Kérdés
Mi ment pontosan végbe a teremtés egyes napjain?
Válasz
A világ teremtéséről szóló beszámoló Mózes első könyvének első hasábjain, azaz a Genezis első és második fejezetében található. A Genezis beszámolója tudtunkra hozza, hogy minden ami van a semmiből állt elő, hat, közvetlenül egymást követő, 24 órás nap alatt. A szövegkörnyezet eléggé világosság teszi, hogy szó szerint értendő 24 órás napokról van szó. Az események leírásánál ugyanis olyan nyelvezetet használ, amit egy józan gondolkodású hétköznapi ember szó szerinti napoknak értelmez: „és lőn este és lőn reggel, első nap" (I.Mózes 1:5b). Minden egyes új nap bevezetése az „és" kötőszóval történik, ami a zsidó nyelvben is egyértelmű jele az előző és a következő mondatrész közötti közvetlen kapcsolatnak, vagyis hogy az utóbbi mondatrész az előbbi mondtrészre épül fel. Ez egy meggyőző bizonyítéka annak, hogy napok közvetlenül egymás után következtek, és hogy nem volt köztük semmilyen szünet. A Genezis beszámolója jól példázza Isten kimondott szavának, azaz Isten Igéjének hatalmát és erejét. Isten teremtő munkájának legnagyobb része pusztán a kimondott szavai által megy végbe. A következőkben vegyük szemügyre minden egyes nap teremtő munkáját.
A teremtés első napja (Genezis 1:1-5)
Isten megteremtette az eget és a földet. Az ég szó itt az eredeti héber nyelven többesszámban áll, és minden olyan dolgot jelöl, amely a földön túl van, így (de nem csak) a világűrt is. Isten megteremti a földet, és annak ellenére, hogy azt külön nem teremti meg, a víz már egy jelenlévő elem. Isten eztán életre hívja a fényt. Eztán elválasztja a fényt a sötétségtől, és reggelnek nevezi, a sötétséget pedig az este szóval illeti. Munkásságának ezen része a reggel és az este között játszódik le – meg is van tehát az első napunk.
A teremtés második napja (Genezis 1:6-8)
Isten megteremti a mennyezetet. Ez képezi határt az alsó vizek, azaz a föld felszínén lévő víz, és a levegőben található víz között. Itt tehát már a Föld légkörrel is rendelkezik. Munkásságának ezen szakasza egy további napot jelent.
A teremtés harmadik napja (Genezis 1:9-13)
Isten létrehozza a szárazföldet. A kontinensek és a szigetek már kiemelkednek a vízből. A nagy, egybefüggő vizeket tengernek, míg a szárazat földnek nevezi. Istent mindent „jó"-nak nevez.
Isten megalkotja a teljes növényvilágot. Önfenntartó rendszerként jön létre a fauna egésze, hiszen a növények már képesek szaporodni. Isten mindegyik növényt a „maga neme szerint" hozta létre, ami egy egyértelmű utalás a fajták közötti különbségekre és egyben a fajták sokaságára is. A Föld mindezek következtében csak úgy burjánzott a zöld növényi élettől. Isten ezt a napot is jónak nyilvánítja és nekilát a következő napnak.
A teremtés negyedik napja (Genezis 1:14-19)
Isten megteremti a „világító testeket" azaz az összes csillagot, holdat, és bolygót. Istent ezeket ünnepeknek, napoknak és esztendőknek jeleiül szánja. Elsőként a Napot, mint a fizikai (hullám- és részecsketermészetű) fény elsődleges forrását hozza létre, majd a Holdat, mint a Nap fényének visszatükrözőjét. Isten most is a „jó" minősítéssel nyugtázza a napot. Ezen alkotó munkássága újfent egy napot vett igénybe.
A teremtés ötödik napja (Genezis 1:20-23)
Isten létrehozza a teljes vízi élővilágot, tehát kivétel nélkül minden állatot, a „nagy vízi állatok"-tól egészen a vízben nyüzsgő „csúszó-mászó" állatokig. Isten ekkor hozza létre az összes „szárnyas repdesőt" azaz az összes madárfajt is. Az eredeti zsidó nyelvezet szerint a „szárnyas repdeső" kifejezésbe éppen még a röpképes rovarok is beleférnek. Mindegyik lény megkapja a szaporodás képességét, hogy saját fajtájukat elterjesszék az egész Földön. Az ötödik napon teremtett állatok az elsők, amelyeket Isten megáld. Isten ezt a 24 órás periódust is jónak értékeli.
A teremtés hatodik napja (Genezis 1:24-31)
Isten létrehozza az összes szárazföldi állatot, vagyis az összes elképzelhető élőlényt, melyeket az eddigi napokon még nem hívott el életre. Az embert is ezen a napon teremti. Isten jónak nyilvánítja a teremtését.
Isten eztán tanácskozik Önmagával, „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon" (Genezis 1:26). Itt egyelőre még a Szentháromság csak egy burkolt, de annál félreérthetetlenebb kijelentésével találkozunk, az Istenség ugyanis jól láthatóan „mi"-ként többes szám egyes személyben nyilatkozik meg és teremt embert. Isten az embert minden teremtménye fölött különlegesnek teremti, hiszen csak ez az egy teremtménye „Isten képmása". Mind a férfi és mind nő Isten képmására teremtetett. Az ember különlegességét hangsúlyozandó, Isten az egész Föld és minden teremtett lény urává teszi, ebben az is megnyilvánul, hogy az ember nem csak Isten külső megjelenésének a képe. Isten megáldja az emberi nemet és parancsul adja neki, hogy „töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá". Isten elrendeli, hogy az ember és az összes többi teremtménye csak és kizárólag növényeket „maghozó füveket" egyenek. Ezt az étrendet Isten csak a Genezis 9:3-4 igerészben fogja megváltoztatni.
Isten teremtő munkásságát teljesen befejezi a hatodik nap zárultával. A világmindenségünk teljes tökéletességében és szépségében hat egymást követő 24 órás napon állt elő. A teremtésének bezárultával, az ember megteremtésével, Isten már nem csak „jónak", hanem „nagyon jónak" minősíti munkáját.
A teremtés hetedik napja (Genezis 2:1-3)
Isten megpihen minden munkájától. Ez nem azt hivatott jelezni, hogy Isten elfáradt volna a nagy munkában, hanem pusztán azt, hogy a teremtés teljesen le lett zárva. Isten ezzel a gesztusával bevezeti a hét nap közüli egy napot pihenőnapként. Ennek az Isten adta mintának a megtartása Isten választott népének megkülönböztető jegyéül szolgált később (II.Mózes 20:8-11).
English
Mi ment pontosan végbe a teremtés egyes napjain?
