Kérdés
Hogyan heverhetem ki a szívfájdalmat / megtört szívem fájdalmát?
Válasz
Az átvitt értelemben vett szívfájdalom az értelmező szótár szerint a következő jelentéseket hordozza: “lesújtó bánat”, “nagy gyötrelem”, “mély, csüggesztő bánat”. A mai korunkban általában arra a személyre mondjuk, hogy összetört vagy megszakadt a szíve, aki egy felbomlott kapcsolat miatt szomorú, vagy aki egy szeretett személy elvesztését kellett elszenvedje. Egy felületes internetes keresés is azt sugallja, hogy szinte minden összetört szív házasfelek válására vezethető vissza, esetleg arra, hogy valakit ejtett a szeretője. A szív azonban sok mindenbe beleszakadhat, így például a saját gyermekünk magaviseletében/életvitelében való csalódásba, a tulajdon elvesztésébe, a munkahely megszűnésébe stb. Bármi is álljon a háttérben, egy megtört szív fájdalma óriási lehet.
E fájdalom kezelésére adott világi tanácsok között szerepelhet például az, hogy írjuk ki magunkból minden dühünket és csalódottságunkat egy levélbe, majd tépjük azt szét, hogy menjünk bevásárlókörútra, hogy teljesen alakítsuk át külső megjelenésünket, hogy igyunk bort, hogy együnk csokit/fagyit, hogy vegyünk be valamilyen enyhe nyugtatót/kedélyjavítót stb. Egyesek a pozitív gondolkodás erejét emelik piedesztálra. A leggyakrabban javasolt közhelyes “gyógymód” viszont az, hogy legyünk türelmesek, remélve, hogy az idő minden sebet begyógyít. Míg azonban a világ az érzésekre összpontosít, addig Isten a szív állapotára tekint (1.Sámuel 16:7). Bár idővel persze a nem keresztény ember is megélheti megtört szíve fájdalmának elszállását, teljes gyógyuláson azonban csak a keresztény hívő mehet át, hiszen csak a hívőnek van hozzáférése Isten Szent Lelkének erejéhez: egyedül Ő az, Aki valósággal “meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket” (Zsoltárok 147:3).
Jób életének eseményei a szívfájdalom legkorábbi bibliai feljegyzései közé tartoznak. Jób egyetlen nap alatt veszítette el gyermekeit, szinte minden földi vagyonát, egészségét, és megélhetését. Hogy erre hogyan reagált? “Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula. És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!” (Jób 1:20-21). Bár Jóbra mély szomorúság borult, mégis Istent imádta és hűséges maradt Hozzá. Még ha ezen szörnyű események közepette kétségei támadtak is Isten jóságát illetően, a megpróbáltatásokon keresztül közelebb került Istenhez, mivel Isten azok árnyékában is kinyilatkoztatta önmagát neki (Jób 42:1-5). Jób megtanulta, amit jóformán csak szívfájdalom által tanulhat meg minden hívő, vagyis hogy Isten hűséges, jó és megbízható. Nem véletlenül mondják még a világban is, hogy bajban derül ki, ki az igaz barátod.
Dávid király, az Isten szíve szerint való ember, sok szívszorító dolgot szenvedett el. Mégis minden alkalommal talpra állt, és Istennek egyre erősebb férfiúja lett. A 34. zsoltár azt példázza, hogy az Úrhoz való folyamodás révén Dávid hogyan kerekedett felül szíve fájdalmán. Figyeljük meg jól, hogy mi volt az első lépés ebben a folyamatban: “Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem” (Zsoltárok 34:5). Dávid jól tudta, hogy “közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket” (Zsoltárok 34:19). Végül pedig Isten iránta való szeretetébe vetett azon bizalmának adott hangot, amely minden hívőnek át kell járja a szívét: “Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr” (Zsoltárok 34:20).
A kétségbeesés percében persze felmerülhet a kebelben a következő gondolat: “Az lehet, hogy Dávidnak segített Isten, de vajon velem is törődik-e?”. A határozott válasz az, hogy igen, Ő teljes mértékben törődik velünk is! Meg van ugyanis írva: “A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Rómabeliekhez 8:32). Micsoda vigasztalás tudni, hogy Isten egykor elhangzott ígérete ránk is épp úgy vonatkozik, mint eleinkre: “...Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled” (Zsidókhoz 13:5). Isten mindig közel áll, hogy megvigasztalhassa a hívőt. “Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban...” (2.Korinthusbeliekhez 1:3-4). Az az Isten, Aki erre nézve is képtelenség, hogy hazudjon, szavát adta, hogy velünk együtt megy át a megpróbáltatásainkon. “Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged” (Ézsaiás 43:2).
Isten népe egyetlen tagját sem hagyta soha cserben, mikor Hozzá emelték szavuk, éppígy a ma Hozzá kiáltó megtört szívű keresztényt sem fogja soha cserben hagyni. Lehet, hogy nem mindig pontosan úgy válaszol majd, ahogy azt mi szeretnénk vagy várjuk, abban viszont biztosak lehetünk, hogy mindig az Ő tökéletes akarata és időzítése szerint adja meg a választ. Amíg pedig adott esetben a válaszra várunk, az Ő kegyelme hordoz minket, hiszen az nekünk is bőven elég (2.Korinthusbeliekhez 12:9).
Végül pedig ahhoz szólunk, aki Krisztushoz tartozik, és szíve megtörtségét jelenleg is hordozza: Tudd, hogy Isten szeret téged, és hogy irántad való szeretete feltétel nélküli! Gondoljunk csak bele egy picit, hogy az Atya Isten milyen fájdalmakat szenvedett, amikor szemtanúja volt Fia keresztre feszítésének. Micsoda lenyűgöző szeretet az, ami értünk fogta így vissza magát! Ma is ugyanez az Isten van jelen minden megtört szívű ember életében, hogy vigaszt nyújtson és helyreállítsa üdvössége örömét.
English
Hogyan heverhetem ki a szívfájdalmat / megtört szívem fájdalmát?
