Kérdés
Mit értünk teljes és szó szerinti ihletettség alatt?
Válasz
A Biblia az Isten emberiséghez szóló Igéje. Meglehet, hogy az írószerszámot emberi szerzők keze fogta, de mindvégig Isten volt az, Aki írásra indította őket, és Ő volt az, Aki az egész folyamatot irányította. A Biblia eredeti nyelven íródott kézirataiban minden egyes szó, minden egyes nyelvtani alak - mint ahogy az egyes szavak mondaton belül elfoglalt helye is - Isten szándékának és az isteni ihletésének felel meg. Ezt a korai egyházak által elfogadott hagyományos nézetet teljes és szó szerinti ihletettségnek nevezzük.
Az ihletettség, vagyis hogy az Írást Isten Szent Lelkének üdítő lélegzete (lásd a lélek és a lélegzet szavaink elválaszthatatlan kapcsolatát - a fordító megjegyzése) járja át, arra utal, hogy Isten természetfeletti módon vezette a Biblia íróit, hogy pontosan azt jegyezzék le, amit Ő akar(t) kommunikálni felénk. Minden, amit a Szentírásban találunk, abból az egy okból van ott, mert Isten pontosan azt kívánta közölni az emberiséggel. Az ihletettség valós "szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága" leginkább talán két fogalom mentén ragadható meg: az inspiráció teljes és szó szerinti. Mikor azt állítjuk, hogy az Írás szó szerinti ihletettségű, akkor pontosan arra gondolunk, hogy a Biblia minden egyes szava egyenesen és közvetlenül Istentől származik. Isten tehát nem csupán fogott egy kifejezést, ami elégségesen visszaadta azt az adott elvet, vagy gondolatot, amit elénk akart tárni. Épp ellenkezőleg - minden egyes szó azért áll a Bibliában, mert Isten pontosan azt a szót választotta, vagyis nem véletlen, hogy egy adott szónak nem egy szinonimája, vagy egy hasonló jelentésű változata szerepel. Mikor Isten Igéjének ihletettsége kapcsán azt mondjuk, hogy teljes, akkor pedig azt állítjuk, hogy a Biblia minden egyes része maradéktalanul és egyenlő mértékben isteni eredetű, és ennek megfelelően egyazon tekintéllyel is bír (szemben az egyes gyülekezeteinkben elterjedt téves felfogással, mely kimondatlanul is több tekintélyt tulajdonít az Úr Jézus Krisztus szavainak, mint például Pál apostol episztoláinak - a fordító megjegyzése).
Pál apostol számára magától értetődő volt, hogy a Szentírás teljesen és szó szerint-, szó szerint és teljesen Istentől származik, ennek megfelelően ezt is tanította. A Galátziabeliekhez írt levél 3:16 igehelyén Isten ma is így szól hozzánk: "Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus." A Szent Lélek, Pál apostolon keresztül, figyelmünket a "mag" főnévre irányítja, pontosabban arra, hogy a főnév egyesszámban, és nem többesszámban szerepel a Mózestől idézett írásban. Így juttat el minket annak a felismerésére, hogy Isten ajkain már az Ábrahámnak intézett beszédében is jós ige találtatott, hiszen ebben az ószövetségi szövegrészben is az Úr Jézus Krisztus eljövetelét és a világ minden népéért tett önkéntes engesztelő áldozatát vetítette előre, azaz hogy Jézus Krisztus személyében maga a szövetség betöltője jön el közénk. Ha tehát egy apró, jelentéktelennek tűnő többes szám jel ilyen mélyenszántó igazságot kódol (és olyasvalamit vetít előre, amit az idézett ige emberi lejegyzője, Mózes, egyszerűen nem tudhatott), akkor az jól mutatja, hogy a Szentírás teljes és szó szerinti ihletettsége nem éppen légből kapott elképzelés. A Rómabeliekhez írt levél 15:4 igehelyén Pál apostol a következőket kapta ingyen-kegyelemből, és adta tovább nekünk: "Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg...", a Timótheushoz írt második levelének 3:16 igehelyén pedig ez áll: "A teljes Írás Istentől ihletett...". Pál apostol test szerint farizeus volt, azaz nem kizárt, hogy az ószövetség minden könyvét kívülről tudta, majd mikor aztán megtért, akkor végre belülről is megismerte őket. A lényeg azonban, hogy mikor a "régen megirattakra" hivatkozik, akkor az összes ószövetségi Igére utal. "A teljes Írás", valamint az összes ószövetségi könyv referenciája szintén a Biblia teljes és szó szerinti ihletettségének tanát erősbíti és öregbíti.
