Kérdés
Mit jelent, hogy a hívő egy új teremtés (2Korinthus 5:17)?
Válasz
Az új teremtést a 2Korinthus 5:17 mutatja be: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." Az „ezért" szó a 14-16. versekre utal vissza, ahol Pál elmondja, hogy a hívő Krisztussal együtt meghalt, és többé nem önmagának él. Többé nem világi életet élünk, hanem lelkit. „Halálunk" abból áll, hogy a régi, bűnös természetünk Krisztussal együtt a keresztre szegeződött. Vele együtt eltemettetett, és ahogy az Atya Krisztust feltámasztotta, minket is feltámaszt, hogy „új életben járjunk" (Róma 6:4). Erre a „feltámasztott" személyre utal Pál új teremtésként a 2Korinthus 5:17-ben.
Ahhoz, hogy megértsük az új teremtés lényegét, először azt kell tudatosítanunk, hogy az ténylegesen teremtés, valami, amit Isten alkotott. A János 1:13-ből megtudjuk, hogy ezt az új születést Isten akarata munkálta ki. Nem örököltük az új természetet; nem döntöttünk úgy, hogy megújítjuk vagy újjá szüljük magunkat; és Isten nem pusztán megtisztította a régi természetünket: Ő valami teljesen újat és egyedit hozott létre. Az új teremtés teljesen új, a semmiből jött létre, ahogy Isten a teljes világmindenséget is ex nihilo, a semmiből teremtette. Csak a Teremtő képes ilyesmire.
Másodszor, „a régi elmúlt". A „régi" mindarra vonatkozik, ami a régi természetünk részét képezte: természetes büszkeség, a bűn szeretete, cselekedetekre való hagyatkozás, korábbi meggyőződések, szokások és szenvedélyek. A leglényegesebb dolog az, hogy már nem azt szeretjük, amit eddig, különös tekintettel a nagymértékű önszeretetre, önigazultságra, önfényezésre és önelégültségre. Az új teremtés kifelé tekint, Krisztusra, nem pedig befele, magunkra. A régi dolgok elmúltak, a keresztre szegeződtek a bűnös természetünkkel.
Ahogy a régi elmúlt, életre kelt az új. A régi, halott dolgok helyét újak vették át, amelyek tele vannak élettel és Isten dicsőségével. Az újjászületett lélek Isten dolgaiban gyönyörködik, és undorodik a világ és a test dolgaitól. Céljaink, érzéseink, vágyaink és értelmünk megújultak, különböznek. Másképp látjuk a világot. A Biblia egy új könyvnek tűnik, és noha lehet, hogy már korábban is olvastuk, olyan szépség tárul fel belőle, amely korábban nem tűnt fel, és amin csodálkozunk, hogy nem vettünk eddig észre. Úgy tűnik, hogy a természet egész arca megváltozik, és egy új világban élünk. Az ég és a föld új csodákkal népesül be, és úgy tűnik, hogy minden Isten dicséretét zengi. Új érzések jelentkeznek mások iránt: egy újfajta szeretet a családtagok és barátok iránt, új könyörületesség az ellenségeink iránt és új szeretet az egész emberiség iránt. A bűnt, amelyhez korábban ragaszkodunk, most örökre el akarjuk vetni. Levetkőzzük „a régi embert cselekedeteivel együtt" (Kolossé 3:9), és felöltözzük „az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett" (Efezus 4:24).
Mi van azzal a hívővel, amelyik továbbra is bűnt követ el? Különbség van aközött, hogy valaki továbbra is követ el bűnt, vagy továbbra is bűnben él. Senki sem éri el a bűntelen tökéletességet ebben az életben, de a megváltott hívő napról napra megszentelődik, egyre kevesebbet vétkezik és egyre jobban utálja, amikor elbukik. Igen, továbbra is követünk el bűnt, de a növekedés során egyre kevesebbszer, és nem készakarva. Az új énünk gyűlöli a bűnt, amely még mindig fogva tart. A különbség abban rejlik, hogy az új teremtés többé nem rabja a bűnnek, ahogy korábban az volt. Immár szabadok vagyunk a bűntől, és annak többé nincs hatalma rajtunk (Róma 6:6-7). Most már az igazságosság által és végett élünk. Most már eldönthetjük, hogy hagyjuk a bűnt „uralkodni", vagy azt tartjuk magunkról, hogy „meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban" (Róma 6:11-12). A legjobb az egészben az, hogy most már képesek vagyunk az utóbbi mellett dönteni.
Az új teremtés egy csodálatos dolog, amely Isten elméjében fogant meg, amelyet az Ő ereje hozott létre, és amely az Ő dicsőségét szolgálja.
English
Mit jelent, hogy a hívő egy új teremtés (2Korinthus 5:17)?
