Kérdés
Mit mond a Biblia a templomban való árusításról?
Válasz
Az első igerészek, melyek a templomban való árusítás kapcsán a legtöbbünk eszébe jutnak a következők: Máté 21:12-13, Márk 11:15-17, Lukács 19:45-46, és János 2:13-17. Mindezen igehelyek arról – a még talán a világi felebarátaink köreiben is ismert – eseményről számolnak be, melynek során Jézus "megtisztította" a templomot. (Olvassuk azonban figyelmesen az Igét, mert két ilyen eset is volt!) Mikor az Úr látta, hogy miféle dolgok folynak Atyja házában, harag gyúlt keblében. Világos, hogy ami ott már szokássá vált, rég nem felelt meg a templom eredeti rendeltetésének.
Jézus mind az eladókat, mind pedig a vevőket bűnösnek tekintette a templom megszentségtelenítésében. Az adok-veszek keretében az áldozáshoz szükséges állatok is gazdát cseréltek (János 2:14). Olyanok is itt üzérkedtek, akik az idegen valutát váltották át. Rájuk azért volt szükség, mert a római pénzérméket elfogadhatatlannak nyilvánították a templomi felajánlás céljára. Akkoriban a templom volt az a kijelölt hely, ahol Isten találkozott népével. A piaci milliő azonban nyilvánvalóan zavarta a dicsőítést, és ráadásul éppen azt a helyet vette el, amit az egy igaz Istenben hívő nem-zsidóknak kellett volna fenntartani. A kereskedők és pénzváltók, minden bizonyság szerint, olyan magas haszonnal dolgoztak, hogy a templomi közeget "latroknak barlangjává" aljasították (Máté 21:13).
Nyilvánvaló, hogy az alkalomszerű könyvárusítás, adományok gyűjtése (akár tombolasorsolás keretében is) stb. nem nagyon hasonlítható ahhoz, ami ott és akkor a templomban szokás volt. Jézus nem első sorban azért indult fel szívében, mert árusítás folyt a templomban, hanem azért, mert a templom már másról sem szólt, mint árusításról, vagyis már rég a kereskedelem lebonyolítása állt a középpontban, nem pedig Isten. Jézus arra kapta fel az ostort, hogy a pénzváltók sok olyan szegény emberen élősködtek, akik rá voltak szorulva szolgálataikra. A galambok és egyéb állatok szükséges voltak az Ószövetségben rendelt áldozatok bemutatásához, az azonban, hogy a tizedet már csak nemzeti valutában fizethették meg, emberi agyszüleményként hat, melynek igei alapja nem tisztázott.
Korunk gyülekezeteiben azonban nem erről van szó. A gyülekezet könyvespolcán, és a kis kézművés sarokban árusított termékek szabad akaratból vehetők, vagy éppen ott felejthetők. Nem szükséges bármit is vásárolni, csak hogy az ember részt vehessen az Istentiszteleten (itt azonban érdemes megemlítenünk, hogy az Istentiszteleten való részvétel az Ószövetség égisze alatt sem igényelt pénzt, csupán ha áldozatot akart bemutatni az ember - a fordító megjegyzése). Mikor tehát gyülekezetünk úgy dönt, hogy falain belül valamit árusít, vagy hogy egy külön kitűzött célra adományt gyűjt, akkor gondoskodnia kell arról, hogy az ne vonja el a figyelmet Isten dicsőítéséről, és legfőképp Isten Igéjéről. A templomi eladás tehát sosem élvezhet elsőbbséget Isten dolgai előtt, a testvéreket semmilyen módon nem szabad vásárlásra, adakozásra "presszionálni".
English
Mit mond a Biblia a templomban való árusításról?
