Kérdés
Mi az a történelmi teológia?
Válasz
A történelmi teológia a keresztyén tanítás fejlődésének és történelmének a tanulmányozása. Ahogy a neve is sugallja, a történelmi teológia azt tanulmányozza, hogy az újszövetségi egyház korszaka során miként alakultak ki és fejlődtek a lényeges keresztyén tanítások. Más szóval a történelmi teológia azt tanulmányozza, hogy az idők során a keresztyének miként értelmezték az olyan, különböző teológiai témákat, mint például Isten természete, Jézus Krisztus természete, a Szentlélek természete és munkája, az üdvösség tana, stb.
A történelmi teológia olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a hitvallások és krédók kialakulása, egyházi zsinatok, olyan eretnekségek, amelyek az egyháztörténelem során megjelentek és megvitatásra kerültek. A történelmi teológia kutatója azt tanulmányozza, hogy melyek azok az alapvető tanítások, amelyek megkülönböztetik a keresztyénséget az eretnekségtől és szektáktól.
A teológusok általában négy fő időszakra osztják a történelmi teológia tanulmányozását: 1) az egyházatyák kora (Kr.u. 100-400), 2) középkor és reneszánsz (Kr.u. 500-1500), 3) reformáció és poszt-reformáció kora (Kr.u. 1500-1750), és 4) modernkor (1750-ma).
A történelmi teológia célja megérteni és leírni a keresztyénség kulcsfontosságú tanainak eredetét, és végigkísérni ezeknek a tanoknak a fejlődését az idők során. Azt vizsgálja, hogy a történelem során miként értelmezték az emberek a különböző tanokat, és próbálja megérteni a tanok fejlődését, felismerve, hogy az egyházon belüli változások miként befolyásolták azokat akár jó, akár rossz irányba.
A történelmi teológia és az egyháztörténelem két külön dolog, de szorosan összefüggenek, és fontos diszciplínákat képeznek. Nehéz lenne, ha nem lehetetlen, megérteni az egyháztörténelmet anélkül, hogy értenénk azon doktrínák történelmét, amelyek a különböző ágazatokhoz és mozgalmakhoz vezettek az egyház történelme során. A teológia és a doktrínák történelmének megértése segít megérteni a keresztyénség történelmét az első századtól kezdve és azt, hogy miért van annyi felekezet.
A történelmi teológia tanulmányozásának alapjait az Apostolok cselekedeteiről szóló könyvben találjuk. Lukács feljegyzi a keresztyén egyház megalakulását, folytatva azon célját, hogy beszámoljon mindarról, „amit Jézus tett és tanított kezdettől" (ApCsel 1:1). Krisztus munkája nem ért véget az Apostolok cselekedeteinek utolsó fejezetével. Épp ellenkezőleg: Krisztus ma is munkálkodik az egyházban, és ezt a történelmi teológia, valamint az egyháztörténelem tanulmányozása révén láthatjuk, melyek abban segítenek, hogy a keresztyén hit szempontjából fontos bibliai tanokat miként értették meg és hirdették az egyháztörténelem során. Az ApCsel 20:29-30-ban Pál arra figyelmezteti az efezusi elöljárókat, hogy számítsanak a „dühös farkasok" megjelenésére, akik hamis tanokat fognak hirdetni. A történelmi teológia tanulmányozása révén láthatjuk meg, hogy mennyire jogos volt Pál figyelmeztetése, miközben azt is megértjük, hogy miként támadták és védték a keresztyén hit alapvető tanításait az egyháztörténelem közel kétezer éve során.
Akárcsak a teológia többi ágát, olykor a történelmi teológiát is arra használják a liberális tudósok és nem-keresztyének, hogy kétséget ébresszenek vagy megtámadják a keresztyén hit alapvető tanításait úgy, hogy emberi kitalációnak tartják azokat, nem pedig Istentől kijelentett bibliai igazságoknak, amik valójában. Jó példa erre Isten hármas természetének kérdése. A történelmi teológiával foglalkozó személy tanulmányozza és végig követi ennek a tannak a fejlődését az egyháztörténelem során, tudván, hogy ezt az igazságot a Szentírás világosan tanítja, de az egyház történelme során mégis sokszor megtámadták ezt a tant, ezért az egyháznak muszáj volt megvédenie. A tanítás igazsága közvetlenül a Szentírásból származik; az egyház számára azonban évek során kristályosodott ki, gyakran olyankor, amikor Isten természetét a „dühös farkasok", amelyekre Pál figyelmeztetett, megtámadták.