Péter apostol második levelének 1:21 igehelyén a következőt olvassuk: "Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektõl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei." Ez az igei passzus abba enged némi betekintést, hogy Isten miképp vezette az emberi írókat Igéjének leírására. Ezek - az Ige igazsága által megszentelt - emberek a Szent Lélek által "indíttatva szólottak". Minden tehát, amit a Bibliában olvasunk Isten hozzánk kiment Szava. Maga az Úr Jézus Krisztus is azt tanítja, hogy egy szó legjelentéktelenebbnek tűnő betűje, a legkisebb ékezetecske, vagy pontocska is mind Isten kézjegyét viseli, az Ő tudatos tervezésének eredménye, és egyben Ő akaratának érvényre jutása (Máté 5:18).
Annak a ténye azonban, hogy Isten Igéje teljesen és szó szerint ihletett, még persze nem jelenti azt, hogy maguk az egyes szavak valami "szent" csodatévő erővel bírnának. Vegyük például a görög halas, vagyis "só" kifejezést, amint azt a Máté 5:13-ban találjuk. Ez a szó nyilván nem "szent" pusztán azért, mert a Bibliában is szerepel. Más, Istentől nem ihletett, embertől való írások is tartalmazzák a halas szót, de csupán azért, mert egy olyan szó szerepel bennük, ami a Bibliában is bennefoglaltatott, még nem lengi őket körül mennyei dicsfény. Az, hogy a Bibliát teljesen és szó szerint Isten inspirálta, éppen azt jelenti, hogy a Szentírás minden egyes szava, a szavak nyelvtani alakja, és kombinációja - így végtére az egész szöveg - Isten szándékának engedelmeskedik. Minden szónak, mondatnak és mellékmondatnak Istentől való rendeltetése van, ami nem más, mint hogy hűen közvetítse felénk az Ő üzenetét. A Szentírás minden egyes porcikája okkal és céllal van, és okkal és céllal van éppen ott, ahol van, akárcsak egy test egyes tagjai.
A teljes és szó szerinti ihletettség elve a Biblia könyveinek eredeti kézirataira vonatkozik. A napjainkban közkézen forgó fordítások Bibliatudósok munkájának eredménye, akik az eredeti nyelven íródott szövegek másolatait tanulmányozták. Fontos azonban megjegyezzük, hogy a teljes és szó szerinti ihletettség tana nem feltétlenül terjeszthető ki a fordításokra. Bár igaz, hogy a legtöbb modern Bibliafordítás megbízható, vagyis hű az eredeti szöveghez, azonban abban az értelemben egyik sem tekinthető Istentől inspiráltnak, mint az eredeti nyelv(ek)en keletkezett kéziratok.
A teljes és szó szerinti ihletettség tana persze azt sem állítja, hogy Isten minden olyan emberi cselekedetet jó szemmel néz-, vagy akár bátorít, amivel a Biblia hasábjain találkozunk. Isten emberölést illető álláspontja igen világos: az Ő által ihletett szövegben - mely persze történelmi események hű feljegyzésében sem szűkölködik - azonban az emberölés minősített eseteiről történő valós beszámolókat is találunk. A Biblia tehát betekintést enged az emberi nem kétes fényű történelmének pöcegödreibe, mint ahogyan Isten bölcsességének és útmutatásának élő vízzel telt kimeríthetetlen kútjába is. A Tízparancsolat Istentől ihletett, de például arról a valós eseményről szóló feljegyzés is az, mely Amnon erőszaktevő féltestvére, Absalom gyáva meggyilkolását örökíti meg. Mindkét inspirált passzus tartalmaz útmutatást, és mindkettő Istentől származik. Nyilvánvaló azonban, hogy máshogy kell értelmezzük a Tízparancsolatot, és másképp Absalom történetét, mint ahogy az is, hogy mindkét szövegből mást és mást szűrhetünk le, hogy eltérő módon kell az ott tanultakat a gyakorlatba átültetni. Ebben segítségünkre siet a józan és alapos bibliai hermeneutika (értelmezéstan).
A teljes és szó szerinti ihletettség elve keresztény hitünk megkerülhetetlen tanítása. Isten ihletése a szöveg legapróbb alkotóelemeitől-, a tartalmilag egybefüggő passzusokon át-, egészen a bibliai textus minden egyes témájáig terjed. A teljes és szó szerinti ihletettség tana élesen szembeáll azzal a felfogással, mely szerint a Bibliának csupán egyes részei ihletettek (továbbá, hogy valamiféle hierarchia van a különböző szövegek "ihletettségi-fokában"). Olyanok is vannak, akik szerint a Bibliának csupán a vallásra vonatkozó gondolatai és koncepció ihletettek. Ezt a nézetet nyíltan cáfolja ez a tanítás. A teljes és szó szerinti ihletettség Isten Igéjének lényegi vonása, nem utolsó sorban azért, mert maga az Ige fedi fel előttünk, hogy ki Isten személye, és hogy mi mindent tett értünk az Úr Jézus Krisztus eljövetelén és áldozatán keresztül (János 5:39-40; Apostolok Cselekedetei 8:35).
English
Mit értünk teljes és szó szerinti ihletettség alatt?
