Kérdés
A betolakodó gondolatok már bűnnek számítanak? A spontán fellépő erőszakos, istenkáromló, vagy szexuális jellegű gondolatok bűnnek számítanak?
Válasz
Életünk során már mindannyian voltunk betolakodó, gonosz gondolatok szenvedő alanyai. Ezek az akaratlan, nem szándékos impulzusok, mondatok és képek mindenkit érintenek. A spontán módon fellépő, betolakodó gonosz gondolatok, melyek erőszakos tetteket sugallnak gyerekek vagy állatok felé, melyek helytelen szexuális viselkedésre sarkallnak, vagy Istent próbálják a sárba rángatni, módfelett zavaróak. Nyomukban egyesekben még az a kérdés is felmerül, hogy egyáltalán lelki üdvösségük biztonságában lehetnek-e még? Azonban tényleg bűnnek minősülnek ezek a gondolatok?
Istent nem érik váratlanul ezek a gonosz gondolatok sem. Ő minden egyes gondolatunkat ismeri, legyen az szándékos, vagy sem (Zsoltár 139:2). Ő jól ismeri az emberi elme minden erőtlenségét és gyarlóságát — „Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók" (Zsoltárok 94:11). Ezekkel a betolakodó gonosz és káromló gondolatokkal kapcsolatos legnagyobb félelem sokszor az, hogy Isten nem fogja megbocsátani őket. Isten jól tudja, hogy a gonosz emberek káromlást szólnak (Zsolt 10:4), azonban Ő mindig készen áll megbocsátani nekik is: „Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban (Ézsaiás 55:7). Ezen felül Isten jól ismeri a különbséget a gonosz, elsötétült szív, és a megpecsételt lelkiismeret, valamint az Őt követők és ismerők tűnő gondolatai között (1.Krónikák 28:9). „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait (Zsidókhoz 4:12).
Isten rendelkezésünkre bocsátott több olyan eszközt, amivel visszaverhetjük a betolakodó gondolatok támadásait. A 139. Zsoltár 23. és 24. verse arra buzdít bennünket, hogy vessük alá szívünket és gondolatainkat Istennek. Ő majd meghatározza, hogy van-e bennünk olyan ártalmas dolog, amivel szemben fel kell venni a kesztyűt. Ha a gondolatok valóban spontán módon, úgymond kéretlenül jelentkeznek, akkor a 2.Korinthusbeliekhez 10:3-5 igerész útmutatására támaszkodhatunk: „Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;" Az Istent káromló, káros, és deviáns gondolatok és késztetések a szellemi hadviselés részét képezik, így Isten segítségére van szükségünk azok leküzdésében. A Szentírás tanulmányozásán és igerészek megtanulásán keresztül — újra és újra megbizonyosodva elménkben az igaz kijelentésekről — nagy mértékben csökkenthetjük az ilyen nem kívánt gondolatokat, vagy akár még teljesen fel is számolhatjuk őket. A Zsoltáros így ír erről: „Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet (Zsoltárok 94:19).
A betolakodó, gonosz gondolatok – még ha azok Istent káromolják is – nem szükségszerűen minősülnek bűnnek. Az elménk és a szívünk gyenge, így könnyen a külvilág befolyása alá kerülnek. Ha azonban szándékosan tesszük ki magunkat ezeknek a káromló és erőszakos világi hatásoknak, az már könnyen lehet bűn. Minél jobban világi dolgokkal vesszük magunkat körbe, annál jobban fog a világ a
gondolatainkba is betörni. Szemeinket inkább a tisztességes, igaz és tiszta dolgokra kell függesszük (Filippibeliekhez 4:8). Ha a jóból merítünk, és azzal töltjük meg szívünket, akkor Isten megáld minket: „Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen" (Zsoltárok 1:1-3).
Néha azonban a gonosz gondolatok számban felülkerekedhetnek a Lélek által vezérelt gondolatokon. Ha a Szentírás szövegének memorizálása és az ima nem csökkenti számottevően a káros gondolatokat és késztetéseket, akkor lehetséges, hogy valamilyen testi eredetük van. A betolakodó gondolatok többek között az obszesszív-kompulzív zavar (kényszerbetegség), a szülés utáni depresszió, és a figyelemzavar tünetei. Hasonlóan, mint ahogyan Isten rendelkezésünkre bocsátott képzett szakembereket, akik szellemi kérdésekben tudnak tanácsot adni, éppúgy orvosokat és más szakembereket is szolgálatba állított, hogy fizikai bajokban segítsenek. Ha a gonosz gondolatok már nagyon elerőtlenítenek és élhetetlenné teszik az életünket, akkor ismerjük fel, hogy az „örökkévalóság útján" (Zsoltárok 139:24) való jártunk abban az alázatban is megnyilvánul, mely által nem szégyelünk segítséget kérni embertársainktól.
English
A betolakodó gondolatok már bűnnek számítanak? A spontán fellépő erőszakos, istenkáromló, vagy szexuális jellegű gondolatok bűnnek számítanak?
