Kérdés
Mit takar az úrság-üdvösség fogalma?
Válasz
Az úrság-üdvösség tana szerint a Krisztusnak mint Úrnak való alávetettség kéz a kézben jár a Krisztusba mint Megváltóba vetett hittel. Az úrság-üdvösség az ellenkezője annak, amit néha könnyű-hívőségnek neveznek, vagyis annak a tanításnak, amely szerint az üdvösség bizonyos tények elfogadása révén nyerhető el.
John MacArthur, akinek „The Gospel According to Jesus" (A Jézus szerinti evangélium) c. könyve támasztja alá az úrság-üdvösség tanát, így foglalja össze a tanítást: „A hitre szólító hívás feltételezi, hogy a bűnös megtér a bűnéből, és aláveti magát Krisztus tekintélyének." Más szóval, az a bűnös, aki nem hajlandó megtérni, nem üdvözül, mivel nem ragaszkodhat a bűnhöz és a Megváltóhoz egyszerre. Az a bűnös, aki életében elutasítja Krisztus tekintélyét, nem rendelkezik üdvözítő hittel, mivel a valódi hit alárendeli magát Istennek. Így az evangélium többről szól, mint egy intellektuális döntésről vagy egy elmondott imáról – az evangélium üzenete felhívás a tanítványságra. A juhok alázatos engedelmességgel követik a Pásztort.
Az úrság-üdvösség hívei rámutatnak Jézus gyakran hangoztatott figyelmeztetésére a kor vallásos képmutatói kapcsán, hogy pusztán a lelki dolgok ismerete nem üdvözít egy embert. A szívnek meg kell változnia. Jézus kihangsúlyozta a tanítványság magas árát: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom" (Lukács 14:27), és „aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom" (33.v.). Ugyanebben a szakaszban Jézus az „árról" beszél, máshol a teljes odaszánást hangsúlyozza: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára" (Lukács 9:26).
A Hegyi beszédben azt mondja, hogy az örök életre egy keskeny út vezet, amelyet csak kevesen találnak meg (Máté 7:14), szemben a könnyű-hívőség tanával, amely ki igyekszik szélesíteni az utat mindenki számára, aki megvallja hitét. Jézus azt mondja, hogy „minden jó fa jó gyümölcsöt terem" (Máté 7:17); ezzel szemben a könnyű-hívőség azt, hogy a fa lehet jó, még akkor is, ha rossz gyümölcsöt terem. Jézus azt mondja, hogy sokan azok közül, akik Úrnak hívják Őt, nem mennek be a királyságába (21-23.v.); ezzel szemben a könnyű-hívőség azt, hogy Úrnak hívni Jézust elég.
Az úrság-üdvösség azt tanítja, hogy a hit valódi megvallását a hit bizonyítékai fogják követni. Ha valaki igazán követi az Urat, akkor engedelmeskedni fog az Úr utasításainak. Ha valaki szándékosan megmarad a bűnében, nyilvánvalóan nem Krisztus követése mellett döntött, hiszen Krisztus arra hív, hogy hagyjuk el a bűnt, és járjunk igazságban. Tény, hogy a Biblia világosan tanítja, hogy a Krisztusba vetett hit megváltozott életet eredményez (2Korinthus 5:17, Galata 5:22-23, Jakab 2:14-26).
Az úrság-üdvösség nem a cselekedetek általi üdvösséget tanítja. Az úrság-üdvösség tanának hívei óvakodnak azt állítani, hogy az üdvösség egyedül kegyelemből van; hogy a hívő már az előtt üdvözül, hogy a hite bármilyen jó cselekedetet eredményezne, és hogy a hívők tudnak vétkezni és vétkeznek is. Az igazi üdvösség azonban elkerülhetetlenül megváltozott élethez vezet. Az üdvösséget nyert személy odaszánja magát Megváltójának. Az igazi hívő nem érzi jól magát a megvallatlan, megbocsátatlan bűnben.
Íme kilenc pont, amely megkülönbözteti az úrság-üdvösség tanát a könnyű-hívőség tanától:
1. A megtérés nem egyszerűen egy szinonima a hitre. A Szentírás azt tanítja, hogy a bűnösöknek a megtéréssel párhuzamosan kell gyakorolni a hitet (ApCsel 2:38, 17:30, 20:21, 2Péter 3:9). A megtérés az elme elfordulását jelenti a bűn felkarolásától és Krisztus elutasításától a bűn elutasításához és Krisztus felkarolásához (ApCsel 3:19, Lukács 24:47), és ez is Isten ajándéka (2Timóteus 2:25). Az őszinte megtérés, amely akkor következik be, amikor az ember aláveti magát Krisztus úrságának, nem eredményezhet mást, mint a viselkedés megváltozását (Lukács 3:8, ApCsel 26:18-20).
