten a házasságnak szánt, már az Édenkertben jól megmutatkozott, amikor Isten Ádámnak nőt teremtett, és segítőnek elébe vitte (1.Mózes 2:21-24). A “segítő”-nek fordított szó, egy olyan héber kifejezésből ered, ami elsősorban Isten segítségének leírására használatos (lásd 2.Mózes 18:4; 5.Mózes 33:26; Zsoltárok 33:20). A feleség Istentől rendelt szerepe abban áll, hogy segítse a férjét az Isten által rábízott feladatok teljesítésében, hogy támogatást, bölcsességet, bátorítást és néha szabadítást nyújtson neki, éppúgy ahogyan azt Isten is teszi velünk. A férj szerepét az Efézusbeliekhez írt levél 5:25-33 igerésze határozza meg világosan. A férj számára felesége szeretete nem csupán egy javaslat; hanem parancs. Minden férj, aki nem dolgozik azon, hogy önzetlen, krisztusi szeretetet tanúsítson felesége iránt, egyenesen engedetlen Isten Igéje iránt. Ha egy férj elmulasztja ezt, akkor közös imáikat akadályozza (1.Péter 3:7).
Egy szeretet nélküli házasság néha épp annak az eredményeként áll elő, hogy egy hitetlen emberrel felemás igában vagyunk, azaz (szellemileg) kiegyensúlyozatlan házasságban élünk (lásd 2.Korinthusbeliekhez 6:14). A hitetlen házastársat ugyanis nem érdekli az Isten Igéjének való engedelmesség. Erre az esetre Pál apostol a következő utasítást adja: ha a hitetlen házastárs beleegyezik, hogy a házasságban maradjon, (és nem bántalmazza a másik felet), akkor a keresztény hívőnek mellette kell maradnia, hogy így Krisztus szeretetét közvetíthesse felé, és arról bizonyságot tegyen neki (1.Korinthusbeliekhez 7:12-16). A Szent Lélek egyik gyümölcse, amelyet a Galátziabeliekhez írt levél 5:22-23 igerésze elsőként sorol fel, maga a szeretet. Ha bennünk már nincs is olyan emberi szeretet, amit felajánlhatnánk, akkor segítségül hívhatjuk az Urat, és kérhetjük Őt, hogy Szent Lelke által Ő szeresse rajtunk keresztül házastársunk. Kétségbevonható, hogy Jézus érzelmi szinten érzett szeretetet azon emberek iránt, akik őt a keresztre szögezték. Mégis arra kérte az Atyát, hogy bocsásson meg nekik, és értük is letette az életét (Lukács 23:33-34; Rómabeliekhez 5:8). Jézus szeretetének eme kinyilvánítása a házasságunk tekintetében is inspiráló lehet mindannyiunk számára.
Ha van lehetőségünk tanácsadás igénybevételére, akkor éljünk vele, ugyanis egy szeretet nélküli házasság igencsak hasznát veheti egy bibliai tanácsadó bölcs, objektív szemléletének (Példabeszédek 11:14; 15:22). A házasság néha a (kölcsönös) elhanyagolás-, valamint olyan ismételt és meggondolatlan magatartásformák miatt sorvad, melyeknek az egyes házasfelek talán tudatában sincsenek. Egy külső szemlélő azonban hamar kiszúrhatja ezeket a problémás területeket, és így felhívhatja rájuk a házasfelek figyelmét. Ha a pár hajlandó munkát fektetni a kapcsolatba, akkor a szeretet nélküli házasság gyorsan visszatérhet a régi kerékvágásba, és ezzel újra szeretetteljessé válhat. Még ha az egyik házastárs nem is hajlandó együttműködni a tanácsadóval, a másik házasfélnek az is hasznára válhat, ha egyedül megy el hozzá. Egy tárgyilagos nézőpont bevonása segíthet az egyik házasfélnek másképp látni a dolgokat, és így adekvátabban tud majd reagálni szeretetlen házastársára.
