Kérdés
Vajon bűn egy kereszténynek sztriptízbárba járni vagy sztriptíztáncosnőket nézni?
Válasz
A rövid válasz az, hogy igen, egy kereszténynek – mint ahogy bárki másnak is – bűn sztriptízbárba járni és sztriptíztáncosnőket bámulni. Annak ténye azonban, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerül, már önmagában véve is több figyelmet érdemel. Nem ritka, hogy mikor valaki azt kérdezi, hogy egy bizonyos tevékenység "bűnnek számít-e", akkor kérdése valójában azon a hamis előfeltevésen alapszik, hogy Istennek van egy bűnlajstroma, és a rajta szereplő elemeket el kell kerüljük ahhoz, hogy megmaradhassunk az Ő kegyelmében. Amíg tehát távol tartjuk magunkat ezektől a bizonyos "bűnöktől", gondolja magában az ember fia és lánya, addig azt tehetünk, amit és ahogyan csak akarunk. Ez egy téves felfogás a bűnről, de Jézus Krisztus követéséről is.
A sztriptízbár látogatása a test kívánságát táplálja (1János 2:16), és ezért bűnös dolognak számít. Minden olyan gondolat, szó, vagy cselekedet bűnnek tekinthető, amely "híjával van az Isten dicsőségének" (Róma 3:23; MBT). Ádám az Édenkertben történt bukása óta minden ember bűnre való hajlammal előhuzalozva született és születik (1Mózes 3:11; Róma 5:12). Annak vágyával születünk, hogy csak magunknak akarjunk megfelelni, hogy csak az önnön tetszésünk keressük, lázadunk Isten tekintélye ellen, és istentelen módon elégítjük ki az Isten által belénk plántált vágyakat. Az Isten jó szándékával való bármilyen visszaélés viszont azt jelzi, hogy emberként is igencsak híján vagyunk Isten dicsőségének.
A szexualitás az emberi lét egy olyan területe, melyet Isten pozitívnak, nem pedig negatívnak teremtett. A szexualitás Isten ajándéka, és Ő szabta meg a szexualitás a házasság megtartó keretein belül való élvezetének paramétereit is (Zsidók 13:4; 1Korinthus 6:18). A sztriptízklubok az Isten által meghatározott paramétereken kívüli szexuális önkifejezést népszerűsítik, ezzel viszont negatívvá változtatják az Ő pozitív ajándékát. A nemi erőszak, a pornográfia, a homoszexuális aktusok, valamint a paráznaság szintén mind Isten szexualitásra vonatkozó ajándékának negatív kifejeződései. Isten a házasságot a szexuális önkifejezés egyetlen egészséges, szent útjaként alkotta meg, így a házassági kapcsolaton kívüli minden más szexuális aktivitás bűnnek számít (1Korinthus 6:9; 1Mózes 2:24; Máté 19:6).
Míg a Tízparancsolat jó kiindulópont ahhoz, hogy megértsük azokat a határokat, melyeket Isten a szexualitás kapcsán húzott meg. Jézus viszont tovább ment, mikor a törvény mögött álló szándékot magyarázta: "Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék." (Máté 5:27-29). Jézus arra figyelmeztet tehát minket, hogy a bujaság olyan súlyos hiba, ami Istentől távol visz minket (Jakab 1:13-15).
Ahelyett, hogy Jézus követői annak alapján hoznák meg döntéseiket, hogy valami "bűn-e", vagy sem, inkább arra törekednek, hogy minden cselekedetükkel Istent tiszteljék. Ahelyett, hogy azt kérdeznénk, hogy valami "rossz"-e, inkább afelől kéne tudakozódnunk, hogy mi a "helyes" (lásd Filippi 4:8). Amikor azon morfondírozunk, hogy egy adott tett vajon bűnös-e, egyszerűbb, ha azt kérdezzük magunktól: "Ha Jézus velem töltené a hetet, vajon ugyanezt tenném?". Ha erre a kérdésre adott válasz az, hogy "nem", akkor a szóban forgó tevékenység nagy valószínűséggel bűn. Mivel a sztriptízklubok teljes rendeltetése a bujaság, az érzékiség, a perverzió, és az erkölcstelenség ünneplésében áll, így valójában nem is kérdés, hogy Jézus hogyan tekintene egy ilyen helyre. A sztriptízklubok környezete ellentétes Jézus és azok jellemével, akik Őt akarják követni. Az egyetlen ok, amiért egy keresztény jogosan tartózkodhatna egy sztriptízklubban, az volna, hogy szolgáljon az ilyen életmód csapdájába esett emberek felé.
A keresztények jól teszik, ha távol maradnak a sztriptízbároktól. Azonban nem azzal szerzünk "pontokat" Istennél, hogy bizonyos bűnöket elkerülünk. Azzal válunk Isten szemében jóvá, hogy bízunk Jézus vérében, amely megtisztít minket a bűnös természetünktől (1János 1:7; Titusz 3:5). Amikor a Szent Lélek ereje által újjá válik a szívünk, akkor már azokat a dolgokat akarjuk tenni, amelyek Neki kedvesek (Kolossé 1:10). Ha ismerjük Őt, akkor azt is tudjuk, mi tetszik neki. Jézus azt mondta: "Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem" (János 10:27). Jézus igazi követőinek nem kell azon gondolkodniuk, hogy a perverzió vagy a bujaság bűn-e vagy sem. Ilyen emberként tisztán szeretnénk tartani a szívünket és az életünket, ahogyan Ő is tiszta (Máté 5:8). Szent életet akarunk élni, ahogyan Ő is szent (1Péter 1:15-16). Ha az Ő követőinek nevezzük magunkat, akkor valóban Őt is kell kövessük. Oda megyünk, ahová Ő megy, és azt tesszük, amit Ő tesz. Kerülni akarjuk azokat a gondolatokat, szavakat és tetteket, amelyek ellentétesek Isten gyermekeként való identitásunkkal – ezt nem azért tesszük, hogy Ő így majd elfogadjon minket, hanem épp azért, mert már rég elfogadott (1János 3:1, 9-10; Filippi 2:15).
English
Vajon bűn egy kereszténynek sztriptízbárba járni vagy sztriptíztáncosnőket nézni?
