Kérdés
Mit mond a Biblia a türelemről?
Válasz
Könnyű türelmet tanúsítani, ha történetesen minden az elképzeléseink szerint alakul. Az igazi türelempróbára akkor kerül sor, amikor megsértik a jogainkat – ha egy autó elénk vág a forgalomban, valaki igazságtalanul bánik velünk, vagy egy munkatársunk kigúnyol bennünket Istenbe vetett hitünk miatt, talán nem is először. Némelyek úgy gondolják, hogy minden joguk megvan zaklatottá válni, amikor kellemetlenségek és megpróbáltatások érik őket, és afféle szent haragként tekintenek a türelmetlenségre. Pedig a Biblia a türelmet dicséri és nevezi a Lélek egyik gyümölcsének (Gal 5:22), amelyet minden Krisztus követőnek meg kellene teremnie (1Thessz 5:14). A türelem arról tanúskodik, hogy hiszünk Isten időzítésében, mindenhatóságában és szeretetében.
Habár az emberek többsége passzív várakozásként vagy tétlen tűrésként gondol a türelemre, a „türelem”-nek fordított újszövetségi görög kifejezések többsége nagyon is aktív cselekvést takar. Gondoljunk csak például a Zsidó 12:1-re: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal [angolban: türelemmel – a fordító] fussuk meg az előttünk levő pályát.” Vajon melyik atléta vár passzívan, amíg a leglassabbak is lehagyják, vagy tűri tétlenül, ha valaki csalni próbál? Nyilván egyik sem! A „türelem” ebben az igeversben „kitartást” jelent. A keresztény hívőnek abban az értelemben kell türelmesen megfutnia a versenypályát, hogy a nehézségek közepette sem szabad feladnia. A bibliai türelem azt jelenti, hogy nem tévesztjük szem elől a célt, a próbák dacára is kitartunk, vagy vágyva várjuk, hogy egy ígéret beteljesedjék.
A türelem senkiben sem fejlődik ki máról holnapra, és elengedhetetlen hozzá Isten ereje és jósága. A Kolossé 1:11-ben az áll, hogy az Úr „ teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszú tűrésre” erősít meg bennünket, a Jakab 1:3-4 pedig arra emlékeztet, hogy Isten a próbák révén edzi a türelmünket. Attól is fejlődik és erősödik a hitünk, ha megnyugszunk Isten tökéletes akaratában és időzítésében, akkor is, ha gonosz emberekkel állunk szemben, akiknek „szerencsés az útja” (Zsolt 37:7). Türelmünk a végén jutalmat nyer, hiszen „z Úr eljövetele közel van” (Jak 5:7-8). „Jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz” (JerSir 3:25).
A Bibliában sokakról olvasunk, akik türelmesen jártak Istennel. Jakab a prófétákra hívja fel figyelmünket, akikről példát vehetünk „a szenvedésben és a türelemben” (Jak 5:10). Elénk idézi továbbá Jóbot is, akinek – kitartása jutalmául – az Úr „intézte a sorsát” (Jak 5:11). Ábrahám is türelmesen várakozott, ezért végül „beteljesült az ígéret”, amelyet Istentől kapott (Zsid 6:15). S mint minden téren, maga Jézus is példát mutatott nekünk a türelem és a kitartás dolgában: „aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsid 12:2).
Hogyan tanúsíthatnánk mi is olyan türelmet, mint Krisztus? Először is úgy, hogy hálát adunk Istennek. „Miért pont én?” – mondja a legtöbb ember, ha baj éri, a Biblia azonban arra biztat, hogy örvendezzünk Isten akaratában (Fil 4:4; 1Pt 1:6). Másodszor úgy, ha Isten céljait kutatjuk. Isten időnként nehéz helyzetekbe sodor bennünket, hogy azután bizonyságot tehessünk róla. Máskor azért enged meg egy-egy próbát az életünkben, mert így tudja megszentelni a jellemünket. Segíthet a kitartásban, ha megemlékezünk arról, hogy minden, ami velünk történik, a növekedésünket és Isten dicsőségét szolgálja. Harmadszor, idézzük fel magunkban Isten ígéreteit, például a Róma 8:28-at, ahol az áll, hogy „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott”. A „minden” fogalmába azok a dolgok is beletartoznak, amelyek próbára teszik a türelmünket.
Hogyan reagálunk tehát legközelebb, ha forgalmi dugóba kerülünk, becsap bennünket egy barátunk, vagy kigúnyolnak minket a bizonyságtételünk miatt? Ha test szerint, akkor türelmetlenséggel, ami feszültséget, haragot és frusztrációt szül. Ám – Istennek hála – keresztény hívőként nem vagyunk többé a „testi reakciók” rabjai, hiszen Krisztusban új teremtéssé lettünk (2Kor 5:17). Az Úrtól erőt kapunk arra, hogy türelemmel és az Atya erejébe és céljába vetett teljes bizalommal válaszoljunk a megpróbáltatások idején, aki „azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad” (Róm 2:7).
English
Mit mond a Biblia a türelemről?