Néhány jó szándékú, de félrevezetett hívő figyelmen kívül hagyja a történelmi teológia fontosságát arra az ígéretre hivatkozva, miszerint az újjászületett hívőkben lakozó Szentlélek „elvezet titeket a teljes igazságra" (János 16:13). Ezek a hívők viszont szem elől tévesztik, hogy a Szentlélek az egyház egész történelme során benne lakozott a hívőkben, és maga Jézus Krisztus az, aki „némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul [adott], hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére" (Efezus 4:11-12). Ez nemcsak a mostani generációra érvényes, hanem mindazokra, akiket az egyháztörténelem során Krisztus elhívott. Bolondság lenne azt hinni, hogy nincs szükségünk arra, hogy a sok tehetséges elődünktől tanuljunk. A történelmi teológia helyes tanulmányozása és alkalmazása segít megtalálni és tanulmányozni az elmúlt századok keresztyén tanítóit és vezetőit.
Az egyháztörténelem és történelmi teológia tanulmányozása révén az újjászületett hívő felbuzdul azon, amit Isten a történelem során véghezvitt. Ez által láthatjuk meg Isten szuverenitásának megnyilvánulását minden dologban, és azt az igazságot, hogy Isten igéje örökkévaló (Zsoltárok 119:160). A történelmi teológia tanulmányozása valójában nem egyéb, mint Isten tanulmányozása munka közben. Ugyanakkor arra a lelki harcra is emlékeztet, amely Sátán és az Isten igéjének igazsága között zajlik. A történelemből megtudjuk, hogy Sátán milyen sok módszert használ hamis tanok terjesztésére az egyházban, ahogy Pál már előre figyelmeztette az efezusi elöljárókat.
A történelmi teológia és az egyháztörténelem tanulmányozása arra is rávilágít, hogy Isten igéje mindig győzedelmeskedik. Ha megértjük a múlt teológiai harcait, jobban felkészülhetünk azokra a tévtanításokra, amelyekkel Sátán a jövőben próbál elcsábítani. Ha a lelkipásztorok, gyülekezetek és hívők nem ismerik az egyháztörténelmet és a történelmi teológiát, akkor hajlamosabbak lesznek áldozatul esni ugyanazoknak a fajta hamis tanításoknak, amelyeket Sátán már a múltban is bevetett.
Amennyiben helyesen értelmezzük és alkalmazzuk, a történelmi teológia semmiben sem ejt csorbát a Szentírás tekintélyén és elégséges voltán. Egyedül a Szentírás a mérce a hit és gyakorlat terén. Csak az ihletett és tévedhetetlen. Csak a Szentírás szolgál tekintélyként és útmutatóként, de a történelmi teológia segíthet megérteni a Szentírás újszerű értelmezésében vagy az „új tanokban" rejlő veszélyeket. Az egyház közel kétezer éves történelmével és az előttünk járó több ezer, ha nem több millió hívővel mögöttünk nem kellene automatikusan felkapcsolni a vészjelzőt, amikor valaki azt állítja, hogy a Szentírás újfajta magyarázatával vagy értelmezésével rendelkezik?
Végül, a történelmi teológia emlékeztet arra az állandó veszélyre, mely szerint a Szentírást korunk kulturális és filozófiai feltételezéseinek fényében értelmezzük. Napjainkban ez nagyon is valós veszély, amikor a bűnt lelki állapot helyett betegségnek nevezzük át, amit gyógyszerekkel kell kezelni. Ezt a veszélyt akkor is megtapasztaljuk, amikor számos felekezet elfordul a Szentírás világos tanításától, és felkarolja a társadalom által elfogadott homoszexualitást mint életstílust.
A történelmi teológia egy fontos része a teológia tanulmányozásának, de a többi tanulmányozási módszerhez hasonlóan, ennek is megvannak a maga buktatói és veszélyei. A kihívás minden hívő és teológiát tanulmányozó személy számára abban rejlik, hogy ne erőltessük a saját teológiai nézetünket a Bibliára, hanem mindig ügyeljünk arra, hogy a teológiánk a Szentírásból fakadjon, nem pedig holmi népszerű nézetből.
English
Mi az a történelmi teológia?
