Kérdés
Mi a taoizmus és a daoizmus?
Válasz
A taoizmus vagy más néven daoizmus első sorban a Távol-Kelet országaiban elterjedt, így Kínában, Malajziában, Koreában, Japánban, Vietnámban és Szingapúrban is megtalálható. Az aktuális felmérések szerint több száz millió ember vesz részt ilyen vagy olyan taoista vallásos gyakorlatban, akik közül jó 20-30 milliónyi személy kínai illetőségű. Ez azért is annyira szembetűnő, mert Kína — deklaráltan kommunista ország lévén — a legtöbb vallást tiltja. A taoizmus gyökereit egészen a Kr.e. 3-4. századig követhetjük vissza. Más vallásokhoz hasonlóan, a taoizmus is rendelkezik saját vallásos iratokkal, melyek közül a legmeghatározóbb a "Tao" nevet viseli. A Tao mellett más szövegekkel is kiegészült taosita vallásos iratok gyűjteményét Daozangnak nevezzük. A tao szó a kínai ABC ugyanilyen nevű írásjelétől kölcsönzi nevét. Ez a írásjel nem csak egy mással- vagy magánhangzót jelöl, hanem összetett jelentéssel is bír, mely szerint a tao út, vagy ösvény.
A taoizmus története során sosem vált egységes vallássá. Egyes kutatók három eltérő szakaszát különítik el: ezek a filozófiai-, vallásos-, valamint kínai népi vallásos szakaszok. Hiedelmeinek széles vonulata gyakorlatilag lehetetlenné teszi a taoizmus pontos meghatározását. Általánosságban szólva a taoizmus a világmindenség természetes rendjében megnyilvánuló erővel foglalkozik, mely az univerzum folyamában minden létezőt rendez és egyensúlyban tart. A tao ebben a rendszerben egyidejűleg a lét és a nem-lét forrása is. A tao egyes keleti vallásokban az univerzum yin-yangjaként jelenik meg, mely testet ölthet egyenlő kiterjedésű jó és rossz erőkként is.
A taoizmus egyes hívei politeista (többistenhívő) felfogásúak, míg mások az ősök szellemeit tisztelik. A taoista istentisztelet általában az ünnepnapokra korlátozódik, mikor a különféle isteneknek és az elhunyt ősöknek ételt áldoznak fel. Egy másik áldozatnál, a pénzáldozatnál, a taoisták pénzt égetnek el abban a hitben, hogy az elégett papírdarab a szellemvilágban fog újra materializálódni, és így az elhunyt ősök szellemei használni tudják azt. Harci művészetek egész sora a taoizmusban gyökerezik úgy mint a T'ai Chi Ch'uan és a Bagua Zang. A nyugati világban a gyakorló taoisták száma elenyésző, ráadásul egyesek a tao-t a zen-nel tévesztették össze, mint ahogyan erről a következő könyvek is tanúskodnak: Benjamin Hoff könyve The Tao of Pooh angol címen jelent meg, valamint Fritjof Capra The tao of Physics című könyve.
Annak ellenére, hogy a tao szó/írásjel jelentése az út, nem az igaz Utat jelenti. Sok vallás állítja magáról, hogy ő az egyik út, mely Istenhez vezet. Ezzel szemben Jézus Krisztus azt mondta, hogy Ő az egyetlen út Istenhez (János 14:6). Mivel a taoizmus ezt nem ismeri el, így nem képes az emberi bűnös természettel bármit is kezdeni. Ádámtól fogva minden ember (Jézus Krisztus kivételével) az emberi bűnös természet örököseként születik meg. Az eredendő bűn az, amely elválaszt minket Isten közvetlen jelenlététől, Isten ugyanis nem tűr meg semmilyen bűnt éppúgy, mint ahogyan a világosság sem tűri a sötétség jelenlétét. Isten azonban nagy kegyelmében elküldte egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, értünk, hogy Isten emberi testet öltsön ebben a világban, és kereszthalálával elvegye bűneinket, cserébe az ő igazságát adva mindazoknak, akik a világ egyedüli Megváltójaként tekintenek rá és így hívják fel a Nevét (lásd 2.Korinthusbeliekhez 5:21). Csak Jézus Krisztus értünk tett megváltó áldozatának elfogadásával menekülhetünk meg Isten ítéletétől és csak Általa lehet örök életünk (Efézusbeliekhez 2:8-9). Az Úr Jézus Krisztus, és nem a Tao, az örök élethez vezető út.
English
Mi a taoizmus és a daoizmus?
