Kérdés
Mit mond az Újszövetség a homoszexualitásról?
Válasz
A Biblia mind az Ó-, mind az Újszövetségben következetesen állítja, hogy a homoszexualitás bűn (1.Mózes 19:1-13; 3.Mózes 18:22; 20:13; Rómabeliekhez 1:26-27; 1.Korinthusbeliekhez 6:9; Júdás 1:7). Az Újszövetség e kérdés tekintetében (is) megerősíti azt, amit az Ószövetség már a Mózes által adott törvény óta kinyilatkoztatott (3.Mózes 20:13). Az Ó- és Újszövetség közötti különbség abban áll, hogy az Újszövetség – Jézus megváltó ereje által – reményt és felépülést kínál a homoszexualitás bűnébe esett embertársainknak. Ugyanezt a reményt kínálja mindazoknak is, aki úgy döntenek, hogy elfogadják azt (János 1:12; 3:16-18).
Isten szentségi normái Jézus eljövetelével sem változtak meg, Isten ugyanis nem változik (Malakiás 3:6; Zsidókhoz 13:8). Az Újszövetség az emberiségnek szánt isteni kinyilatkoztatás folytatása. Isten már az Ószövetségben is gyűlölte a bálványimádást (5.Mózes 5:8), így az Újszövetségben változatlanul gyűlöli azt (1.János 5:21). Ami erkölcstelennek számított az Ószövetség alatt, az az Újszövetség hatálya alatt is az.
Az Újszövetség azt mondja, hogy a homoszexualitás “tisztátalan indulat” (Rómabeliekhez 1:26), fertelmes tévelygés, a természetes kapcsolatok elhagyása (Rómabeliekhez 1:27), “természetellenes szexuális bűn” (Júdás 1:7 EFO), a benne érintetteket pedig “férfiszeplősítők”-nek nevezi az Írás (1.Korinthusbeliekhez 6:9) . A homoszexualitás “méltó jutalmát” elnyeri, azaz büntetést von maga után (Rómabeliekhez 1:27), mivel “az egészséges tudománnyal ellenkezik” (1.Timótheushoz 1:10), és azon bűnök között szerepel, amelyek kizárják az embert Isten országából (1.Korinthusbeliekhez 6:9). Annak ellenére, hogy egyesek megpróbálják semmibe venni ezeket az igeverseket, a Biblia világosabban nem is fejezhetné ki, hogy a homoszexualitás Isten elleni bűn.
A homoszexualitás egy adott társadalom hanyatlásának nem az oka, hanem épp a tünete; annak eredménye, hogy az emberek önmagukat emelik a legfelsőbb tekintély trónjára. A Rómabeliekhez írt levél 1. fejezete egy olyan társadalom szükségszerű torzulását mutatja be, amely az Istennek való engedelmesség helyett a bálványimádást és a bűnös élvezeteket választotta. A lefelé húzó spirál örvénymozgása annak a tagadásával kezdődik, hogy Istennek abszolút tekintélye és hatalma van a teremtménye felett (Rómabeliekhez 1:21-23).
Mikor egy társadalom tagjai elutasítják Isten életük feletti uralmát, az azt vonja maga után, hogy Isten átadja őket “...szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék; Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett... ” (Rómabeliekhez 1:24-25). E fejezet 26. és 27. igeversei pedig így szólnak: “Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.” Az “adta őket az Isten” mondatrész azt jelenti, hogy mikor ragaszkodunk ahhoz, hogy dacosan ellenálljunk Istennek, Ő végül teret ad annak tévelygésnek, amit olyan vehemensen követelünk. Ez már önmagában véve is egy ítélet. A homoszexualitás annak az eredménye, hogy figyelmen kívül hagyjuk Istent, és megpróbáljuk a saját igazságunkat megkreálni. Amikor azonban szembeszegülünk Isten világos utasításaival, le is aratjuk engedetlenségünk “kellő büntetését” (2.Thesszalonikabeliekhez 1:8-9; Jelenések 21:8).
A jó hír viszont az, hogy a homoszexualitás nem megbocsáthatatlan bűn. Ha bűnbánatot tartunk és Jézushoz fordulunk, akkor éppúgy megbocsáthatóvá válik, mint a kapzsiság, a lopás, vagy a gyilkosság (Apostolok Cselekedetei 2:38). Jézus új identitást ad nekünk (1.Péter 1:14; Kolossébeliekhez 2:13). A 2.Korinthusbeliekhez 5:17 szerint “...ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” Ezen “régiek” közé tartoznak mindazon korábbi bűnök, amelyek egykor fogva tartottak minket. Míg korábban a bűneink határoztak meg minket, addig az újjászületés (János 3:3) azt jelenti, hogy immár Jézus és az Ő igazsága határoz meg minket (Kolossébeliekhez 3:3). Egy tolvajnak többé nem kell tolvajnak tekintse és mondja magát. Megtisztult korábbi útjai sarától, és újjá lett Krisztusban. Egy gyilkos – mint például Saul, mielőtt Pál apostollá lett volna – bűnei bocsánatát nyeri, és egyre inkább Krisztus képmására változik el (Galátziabeliekhez 1:13; 1.Korinthusbeliekhez 15:9; Rómabeliekhez 8:29). Más valaki, aki történetesen a homoszexualitás csapdájába esett bele, szabaddá válhat arra, hogy tisztaságban járjon, ha bűnét illetően egyetért Istennel, és bízik az Ő megbocsátó és (életeket) helyreállító erejében.
Amint azt már említettük, az 1.Korinthusbeliekhez 6:9-10 igerész azon emberek közé sorolja a homoszexuálisokat, akiknek nem lesz részük Isten országában. A 11. igevers azonban így folytatja: “Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.” Az igazság az, hogy a korinthusi gyülekezet szentjei közül néhányan korábbi homoszexuálisok voltak. Isten országát bűnösök népesítik be. Senki sem személyes érdemei alapján jut el Őhozzá. Mindannyian ugyanúgy jöhetünk csak színe elé: bűnbánat által, elhagyva a bűnt, amiért Jézus meghalt, és helyette Krisztus igazságát elfogadva (2.Korinthusbeliekhez 5:21).
Az Újszövetség mindenkinek jó hírt tartogat, aki a szexuális identitásával küzd. Bűnös életmódunkat Jézus az Ő igazságosságával akarja helyettesíteni, hogy ezáltal Őhozzá válhassunk hasonlóbbá.
English
Mit mond az Újszövetség a homoszexualitásról?
