Kérdés
Mit jelent az, hogy a test a Szent Lélek temploma?
Válasz
Pál apostol a korinthusi keresztényeket a szexuális erkölcstelenségtől, azaz a paráznaság bűnétől való menekülésre buzdította: "Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi" (1Korinthus 6:19-20). Való igaz, hogy az Atya Isten teremtette a testünket, a Fiú Isten váltotta meg-, a Szent Lélek Isten pedig lakhelyéül szentelte fel azt. Ez teszi testünket Isten Szent Lelkének templomává.
Akik nem tartoznak Krisztushoz, azokban nem lakik Krisztus Lelke (Róma 8:9), a testük ezzel pedig nem is lehet a Szent Lélek temploma. Nyilvánvaló tehát, hogy a legnagyobb dolog, amit a testünkért tehetünk, az, hogy Isten Lelkének templomává tesszük, vagyis megtérünk. Ezt úgy érjük el, hogy Jézus Krisztusba mint egyetlen Megváltónkba vetjük bizalmunkat és hitünket. Attól a pillanattól fogva, hogy ezt megtesszük, Isten Lelke lakozást vesz bennünk (1Korinthus 12:13). Üdvösségünk tényének ekkor Ő maga lesz a pecsétje, bűneink bocsánata az örök életre így válik garantálttá (Efézus 1:13-14). A Szent Lélek ezt követően örökké velünk marad (János 14:16), és a hívő jövőbeli dicsőségben való örökségének zálogává lesz (2Korinthus 1:21-22).
Mivel a Szent Lélek tehát bennünk lakozik, ezért testünkkel is Istent kell tiszteljük, hiszen az már nem a magunkké (lásd 1Korinthus 6:19b), ahogy azt Pál apostol is közvetítette. Valóban drága áron lettünk kiváltva - nem aranyon, ezüstön vagy más romolható dolgon vétettünk meg, hanem Jézus Krisztus drága, szeplőtelen vére árán (1Péter 1:18-19). Az Isten által a világ megalapítása előtt elrendelt (Apostolok Cselekedetei 2:23) krisztusi áldozat kiváltott minket a bűn rabszolgaságából, és örökre szabaddá tett minket. Mivel pedig a keresztények teste Isten temploma, arra kell használjuk azt, hogy Istent dicsőítsük általa.
Ha Isten egyszerűen azt akarta volna kifejezni, hogy a Lélek a hívőben él, akkor olyan kifejezéseket is használhatott volna e szellemi valóság leírására, mint az "otthon", a "ház", vagy a "lakóhely". Azzal viszont, hogy Ő mégis a "templom" szót választotta a Lélek lakhelyének leírására, azt a gondolatot közvetíti, hogy a testünk az a szentély (vagy szent hely), amelyben a Lélek nemcsak él, hanem ami az imádság, Isten imádatának és magasztalásának helye. Ezért kritikus fontosságú az, hogy hogyan viselkedünk, hogyan gondolkodunk és beszélünk, és mit engedünk be a templomba a bejáratokon, azaz a szemünkön és a fülünkön keresztül, tudván, hogy minden gondolat, szó és tett a Szent Lélek látóterébe esik. Bár a Szent Lélek soha nem hagy el minket, mégis meg lehet szomorítani Őt (lásd Efézus 4:30). Mikor Pál arra utasította az efézusiakat, hogy ne szomorítsák meg a Lelket, a következőkre hívta fel őket: "Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek" (Efézus 4:31-32). Ha a Lélek által élünk, többé nem teszünk eleget a bűnös testi természetünk kívánságainak (Galata 5:16).
English
Mit jelent az, hogy a test a Szent Lélek temploma?