Mint a tóba dobott apró kavics, úgy a működésképtelen, romboló körforgások útjába állított változások is új hullámokat vernek, és ezzel új válaszmintákat hoznak létre. Íme egy példa arra, hogy az egyik házastárs hogyan változtathatja meg szeretetlen házassága további sodródását: ha Zsuzsi többé nem kiabál Jánossal, amikor az goromba vele, akkor már a férfinak is másképp kell reagálnia felesége szelíd válaszára, mint ahogy azt eddig tette. Ahelyett, hogy megemelne a hangját, és ezzel csak tovább szítaná a haragot, visszavesz durva viselkedéséből, hogy így jobban igazodhasson a nő érettebb hozzáállásához. A nő csendes mosolya, valamint annak elutasítása, hogy belevesse magát a vitába, a férj előtt világossá teszi saját önzőségét, és így már ő is ritkábban reagál ellenségesen. Az áldatlan adok-kapok állandó körforgása megtörik, ezzel pedig egy új párkapcsolati dinamika indulhat be, melyet már kevesebb feszültség és több kedvesség jellemez (Példabeszédek 15:1). Ez az új, egészségesebb dinamika idővel szeretetté nőhet, a házaspár pedig így megtanulja újra élvezni egymás társaságát.
Egy keresztény hívő számos dolgot tehet, hogy szerelem nélküli házasságába újból lendületet vigyen:
1. Szabjunk egészséges határokat! Tanuljuk meg, hogy mikor kell odébbállni, mikor kell feltartóztatni vagy elutasítani a bántó szavakat, az ismétlődő mintákat. A parttalan veszekedések visszautasítása az egyik módja annak, hogy határok megszabása által erősítsük meg a házasságot.
2. Imádkozzunk egymásért! A legjobb módja annak, hogy megbocsássunk olyasvalakinek, aki megbántott minket, és szeressük őt, az, hogy imában Isten trónja elé visszük őt (Efézusbeliekhez 4:32). Isten házasságpárti, ezért tudjuk, hogy az Ő akaratával összhangban imádkozunk, amikor a házastársunkkal való kapcsolatunkban a szeretet és a remény helyreállításáért fohászkodunk (1.János 5:14-15).
3. Ügyeljünk a szavainkra! Mindannyian hajlamosak vagyunk elhinni, amit mondunk. Ha azon kapjuk magunk, hogy panaszkodunk a házasságunkra, vagy már szinte rendszeresen szidjuk a házastársunk, könnyen el is kezdjük hinni azt, ami elhagyja a szánkat. A bölcsesség azt diktálja, hogy gyakoroljuk magunk a nyelvünk megzabolázásában, és csak olyan dolgoknak adjunk hangot, “... a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek...” (Filippibeliekhez 4:8).
4. Figyeljünk jobban oda az apró dolgokra. Amikor egy pár szerelembe esik, minden apróságra felfigyelnek a másikban, és alig várják, hogy örömet szerezhessenek egymásnak. Ha azonban ennek gyakorlatát nem tudatosítjuk magunkban, és nem tesszük aktív szokásunkká, akkor a szürke hétköznapok gyorsan utolérnek minket, és elkezdjük magától értetődőnek venni házastársunk jelenlétét. A szeretet helyreállítása egy szerelem nélküli házasságban sokszor csak apró dolgokról szól. Fedezzük fel a házastárs szeretetnyelvét, és dolgozzunk azon, hogy minden nap betöltsük a szeretetre irányuló igényeit.
Ha egy keresztény hívő szeretet nélküli házasságában él, akkor jól teszi, ha egy bizonyos pont után már nem hajlandó részt venni a problémát kiváltó (régi) magatartásformákban. Egy kereszténynek akkor is azt kell tennie, ami helyes, ha a házastársa semmi hajlandóságot nem mutat az érzelmi kapcsolat helyreállítására. Nem arra vagyunk hivatottak, hogy visszavágjunk, vagy hogy a rosszért rosszal fizessünk, hanem arra, hogy a rosszat jóval győzzük le (Rómabeliekhez 12:21). Azért lettünk kihívva a világból, hogy világosság hasznos edényei- (Máté 5:14), a föld sója- (Máté 5:13), és választott papság legyünk (1.Péter 2:9-10). Nem az a küldetésünk, hogy a magunk tetszését keressük, hanem hogy mennyei Atyánk tetszésére legyünk (1.Korinthusbeliekhez 10:32). Ő pedig abban leli örömét, ha türelemmel elviseljük a nehézségeket, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy újraélesszük a szerelem nélküli házasságunk.
English
Mi tévő legyen a keresztény hívő, ha szeretet nélküli házasságban él?
