Kérdés
Mit mond a Biblia a szervdonáció kérdéskörében?
Válasz
A Biblia név szerint nem említi a szervdonációt. Mivel a szervek átültetése csak az utóbbi évtizedekben vált lehetségessé, így a bibliai időkben nyilván nem álltak még rendelkezésre ilyen eljárások. Általános, átfogó elveket azonban bőven találunk az igeversekben, amiket ebben a témakörben is tudunk alkalmazni. A szervdonáció mellett szóló legmeggyőzőbb érv maga a szeretet és az együttérzés, amit a szükségben lévő embertársunk felé tanúsítunk. Nekünk maga Jézus Krisztus adta parancsba, hogy "szeresd felebarátodat" (Máté 5:43-48), Pál és Jakab apostolok pedig Isten Szent Lelke által visszhangozták ezt az üzenetet (Rómabeliekhez 13:9; Jakab 2:8). A felebarátunk szeretetének elve azonban sokkal régebbre-, egészen Mózes harmadik könyvééig-, vezethető vissza (lásd 3.Mózes 19:18). Az ószövetség legkorábbi napjaitól fogva a Isten választott népének elhívása és parancsolata volt arra, hogy kifejezze Isten és ember iránti szeretetét. Testünk egyik szervének átadása felebarátunk javára valóban az önzetlen szeretetet egy igen extrém példája.
Jézus Krisztus adja a legnagyobb áldozat örök példáját, mikor a saját testét áldozza fel az egész emberiségért. János apostol így írván foglalja össze a nagy parancsolatot: "Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást" (1.János 4: 11). Mikor Jézus ezt az üzenetet mások elé tárta, akkor arról beszélt, hogy a szeretetet tovább kell adni az éhezőknek, a szomjazóknak, a szegényeknek, az otthontalanoknak, a mezíteleneknek, a betegeknek, a bebörtönzötteknek (Máté 25: 35-46). Aztán így tette még világosabbá mondanivalóját: "Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg" (Máté 25: 40). Jézus a jó szamaritánus példáján keresztül (Lukács 1:25-37) is arra tanított minket, hogy keresztényként elhívásunk van arra, hogy mindenki felé szeretetet közvetítsünk és kedvesek legyünk. Általánosságban is igaz az, hogy amennyiben egy eljárás vagy gyakorlat nem mond ellent bibliai elveknek, akkor megengedettnek kell tekintenünk, és hithű keresztényként ki is állhatunk mellette.
Egyesek szerint a szerveink felajánlása testünk megcsonkításának legdurvább módja. Többek között a Korinthusbeliekhez írt első levél 6:19-20 igehelyét szokták idézni, mikor azon nézetnek keresnek bibliai alapot, mely szerint nem szabad emberi test szerveit eltávolítani. Isten egész teremtett világának jó gazdáiként ügyelnünk kell arra, hogy testünkkel is kellő tisztelettel bánjunk, valamint hogy kerüljük az egészségre ártalmas dolgokat. Mikor azonban Pál apostol a következő sorokat írta a korinthusi keresztényeknek, akkor Ő arra gondolt, hogy az adott személy még élő testében/testével teszi ezt: " ...dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi" (1.Korinthusbeliekhez 6:20). A Korinthusbeliekhez írt második levél 5:1 igerészében már így emlékezteti a híveket: "Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben" (2.Korinthusbeliekhez 5:1). A keresztények körében egyik legelterjedtebb aggodalom azon a hamis nézeten alapszik, mely szerint a feltámadásra az egész fizikai testet, illetve annak maradványait, meg kell őrizni. Ezzel magyarázható, hogy egyes keresztények igencsak vonakodnak felajánlani szerveiket, hiszen azt gondolják, hogy a feltámadás csak a "teljes test" hiánytalanságában mehet végbe. Miután azonban Ádám és Éva vétkeztek az Éden kertjében Isten így szólt hozzájuk: "Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz" (1.Mózes 3:19). Vagyis Isten ezzel azt is mondta, hogy egy napon az egész testünk visszatér a földbe, azaz teljesen az enyészeté lesz.
Pál a fizikai test halála (függetlenül attól, hogy a tetem milyen módon lesz elhantolva) és a szellemi test feltámadása (1.Korinthusbeliekhez 15:35-49) közötti különbségekre is jobban rá akart rávilágítani, mikor a korinthusbeli gyülekezetnek írt. A földi-, és a földöntúli szellemi testünk közötti különbség érzékeltetésére a mag és a belőle sarjadó és újabb magokat hozó növény példáját használta, majd így folytatta: "Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is." (1. Korinthusbeliekhez 15:44). Ha úgy hisszük, hogy a feltámadás csupán annyit jelent, hogy újra "birtokba vesszük" régi, földi testünket, akkor a Bibliában elénk tárt feltámadásról merőben hamis nézeteink vannak. Isten Igéje világosan adja tudtunkra, "hogy test és vér nem örökölheti Isten országát" (1.Korinthusbeliekhez 15:50). Ezen bibliai tények fényében tehát azt mondhatjuk, hogy a keresztény hívőnek nem kell tartania attól, hogy amennyiben önzetlenül felajánlja egy szervét rászoruló embertársának, akkor "ép" test hiányában neki nem lehet része a feltámadásban.
English
Mit mond a Biblia a szervdonáció kérdéskörében?
