Kérdés
Mi az üres sír jelentősége?
Válasz
Már a korai apostoli időktől fogva az üres sír valósága (azon bibliai igazság, mely szerint a Názáreti Jézus sírját a tanítványai üresen találták) állt a keresztyén hit üzenetének középpontjában. Különböző részletességgel mind a négy evangélium feljegyzi az üres sír felfedezésének körülményeit (Máté 28: 1-6, Márk 16:1-7, Lukács 24:1-12, János 20:1-12). De van-e okunk azt gondolni, hogy ezek a feljegyzések történelmileg helytállóak? Eljuthat-e egy nyitott gondolkodású kutató arra a következtetésre, hogy az első húsvét reggelén Jézus sírját minden valószínűség szerint üresen találták? Számos érvet találunk, amelyek jó néhány történészt meggyőztek arról, hogy azt a sírt, amelyben Jézust eltemették, a keresztre feszítést követő vasárnapon üresen találták.
Először, Jézus sírjának helyszínét keresztyének és nem-keresztyének egyaránt ismerhették. Noha igaz, hogy a keresztre feszítés legtöbb áldozatát vagy egy közönséges bűnözők számára fenntartott sírba dobták, vagy egyszerűen a kereszten hagyták, hogy madarak és más prédázó állatok megegyék, Jézus esetében nem ez történt. A történelmi feljegyzések szerint Jézust Arimátiai József sírjába temették, aki a szanhedrin tagja volt, annak a csoportnak a tagja, amely Jézus kivégzéséért felelős volt. Sok szkeptikus újszövetségi tudós meggyőződött arról, hogy Jézus elhelyezése az Arimátiai József sírjában nem lehet keresztyén kitaláció. Tekintve, hogy a korai keresztyének érthető módon ellenségesen viseltettek a szanhedrin iránt, amely nagyban felelős volt mesterük haláláért, nem valószínű, hogy Jézus követői kitaláltak volna egy ilyen történetet, amelyben a szanhedrin egyik tagja felajánlja a sírhelyét Jézusnak, hogy tisztességesen eltemessék.
Ezen kívül nemrégi archeológiai ásatások igazolták, hogy az evangéliumokban leírt sírok típusa (acrosalia – padsír) nagyon elterjedt volt a gazdagok és más prominens személyiségek körében. Ez a leírás szépen ráillik arra, amit Arimátiai Józsefről tudunk. Mi több, Arimátia egy jelentéktelen város volt, amely sem semmilyen szentírásbeli szimbolikával, sem semmilyen különleges temetkezési szokással nem rendelkezik. Azt illetően, hogy Jézus József sírjában volt eltemetve, minden jelentős kétséget kizárhatunk.
Ezeknek a tényeknek a jelentőségét nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel eszerint a szanhedrin minden bizonnyal tudta, hol helyezkedik el József sírja, és ennél fogva, hogy hova helyezték Jézust. Ha pedig Jézus sírjának helyét ismerték a zsidó hatóságok, szinte lehetetlen lett volna, hogy a keresztyén közösség érvényt szerezzen az állításuknak Jeruzsálemben, ahol Jézust köztudottan eltemették. Nem tudott volna-e bármelyik zsidó vallási vezető kisétálni József sírjához, hogy megnézze, igaz-e az állítás? Nem lett volna-e jó oka a szanhedrinnek, hogy bemutassa Jézus holttestét (ha lett volna), és egyszer s mindenkorra véget vessen a Jézus feltámadásával kapcsolatos híreszteléseknek? Az a tény, hogy a keresztyénség elkezdett híveket szerezni Jeruzsálemben, azt jelenti számunkra, hogy a zsidó vallási vezetők jól megfontolt érdekében sem sikerült semmilyen holttestet felmutatniuk. Ha Jézus megfeszített teste előkerült volna, azzal a keresztyén mozgalomra, amelynek a feltámadt Krisztus állt a középpontjában, megsemmisítő csapást mértek volna.
Másodszor, az üres sírra utalás történik egy korai szóbeli formulában, amelyet Pál apostol az 1Korinthus 15-ben idéz. Noha mind a négy evangélium bizonyságot tesz Jézus megüresedett sírjáról, a legkorábbi utalás az üres sírra Pál apostoltól származik. Kr.u. 55 körül a korinthusiakhoz címzett levelében Pál egy szóbeli formulát (hitvallást) idéz, amelyről a tudósok úgy vélik, hogy Péter és Jakab apostoltól hallhatott alig öt évvel Jézus keresztre feszítése után (Galata 1:18-19). Pál azt mondja: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és — ugyancsak az Írások szerint — feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek" (1Korinthus 15:3-5). Amikor Pál azt írja, hogy eltemették és feltámadt, joggal vélhető (figyelembe véve Pál farizeusi hátterét), hogy a sír, amelybe Jézust temették, üres volt. Egy Pálhoz hasonló farizeus számára az, ami temetés révén lekerül a földbe, az a feltámadás által kerül ismét felszínre. Tekintve, hogy Pál valószínűleg a jeruzsálemi apostoloktól hallotta ezt a hitvallást, és hogy időben közel álltak a szóban forgó eseményekhez, ennek a hitvallásnak az idézése erős bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Jézus sírját üresen találták, és hogy ezt a tényt széles körben ismerték keresztyén körökben. Az a gyakori ellenvetés, mely szerint Pál nem tudott az üres sírról, megválaszolódik, ha belátjuk, hogy Pá máshol is arról tanít, hogy Jézus feltámadása testi vonatkozású volt (Róma 8:11, Filippi 3:21). Pál számára az a feltámadás, amely nem járt együtt egy üres sírral, már önmagában ellentmondás lett volna.
