Kérdés
Az értelmi fogyatékosok a mennybe jutnak-e? Kegyelmet gyakorol-e Isten azokon, akik értelmileg fogyatékosak, sérültek, visszamaradottak vagy akadályozva vannak?
Válasz
A szoros kapuról az Úr Jézus a Máté 7:13-14-ben, illetve a Lukács 13:23-24-ben beszél. Jézus összehasonlítja a szoros kaput a széles úttal, amely pusztuláshoz (pokolba) vezet, és azt mondja, hogy sokan lesznek azon az úton. Párhuzamot von a két dolog között, és azt mondja: „szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják." Mit ért ez alatt? Mennyire sok a „sokan" és mennyire kevés a „kevesen"?
Először is fontos megértenünk, hogy Jézus az Ajtó, amelyen keresztül beléphetünk az örök életbe. Nincs más út, mivel Ő egyedül „az út, az igazság és az élet" (János 14:6). Az örök életre vezető út egyetlen útra korlátozódik: Krisztusra. Ebben az értelemben az út azért keskeny, mert ez az egyetlen út, és viszonylag kevesen fognak átmenni a szoros kapun. Sokkal többen próbálnak alternatív útvonalakat találni Istenhez. Önerőből, ember alkotta szabályokon és rendeléseken, valamint hamis vallásokon keresztül próbálnak hozzá eljutni. Ezek a „sokak" a széles utat követik, amely örök pusztuláshoz vezet, míg a juhok meghallják a jó pásztor hangját, és Őt követik a keskeny úton az örök életbe (János 10:7-11).
Noha a sokakhoz képest, akik a széles úton járnak, viszonylag kevesen lesznek, akik átmennek a szoros kapun, még mindig rengetegen fogják követni a Jó pásztort. A Jelenések könyvében János apostol egy sokaságot látott látomásában: „Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltottak: "Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!"" (Jelenések 7:9-10).
A szoros kapun átmenni nem könnyű. Jézus ezt világossá tette, amikor arra intette követőit, hogy törekedjenek a bejutásra. A törekvés görög szava az agonizomai, amelyből az agonizál szó is származik. Ezzel azt akarja mondani, hogy azok, akik át szeretnének menni a szoros kapun, azoknak fáradozniuk és igyekezniük kell, ahogy a futónak is erőfeszítésbe telik elérni a célvonalat. De tisztázzunk egy dolgot. Nincs az a törekvés, amely üdvösséget szerezhetne nekünk. Az üdvösség Isten kegyelméből, a hit ajándéka révén valósul meg (Efezus 2:8-9). Senki sem fogja a törekvésével kiérdemelni a mennyet. De az emberi büszkeségnek, a bűn természetünkből fakadó szeretetének és a Sátán mesterkedéseinek köszönhetően mégis nehéz átmenni a szoros kapun, hiszen ezek mind az örökkévalóság utáni törekvésünket gáncsolják.
A törekvésre való felhívás azért van, hogy térjünk meg és menjünk át a kapun, ne csak álljunk és nézzük, gondolkodjunk felette, és panaszkodjunk, hogy milyen kicsi vagy nehéz vagy igazságtalanul szoros. Ne kérdezzük, mások miért nem mennek át rajta; ne keressünk kifogásokat és ne halogassuk. Ne azzal foglalkozzunk, hogy hányan fognak bemenni, hányan nem. Nekünk törekednünk kell, hogy előre jussunk és átmehessünk a kapun! Azután pedig buzdíthatunk másokat is arra, hogy átkeljenek, még mielőtt késő lesz.
English
Az értelmi fogyatékosok a mennybe jutnak-e? Kegyelmet gyakorol-e Isten azokon, akik értelmileg fogyatékosak, sérültek, visszamaradottak vagy akadályozva vannak?
