Kérdés
Elfogadható az, hogy a templom falain kívül tartsunk Úrvacsorát? Az Úrvacsorát valóban otthon, a családunk körében, keresztény hittestvéreink társaságában, a magán környezetünkben is megünnepelhetjük?
Válasz
Az oltári szentség, vagy ismertebb nevén az Úrvacsora, általában a templom falain belül, az istentiszteleti alkalmakon szokott lejátszódni. A zsenge egyháznak azonban nem voltak állami pénzen megvett szép és szebb imaházai, hanem egyszerűen a tagok szerény hajlékaiban gyűltek össze. A jeruzsálemi gyülekezet például Mária otthonának falai között találkozott (Apostolok Cselekedetei 12:12), a filippi gyülekezet Lídia házában (Apostolok Cselekedetei 16:40), az efézusi pedig Akvila és Prisczilla lakóhelyén (1.Korinthusbeliekhez 16:19). A kolossébeli gyülekezet tagjai Filemon házát vehették igénybe (Filemon 2). Amint azt az Apostolok Cselekedetei ihletett könyvének második fejezetében is láthatjuk, a gyülekezet rendszeresen összegyűlt, hogy az apostolok által közvetített isteni tanítást tanulmányozza, hogy imádkozzon, hogy közösségük legyen egymással, és hogy "megtörjék a kenyeret", vagyis hogy megüljék az Úrvacsorát (Apostolok Cselekedetei 2:42).
Isten Igéje azonban egy szóval sem köti ki, hogy az Úrvacsora mindenképp a négy fal között kell lejátszódjon. Úrvacsorát rögtönzött sátorkórházakban és szanatóriumokban is tartották már. Távoli országokba szegődött misszionáriusok pedig újjászületett helyi lakosokkal is ünnepelték már Jézus testének értü(n)k való megtöretését, holott azokon a vidékeken a legtöbben még hírből sem hallottak templomról. Vannak olyan családok is, akik különleges alkalmakkor (karácsony) maguk között tartják meg az Úrvacsora ünnepét. Személyesen az Úr Jézus Krisztus volt az, aki megalapozta és bevezette az Úrvacsora intézményét, mikor a Páskha ünnepén a felső szobában arra szólította fel minden tanítványát, hogy így emlékezzen meg Őróla. A rítus egyetlen megkötése, hogy az Úr Jézus értünk tett áldozatáról egészen az Ő visszajöveteléig a kenyér közös megtörése, és a szőlő nedüjének fogyasztása által emlékezzünk meg (1.Korinthusbeliekhez 11:24-26). Mindannyiszor ezt tesszük, az Ő értünk való halálát (és nem az ő születésének tényét és vélt idejét - lásd feljebb - a fordító megjegyzése) hirdetjük. Ezenkívül azonban semmiféle korlát közé nincs beszorítva ez egyetlen - bibliai alapokkal rendelkező - újszövetségi ünnep. A fenti igeszakasz minden szükséges útmutatást megad ahhoz, hogy Úrvacsorát vehessünk, de főképp hogy megérthessük, pontosan mi a jelentősége e szimbolikus aktusnak.
Az egyház pünkösd napi megalapítása után az Úrvacsora ünnepét rendszeresen gyülekezeti környezetben tartották meg. Az egyházi szertartás egyik elemeként tekintettek rá, és mint olyat, az egyház elismert elöljárói vezették. Azonban semmiféle bibliai érvet nem lehet felhozni az ellen, hogy miért ne lehetne otthon, hívő barátainkkal, és a családdal, vagy bárhol máshol megünnepelni. A lényeg ugyanis nem a helyszín, hanem Jézus megtöretett testéről-, értünk kiontott véréről való megemlékezés, melyek nélkül embernek üdvössége sosem lehetett volna.
English
Elfogadható az, hogy a templom falain kívül tartsunk Úrvacsorát? Az Úrvacsorát valóban otthon, a családunk körében, keresztény hittestvéreink társaságában, a magán környezetünkben is megünnepelhetjük?