Harmadszor, úgy tűnik, komoly tanúvallomások igazolják az üres sír létét az ellenség részéről is. Az első ilyen Máté evangéliumának lapjairól köszön ránk, ahol Máté feljegyzi, hogy maguk a zsidó vezetők is elismerik, hogy a sír üres (Máté 28:13-15). Azt állították, hogy a tanítványok eljöttek és ellopták Jézus testét. Tekintve, hogy a szóban forgó eseményekhez időben milyen közel íródott Máté evangéliuma, egy ilyen állításnak könnyen utána lehetett volna járni. Ha Máté hazudott volna, az állítása a zsidók válaszáról az üres sírt illetően könnyen hitelét veszíthette volna, hiszen sok kortárs még életben volt, amikor Máté evangéliuma elkezdett terjedni. De miért vádolták volna a tanítványokat azzal, hogy ellopták Jézus testét, ha a sírban még mindig ott lett volna Jézus holtteste? A zsidók eme vádaskodása azt feltételezi, hogy a sír üres volt.
Azt a tényt, hogy a zsidók a tanítványokat vádolták Jézus testének elrablásával a második század közepén a keresztyén apologéta, Justinus mártír is megerősítette (Dialógus Trifonnal), majd Kr.u. 200 körül Tertullianus egyházatya is (De Spectaculis). Mind Justinus, mind Tertullianus párbeszédet folytatott napjai zsidó vitázóival, és pontosan meg tudták állapítani, hogy azok miről beszélnek. Nem pusztán Máté evangéliumára alapozták az ismereteiket. Justinus és Tertullianus egyaránt feljegyeznek olyan konkrét részleteket, amelyeket nem találunk meg Máté evangéliumában. Ami azt illeti, mindhárom szerző olyan információt oszt meg, ami a többieknél nem szerepel. Ezen megfontolásokra alapozva úgy tűnik, a korai zsidóság elismerte, hogy a sír üres volt.
Negyedszer, mind a négy evangélium feljegyzi, hogy az üres sírt asszonyok találták meg. Ez azért különösen érdekes, mert az első századi Palesztina patriarchális berendezkedésű volt. Bár igaz, hogy nagyon ritka esetekben nők is tanúvallomást tehettek a bíróságon, az is igaz, hogy az első századi zsidó társadalomban egy nő vallomása kevesebbet ért egy férfiénél. Ha egy kitalált történettel akartál volna meggyőzni másokat arról, hogy Jézus feltámadt, akkor semmiképp sem nőkre hivatkoztál volna elsődleges tanúként. Minden kitalált történetben férfi tanítványok lettek volna azok, akik megtalálják az üres sírt, pl. Péter, János vagy András, hiszen egy férfi bizonyságtétele nagyobb hitelességet tulajdonított volna a történetnek.
Az evangéliumok mégis arról számolnak be, hogy míg Jézus férfi tanítványai félelmükben meghúzódtak és elrejtőztek a hatóságok elől, addig a nők elsőként találták meg az üres sírt. Semmi értelme nem lenne, hogy a korai egyház egy ilyen esetet kitaláljon, ha az nem lenne igaz. Miért állítanák a korai keresztyének gyáváknak be a férfi vezetőket és állítanának nőket az elsődleges tanúk szerepébe? Egyike ezen megnevezett női tanúknak Mária Magdolna volt, akiről az hírlett, hogy korábban hét ördög lakott benne, ami miatt sokak szemében még kevésbé volt megbízható. Mégis, ezen nyilvánvaló hátrányok ellenére a legkorábbi keresztyének kitartottak amellett, hogy az üres sír első tanúi nők voltak. A legvalószínűbb magyarázat erre az, hogy igenis nők voltak az első tanúk, és a korai keresztyének nem akartak hazudni ezzel kapcsolatban még akkor sem, ha ez számukra kínos is volt.
Ez a négy érv halmozott bizonyítékkal szolgál arra, hogy az első húsvét napján Jézus Krisztus sírját üresen találták. Különösen sokatmondó Michael Grant történész következtetése, aki maga is szkeptikus lévén Jézus feltámadását illetően arra jutott, hogy „...ha ugyanazon kritériumok alapján vizsgálódunk, mint bármely más ókori irodalmi forrás esetében, akkor elég hihető és szilárd bizonyítékokat találunk arra, hogy azt feltételezzük: a sírt valóban üresen találták."
Természetesen többről van szó, mint egy üres sírról. Azért találták üresen a sírt, mert az az ember, akit oda eltemettek, feltámadt a halottak közül. Jézus nemcsak üresen hagyta a sírt, hanem számos egyénnek (Lukács 24:34) és csoportnak (Máté 28:9, János 20:26-30, 21:1-14, ApCsel 1:3-6, 1Korinthus 15:3-7) megjelent. Feltámadása a biztos bizonyítéka annak, hogy Ő az volt, akinek mondta magát (Máté 12:38-40, 16:1-4): Isten feltámadt Fia, üdvösségünk egyetlen reménysége.
English
Mi az üres sír jelentősége?
