Kérdés
Mi az új ateizmus?
Válasz
A 21. század korai évei óta a szekularizmus és az ateizmus egyre erőteljesebb és harcosabb térhódításának lehetünk tanúi a nyugati világban. Ez “új ateisták” egész sorának megjelenéséhez vezetett, akikhez olyan bestseller-írók neves tagjait soroljuk, mint Sam Harris, Daniel Dennett, Richard Dawkins és Christopher Hitchens.
Az új ateisták, kicsit sem meglepő módon, amellett kardoskodnak, hogy Isten márpedig nem létezik. Az új ateizmus filozófiájának hívei úgy vélik, hogy a minket körülvevő valóság egészét holmi vak, és véletlenszerű természetes erők hozták létre. Az új ateisták - régebbi harcostársaikkal szemben - már nem arra apellálnak, hogy hagyják őket szépen csak békén világnézetükkel együtt, vagyis már nem szorítkoznak az ún. passzív hitetlenségre. Mára már aktívan buzdítanak másokat, hogy kövessék példájukat, hirdessék nyíltan, hogy nem hisznek Istenben (hogy ezáltal a bizonytalanokat is saját oldalukra állítsák – a fordító megjegyzése), és tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megszabadítsák a világot a vallásos hit és gyakorlat minden formájától. Ahogy a keményvonalas ateista Richard Dawkins Az isteni téveszme című könyvében írja: “Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy felhívjam az emberek figyelmét a hit veszélyeire”.
Az új ateizmus egy ironikus vonása, hogy erős hite van a hit alsóbbrendűségében. Az új ateisták tévesen úgy definiálják a “hitet”, mint “minden bizonyíték nélkül való ésszerűtlen hiedelem”. A hit valós lényének effajta félreértelmezése már-már abszurd, hiszen a hit nem a valamiben, hanem a valakiben - pontosan az Istenben - való erős bizalmat (meggyőződést) jelenti. Keresztény hitünknek egyedül Ő az alapja. A. W. Tozer, keresztény lelkipásztor és író, ezt egyszer így fejezte ki: “A hit Isten jellemén nyugszik, nem pedig laboratóriumi vagy logikai bizonyítási eljárásokon”. Ha valaki hisz egy személy, például egy anya vagy egy repülőgép-pilóta jellemének jóságában, akkor többé nem kell szkeptikusnak lennie vele szemben, vagy ezen személy tetteire vonatkozó cáfolhatatlan bizonyítékokat követelnie.
Amikor tehát a “valamiket” vizsgálják (lásd feljebb), a keresztények is helyesen közelítenek a témához, cáfolhatatlan bizonyítékokat keresve, miközben persze azt is elfogadják, hogy bizonyos dolgok meghaladhatják jelenlegi tudásunkat. Valójában sok, hitét gyakorló tudós áll a tudomány élvonalában. Tőlük sem éppen idegen az alapos módszertan-, és a különféle bizonyítékok felfedésére szolgáló szerteágazó vizsgálati eljárások foganatosítása. Az új ateisták úgy vélik, hogy a valóság megértésének egyetlen ösvény az empirikus tudományokon keresztül vezet. Ez azonban egy téves megközelítés, hiszen a “szcientizmus” (az a nézet, mely szerint a tudásszerzés egyetlen eszköze a tudomány) koncepciója önmagában semmiféle tudományos vizsgálat tárgyát nem képezi, így végső soron ebben is csak hinni kell. A hit, amely távolról sem nevezhető a “minden bizonyítékok hiányában lévő ésszerűtlen hiedelemnek”, annak tudatos döntése, hogy igaznak tekintünk valamit, ami érzékszerveinken keresztül meg nem ragadható. Mivel a szcientizmus egy metafizikai fogalom, így az új ateistáknak is szükségük van valamiféle hitre, még ha nem is az Istenbe vetett hitre. Már ebből is látható, hogy a szcientizmus nem szűkölködik önellentmondásokban, állításainak ezért jobb semmi hitelt sem adni. A szcientizmus annak a hiteként foglalható össze, hogy “az empirikus tudomány az egyetlen eszköze annak, hogy bármiről is valóban bizonyosságot nyerhessünk”. Persze, rögtön fel is tehetnénk a kérdést, hogy vajon “melyik tudományos kísérlet igazolta azt, hogy az empirikus tudomány az egyetlen eszköze annak, hogy bármiről is meggyőződhessünk?”
A teizmus (istenhit) ezzel szemben egy transzcendens Isten valóságához igazodik. A bibliai teizmus egy sor, ésszel jól megragadható koncepció köré épül, amelyek közül az egyik éppen az, hogy olyas szerzet, mint ateista ember, egyszerűen létezik. Nyilvánvaló, hogy az ateistáknak van valamiféle hitük, ha más nem abba a képességükbe vetett hitük, hogy másokat is meg tudnak győzni arról, hogy maguk is ateistává váljanak. A Rómabeliekhez írt levél 1:19-20 igerésze egyértelműen kijelenti, hogy minden ember tudja, hogy Isten létezik, mert Isten a teremtésben található számos bizonyíték által világosan kinyilatkoztatta létét. Akik tagadják Istent, azok ezt elsötétült szívük lázadásában teszik (Rómabeliekhez 1:21). Az önmagát ateistának tekintő ember (be)képzelheti magát értelmiséginek, Isten kijelentése viszont ma is rendíthetetlenül megáll: “...Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten” (Zsoltárok 14:1; 53:1).
English
Mi az új ateizmus?