2. A hívő új teremtmény, és nem „szűnhet meg csak úgy hinni", és nem veszítheti el csak úgy az üdvösségét. Maga a hit is Isten ajándéka (Efezus 2:1-5, 8), és az igazi hit örökké tart (Filippi 1:6). Az üdvösség teljesen Isten munkája, nem az emberé. Aki Krisztusban hisz mint Urában, a saját erőfeszítéseitől függetlenül üdvözül (Titusz 3:5).
3. A hit tárgya maga Krisztus, nem pedig egy ígéret, imádság vagy hitvallás (János 3:16). A hittel együtt kell járnia a Krisztus iránti személyes elkötelezettségnek (2Korinthus 5:15). Többről van szó, mint az evangélium igazságának elismeréséről; a hit a világtól való elfordulást és a Mester követését jelenti. Az Úr Jézus azt mondta: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem" (János 10:27).
4. Az igaz hit mindig megváltozott életet von maga után (2Korinthus 5:17). A Szentlélek hatására a belső én átformálódik (Galata 2:20), és a hívő új természetet kap (Róma 6:6). Azok, akik őszinte hittel rendelkeznek (vagyis alávetik magukat Krisztus úrságának), követik Jézust (János 10:27, szeretik testvéreiket (1János 3:14), engedelmeskednek Isten parancsolatainak (1János 2:3, János 15:14), Isten akaratát cselekszik (Máté 12:50), megmaradnak Isten igéjében (János 8:31), megtartják Isten igéjét (János 17:6), jó cselekedeteket hajtanak végre (Efezus 2:10), és megmaradnak a hitben (Kolossé 1:21-23, Zsidók 3:14). Az üdvösség nem azt jelenti, hogy Jézust is feltesszük a bálványok panteonjába, hanem azt, hogy Jézus teljesen lerombolja a bálványokat, és Ő lesz a legfőbb uralkodó.
5. Isten „isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való" (2Péter 1:3, vö. Róma 8:32). Az üdvösség tehát nemcsak egy belépőjegy a mennybe, hanem a megszentelődésünk eszköze ebben az életben, amely által növekedhetünk a kegyelemben.
6. A Szentírás azt tanítja, hogy Jézus mindenek Ura. Krisztus feltétel nélküli engedelmességet követel (Róma 6:17-18, 10:9-10). Azok, akik lázadnak Isten akarata ellen, nincs örök életük, hiszen „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja" (Jakab 4:6).
7. Azok, akik valóban hisznek Krisztusban, szeretni fogják Őt (1Péter 1:8-9, Róma 8:28-30, 1Korinthus 16:22). Annak pedig, akit szeretünk, kedvében akarunk járni (János 14:15, 23).
8. A Szentírás azt tanítja, hogy a viselkedés a hit fontos próbája. Az engedelmesség azt bizonyítja, hogy a hitünk őszinte (1János 2:3). Ha valaki folyamatosan ellenszegül Krisztus akaratának, azt bizonyítja, hogy „hite" csak névleges (1János 2:4). Lehet, hogy valaki Megváltójának vallja Jézust, és egy ideig úgy tesz, mintha engedelmeskedne, de ha a szíve nem változik meg, valódi természete előbb-utóbb felszínre kerül. Ez volt a helyzet Júdás Iskáriótes esetében.
9. Lehet, hogy az igazi hívő megbotlik és elesik, de hitében akkor is kitart (1Korinthus 1:8). Ez volt a helyzet Simon Péter esetében. Az a „hívő", aki teljesen hátat fordít az Úrnak, pusztán azt igazolja, hogy soha nem is volt újjászületve (1János 2:19).
Az, akit a Krisztusba vetett hit megszabadított a bűntől, nem akarhat bűnös életvitelt folytatni (Róma 6:2). Persze, a személytől és körülményektől függően a lelki növekedés folyamata lehet lassú vagy gyors. A változások pedig nem biztos, hogy rögtön láthatóvá válnak. Végül is, Isten tudja, kik az Ő juhai, és a tökéletes menetrendjének megfelelően mindnyájunknak megadja a kellő érettséget.
Lehetséges-e hívő létünkre egy életen át testi módon élni, élvezve a bűn örömeit, és soha nem keresni annak az Úrnak a dicsőségét, aki áron vette meg őt? Elutasíthatja-e a bűnös Krisztus úrságát, miközben Megváltójának vallja? Lehetséges-e, hogy valaki elmondja a „bűnös imáját", és aztán tovább éli az életét, mintha mi sem történt volna, de hívőnek tartaná magát? Az úrság-üdvösség tana szerint nem. Ne adjunk a meg nem térő bűnösöknek hamis reménységet; inkább Isten teljes akaratát hirdessük: „Újonnan kell születnetek" (János 3:7).
English
Mit takar az úrság-üdvösség fogalma?
