Kérdés
Hogyan létezhet annyi eltérő nézet az Úrvacsora koncepcióját illetően?
Válasz
Az áldozás, vagy ismertebb nevén az Úrvacsora (melyet katolikus körökben szent áldozásnak-, az Eucharisztia szentségének-, oltáriszentségnek-, máshol pedig az Úr asztalához való járulásnak is neveznek) jelentős széthúzás rugója a teljes egyház testében. A Szentírásból világosan kiolvasható elveket illetően azonban a legtöbben meg tudnak egyezni: tudjuk, hogy az Úrvacsorát maga Jézus Krisztus vezette be tanítványai jelenlétében az utolsó vacsorán. Akkor és ott Jézus megtörte a kenyeret, és a "poharat" is körbeadta. Közvetlen követőivel azt is tudatta, hogy a kenyér az Ő teste, míg a szőlőtőke gyümölcsének nedűje az Ő vére (Máté 26:26–28; Márk 14:22–24). Mindenkori követőit arra is utasította, hogy ezt cselekedjék újra az Ő emlékezetére (Lukács 22:19).
A szent áldozás témáját övező viták a következő kérdésekre vezethetők vissza: Jézus átvitt-, vagy szó szerinti értelemben beszélt testéről és véréről, szavai esetleg az átvitt-, és a szó szerinti értelmezés valamiféle misztikus elegyeként értendőek? Milyen sűrűn ünnepelje az egyház az Úrvacsorát? Az Eucharisztia valóban elengedhetetlen a lelki üdvösségünk eléréséhez, vagy "csupán" a megemlékezés egy formája? A pohárban vajon erjesztett szőlőlé (bor, esetleg must)-, vagy erjesztetlen szőlőlé volt?
Mivel Jézus - bízva a Szent Lélek vezetésében, és az Isten-adta józan észben - nem mellékelt egy ötnyelvű kezelési útmutatót e rituáléhoz, így részben érthető, hogy a lebonyolítás menetét-, helyszínét-, időbeli frekvenciáját illetően létezik némi egyet nem értés. Az ún. transzszubsztanciáció katolikus doktrínáját, mely azt tartja a legfőbb tisztázásra váró kérdésnek, hogy a szánkba vett darabka kenyér, és a korty szőlőnedű valóban és szó szerint Jézus testének egy darabkájává-, és Jézus vérének egy pár cseppjévé változik-e át, minden bizonnyal nagy bűn volna kihagyni e felsorolásból. Főleg, hogy Luthert is az a kérdés foglalkoztatta, hogy a kenyér és a bor valamiképp Jézus Lelkét tartalmazza-e, vagy csak jelképesen reprezentálja az Úr testét és vérét (konszubsztanciáció). Lényegesen jelentősebb, hogy bűneinkről előzetesen vallást téve járulhatunk-e csak az Úr asztalához, mint ahogy az a kérdés sem elhanyagolandó, hogy mely igerészek kerüljenek felolvasásra a liturgia keretében. A különböző felekezetek eltérő véleményen vannak azt illetően is, hogy milyen sűrűn vehetjük az Úrvacsorát, hogy pontosan milyen legyen annak menete, és hogy ki vezetheti azt.
Jézus az apostolok társaságában elköltött utolsó vacsorájáról Isten élő Igéje négy különböző igehelyen emlékezik meg: ezek közül hármat a szinoptikus, azaz együttlátó evangéliumokban találunk, egy igerészt pedig a Korinhusbeliekhez írt első levél 11:23-24 passzusában. Mikor ezen beszámolókat egymás mellé téve vizsgáljuk, akkor az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:
1. A Páskha-vacsora során Jézus megáldotta és megtörte a kenyeret, majd a következő szavak kíséretében ajánlotta fel tanítványainak: "...Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (1.Korinthusbeliekhez 11:23-24).
2. A poharat körbeadva pedig ezt mondta: "...Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára" (Máté 26:27-28).
3. Ezen az utolsó vacsorán történt az is, hogy Jézus nyíltan jelentette, hogy az asztalnál ülők egyike el fogja árulni Őt.
4. Jézus megígérte, hogy mindaddig nem iszik a szőlőtőke gyümölcséből, amíg minden követője meg nem érkezik Hozzá az Atya országába, utalva a mennyei menyegzőre, melyre minden ember hivatalos, és melyen minden újjászületett hívő résztvevő.
Az Úr Jézus a mindenkori tanítványok és a saját szellemi viszonyára összpontosítva alapította meg az Úrvacsora intézményét. Ő az élő szellemi kapcsolat megerősítését tartotta fontosnak, és nem azt, hogy hol és mikor kell azt megtartani, hogy mi történik a kenyérrel és a szőlő vérével, vagy hogy ki szolgálhatja azokat fel. A keresztény ember igazságra, békességre és a Szent Lélekben való örömre-, nem pedig halott vallásosságra lett elhívva, így a hívők gyülekezete szabad arra nézve, hogy maga döntsön ezen részletkérdésekben. Talán még nem is az a legfontosabb, hogy hetente-, vagy csak havonta egyszer üljük meg ezt a bibliai ünnepet, hanem sokkal inkább hogy milyen szívvel tesszük azt.
Vannak azonban az Úrvacsorát övező vitás kérdéseket illetően olyan pontok is, melyek teológia jelentőséggel bírnak. Kicsit sem mellékes ugyanis, hogy az Úrvacsora vétele elengedhetetlenül szükséges-e lelki üdvösségünk eléréséhez, hiszen ha ez a helyzet forog fenn, akkor a megváltásunk a mi tetteinktől is függ! Ez az emberi okoskodás viszont élesen szembemegy Isten Igéjének szellemével, így a Tituszhoz írt levél 3:5 igehelyén kijelentett igazsággal is - csak hogy egy igerészt citáljunk itt. Továbbá, ha a kenyér, és a szőlő leve a szó szerinti értelemben Krisztus teste és vére, akkor az azt jelentené, hogy Jézus Krisztust újra és újra feláldozzuk, ami persze azt vonná maga után, hogy az egyszer és minden korra elegendő áldozata, valahogy csak nem bizonyul(t) elégnek (ezzel szemben lásd a Rómabeliekhez írt levél 6:9-10 igehelyét). Ezek a különbségek elég jelentősek ahhoz, hogy egyházak közötti szakadásokat okozzanak, mint ahogyan az a protestáns reformáció ideje alatti kétoldali viszálykodások során a múltban is megtörtént már.
Mikor megértjük, hogy egyedül Isten kegyelméből, emberi tetteink nélkül, hit által üdvözülünk (Efézusbeliekhez 2:8-9), továbbá mikor felérjük, hogy Jézus egy magas szellemi valóság példa általi szemléltetésére használta a kézzel fogható kenyeret és bort (Máté 26:28), akkor az Újszövetség mennyei szépsége - melyet kizárólag Jézus értünk ontott vére hitelesíthetett - egyszerre kiviláglik előttünk. Minden alkalommal, mikor az Úr asztalához járulunk, az Ő áldozatáról emlékezünk meg (Lukács 22:19), miközben epekedve várjuk azt a napot, mikor személyesen Jézus Urunk nyújtja át nekünk a poharat a Bárány Menyegzőjén a mennyek országának pihentető árnyékában (Máté 26:29; Márk 14:25; Lukács 22:18).
English
Hogyan létezhet annyi eltérő nézet az Úrvacsora koncepcióját illetően?
