Kérdés
Hogyan győzheti le a keresztény hívő a szociális szorongást?
Válasz
A legtöbb mentális rendellenességhez hasonlóan a szorongásos zavarok szintén nagyon széles skálán mozognak súlyosságuk tekintetében. A szorongásos zavar egyesek esetében viszonylag könnyen kezelhető, míg másoknál a mindennapi életet is teljesen ellehetetleníti. A szorongásos zavarral küszködő keresztény hívő – függetlenül attól, hogy e skála melyik részén helyezkedik el –mindig segítséget és reményt talál Isten személyében.
A szorongást – egyes fizikai természetű megbetegedésekkel egyetemben – sok tényező kiválthatja. A kezelés a szorongásos zavar jellegétől függően az egyes önsegítő technikáktől kezdve, a professzionális terápián át, a gyógyszeres kezelésig sok mindent magában foglalhat, mint ahogy mindezek arányos kombinációját is. Nyilvánvaló, hogy az imádság, Isten Igéjének olvasása, és a keresztény hittestvérekkel való közösség a szociális szorongás leküzdésének szintén fontos összetevői; ezekben minden egyes keresztény hívő bölcsen teszi, ha részt vesz. Annak ténye viszont, hogy a szorongásos zavarok leghatékonyabb kezelési módja általában a kognitív terápia, jól rámutat arra, hogy a harc e zavar esetében is leginkább az elme síkján zajlik. A Biblia azt tanítja, hogy a keresztények irányítani tudják, hogy mire gondolnak, valamint hogy egy adott dologról/személyről hogyan gondolkoznak, hiszen Isten a Szent Lelkét adta nekünk, hogy Ő erre is megtanítson minket (János 14:26-27). A legtöbb ember fejében meg sem fordul, hogy messzemenőkig irányítani tudja a gondolatait. Azonban gyakorlás és imádság révén, valamint Isten segítségével e csatát is meg lehet nyerni, vagy legalábbis kezelhetővé válik a szorongás (lásd Filippibeliekhez 4:7). Pontosan tudjuk ugyanis, hogy Isten gyermekei életére néző terve nagyon nem abban áll, hogy állandó félelemtől gyötrettessünk (2.Timótheushoz 1:7).
A szociális szorongás a szorongásos zavarok egy olyan speciális altípusa, amit a nyilvános helyzetektől való indokolatlan félelem jellemez. A szociális szorongásos zavartól szenvedő személy gyakran érzi úgy, hogy embertársai kritikusan boncolgatják őt, és ítélkezően tekintenek rá, esetleg mindvégig attól fél, hogy valamit rosszul csinál és egy nagy bakot lő a társas szituációkban. Az ebben a zavarban szenvedő emberek rendkívül öntudatosak, és állandóan attól rettegnek, hogy valamiképp kínos helyzetbe hozzák magukat. Mivel a szociális szorongástól szenvedők általában maximalisták, így számukra (is) hasznos lehet megtanulni, hogy Jézus Krisztus kivételével egy ember fia vagy lánya sem tökéletes (1.Péter 2:22). A nyugati kultúra azzal a hamis elképzeléssel bombázza az ember tudatát, hogy akkor és úgy válhatunk tökéletessé, ha egy bizonyos módon nézünk ki, ha bizonyos dolgokat birtokolunk, vagy ha egy bizonyos karriert futunk be. Azokat viszont, akik nem felelnek meg ezeknek a normáknak, mások, de néha még maguk sem tekintik érdemesnek a társadalom elismerésére. A Biblia ezzel szemben azt hirdeti, hogy ezek a világi hívságok Istennek igazából kicsit sem számítanak; Ő a szívet vizsgálja (1.Sámuel 16:7). A szociális szorongástól szenvedőknek tudatosítaniuk kell magukban, hogy nem tökéletesek – mint ahogy senki más sem az (Rómabeliekhez 3:23). Ahelyett, hogy folyton egy elérhetetlen mércéhez méregetnék maguk, és saját maguk állandó és legrosszabb kritikusává válnának, a szociális szorongástól szenvedők jobban teszik, ha megtanulják elfogadni a Krisztusban kapott isteni megbocsátást, és megtanulnak a saját vélt érdemeik helyett egyedül az Ő igaz voltára tekinteni. Az embert ugyanis nem a társadalmi normáknak való megfelelés vagy meg nem felelés teszi Isten szemében kedvessé; csupán az számít, hogy Isten gyermekévé váltunk-e már, vagy még nem.
