Kérdés
Mit jelent a szinoptikus probléma?
Válasz
Az első három evangélium – Máté, Márk és Lukács – összevetésekor lehetetlen nem észrevenni a három beszámoló közti tartalmi és kifejezésbeli hasonlóságokat, éppen ezért Máté, Márk és Lukács evangéliumát „szinoptikus evangéliumok”-ként is szokás emlegetni. A „szinoptikus” kifejezés jelentése: „egyformán látó”. A szinoptikus evangéliumok hasonlósága miatt egyesekben felmerült a kérdés, hogy szerzőik talán egy közös forrásból: egy Krisztus születéséről, életéről, szolgálatáról, haláláról és feltámadásáról szóló másik írásos feljegyzésből dolgoztak, és abból merítették az anyagot evangéliumaikhoz. Némelyek úgy érvelnek, hogy Máté, Márk és Lukács evangéliuma között annyi a hasonlóság, hogy egészen biztosan egymástól vagy egy közös forrásból merítettek. Ezt a feltételezett „forrást” a német Quelle (jelentése: forrás) kifejezés alapján „Q” forrásnak nevezték el.
Szól-e bármilyen bizonyíték a „Q” forrás létezése mellett? Nem, nincs ilyen bizonyíték. A kutatók semmilyen dokumentumot vagy töredéket nem találtak, amely az állítólagos „Q” forrásból származhat. Az ókeresztény egyházatyák közül sem utalt senki írásaiban az evangéliumok „forrására”. A „Q” forrás a Biblia ihletett voltát tagadó liberális „tudósok” találmánya, akik a Szentírást puszta irodalmi műként kezelik, amely ugyanazon kritikai módszerekkel vizsgálandó, mint bármely másik irodalmi alkotás. Hadd hangsúlyozzuk még egyszer: semmilyen – sem bibliai, sem teológiai, sem történelmi – bizonyíték nem szól e feltételezett „Q” dokumentum létezése mellett.
De ha Máté, Márk és Lukács nem használt semmilyen „Q” dokumentumot, akkor vajon miért olyan hasonlóak az evangéliumaik? Erre a kérdésre több lehetséges magyarázat is adható. Elképzelhető, hogy bármelyik evangélium íródott is először (valószínűleg Márk), a többi evangéliumi szerző is olvasta azt. Semmi gond azzal, ha Máté és/vagy Lukács átvett bizonyos részeket Márktól és felhasználta a maga evangéliumában. Az is lehetséges, hogy Lukács Márk és Máté evangéliumát egyaránt ismerte, és mindkét szövegből merített saját beszámolója megírásakor. A Lukács 1:1-4-ben így olvassuk: „Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy, amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyra becsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.”
Végső soron azonban az a tény szolgál magyarázattal a szinoptikus evangéliumok hasonlóságára, hogy mindhármat ugyanaz a Szent Szellem ihlette, és mindhármat olyan személy írta, aki vagy szemtanúja volt ugyanazon eseményeknek, vagy szemtanúktól hallott azokról. Máté evangéliumát Máté apostol írta – egyike a tizenkét tanítványnak, akiket Jézus elhívott, majd kiküldött. Márk evangéliumának a tizenkét tanítvány egyikének, Péter apostolnak a közeli munkatársa, János Márk a szerzője. Lukács evangéliumát pedig Pál közeli munkatársa, Lukács jegyezte le. Nem magától értetődő-e akkor, hogy elbeszéléseik hasonlóak legyenek egymáshoz? Az evangéliumok mindegyikét a Szent Szellem ihlette (2Tim 3:16-17; 2Pt 1:20-21), éppen ezért természetes, hogy egységesek és összhangban vannak egymással.
English
Mit jelent a szinoptikus probléma?