A vetés és aratás elve a teljes Bibliában visszatérő elem, és a mindennapi életünkben is meg-megnyilvánul (Galátziabeliekhez 6:7; Példabeszédek 11:18). Jézus ma is így tanít minket: “Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik” (Lukács 6:37). A szociális szorongástól szenvedő személy számára úgy tűnhet, hogy mindenki folyamatosan azon van, hogy elítélje őt, vagy hogy mindenki minden hibájával tisztában van. Ez gyakran azért van így, mert ő maga is kritikus szemmel vizsgálja az embereket/dolgokat, és túl sok energiát fordít arra, hogy a mások véleményére összpontosítson. Mivel a szociális szorongástól szenvedő önmagával szemben is nagyon kritikus, és túlontúl felnagyítva észleli mások minden (vele kapcsolatos) rezdülését, így abból indul ki, hogy mások is épp így gondolkoznak. Ha azonban másokkal szemben a megbocsátó, szerető, irgalmas hozzáállás magvát hintjük el, akkor mi magunk is azt fogjuk aratni (Lukács 6:38). Ezt a hozzáállást kell magunkkal szemben is gyakorolnunk. Ha megtanuljuk elfogadni magunkat olyannak, amilyennek Isten teremtett minket, ha csak Tőle várjuk azt, hogy meghatározza a valós értékünk, és egyedül az Ő megbocsátására támaszkodunk, akkor jobban fogjuk érezni magunk a saját bőrünkben. Minél komfortosabban érezzük magunk, és minél inkább képesek vagyunk egyszerűen csak önmagunkat adni, annál komfortosabban érezzük majd magunk a társas helyzetekben is, és mások szemében is annál megnyerőbbek és hitelesebbek leszünk. Istent a társas interakciónk terén is segítségül hívhatjuk. Ahogy megtanulunk egyre jobban bízni Benne, és amint egyre belsőségesebben megismerjük Őt, úgy egyre inkább tudatában leszünk az Ő állandó jelenlétének, és egyre inkább rábízhatjuk az Ő Szent Lelkére, hogy a számunkra kihívást jelentő minden társas helyzeten átvigyen minket.
A szociális szorongást átélő emberek közül sokan szenvedtek el valamilyen múltbéli traumát, esetleg egy uralkodó, túl kritikus szülő áldozatai voltak. Ilyen behatások nyomán anélkül is kialakulhatnak bennünk bizonyos önmagunkkal és másokkal kapcsolatos attitűdök, hogy azoknak tudatában lennénk. Míg a fenti tanácsok igen hasznosak lehetnek az ilyen emberek számára, az is fontos lehet, hogy még koncentráltabb erőfeszítéseket tegyenek a saját magukkal szemben táplált (tudatalatti) attitűdjeik felfedésére. Ha egyszer már tudatosítottuk önmagunkban, hogy milyennek látjuk magunk, akkor máris elkezdhetjük ezt a képet Isten igazságának fényében szemlélni, és kikérhetjük az Ő véleményét. Ő a traumáinkba is képes gyógyulást hozni, és igazságával oszlatja el a hamis elképzeléseinket. Azoknak, akik szélsőségesen erős szociális szorongást élnek meg, hasznos lehet, ha felkeresnek egy keresztény lelkigondozót, aki elkíséri őket a gyógyulásban. Végső soron azonban a Szent Lélekre bízhatjuk, hogy Ő vigaszt nyújt a fájdalmunkban, hogy elvezet minket a teljes igazságra (János 14:25-27; 16:33), és hogy megtermi gyümölcsét az életünkben (Galátziabeliekhez 5:22-23).
Azokat, akik szociális szorongással, esetleg szélsőséges félénkséggel küzdenek, arra bátorítjuk, hogy merüljenek el a bibliai önszemléletben, vagyis hogy az Ige tükrében tekintsenek magukra. Hívőként Isten szeretett gyermekei vagyunk (Rómabeliekhez 5:8), teljesen el vagyunk fogadva (Efézusbeliekhez 1:6), és semmilyen kárhoztatás alatt nem állunk (Rómabeliekhez 8:1). Krisztusban biztonságra lelve szabadságtól vezérelve vehetjük fel a kapcsolatot embertársainkkal. Ő arra is felszabadított minket, hogy úgy szeressük felebarátainkat, ahogy önmagunkat szeretjük (Márk 12:33).
English
Hogyan győzheti le a keresztény hívő a szociális szorongást?
