Kérdés
Mi az az utálatosság?
Válasz
A utálatosság olyasvalami, ami gyűlöletet vagy undort kelt. A bibliai szóhasználatban az utálatosság olyasvalami, amit Isten mélyen megvet vagy gyűlöl, mert az mind személyét, mind pedig jellemét sérti.
Az “utálatosság”-ként fordított héber szavakat gyakran olyan dolgokkal hozzák kapcsolatba, mint a bálványimádás és a hamis istenek (5.Mózes 17:2-5; 27:15; 29:17; Ézsaiás 66:3; Jeremiás 32:34; Ezékiel 5:9; 11:18; Hóseás 9:10). Az 1.Királyok 11:5 igeversében Milkóm istenséget “az Ammóniták útálatos bálványának” nevezik. A lényeg az, hogy Isten gyűlöli e pogány istenek hamis mivoltát, tisztátalanságát és gonoszságát.
A Szentírás az okkult praktikákat is utálatosnak nevezi, akárcsak a gyermekáldozat bemutatását (5.Mózes 18:9-12; 20:18; 2.Krónikák 28:3). További utálatosság Isten szemében az istentelen szexuális kapcsolatok létesítése, úgy mint a homoszexualitás vagy a házasságtörés (3.Mózes 18:22-29; 20:13; 5.Mózes 24:4), a cross-dressing, vagyis az, hogy nők férfi külsőségekkel-, férfiak pedig női külsőségekkel ruházzak fel magukat (5.Mózes 22:5), a tökéletlen áldozat (5.Mózes 17:1), a tisztességtelen üzleti gyakorlat (5.Mózes 25: 13-16; Példabeszédek 11:1; 20:10, 23), a gonoszság (Példabeszédek 15:9, 26), az igazságtalanság (Példabeszédek 17:15), az Isten tanítására rest fül (Példabeszédek 28:9), és a valós megbánást nem tanúsító ember keze általi képmutató áldozat (Példabeszédek 15:8; Ézsaiás 1:13). A legtöbb arra vonatkozó utalás, hogy mi az utálatos vagy gyűlöletes, Isten törvényében, a Mózes harmadik könyvében, Mózes ötödik könyvében, az Izráel elleni ítéletet hirdető, Istentől való próféciákban, valamint a Példabeszédek könyvében található.
A Példabeszédek 6. fejezetében hét olyan dolog szerepel, amit Isten utálatosnak nevez: “E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének: A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!” (Példabeszédek 6:16-19).
Lukács evangéliuma 16:15 igeversének tanúsága szerint Jézus egy ízben így szólt a farizeusokhoz: “...a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos.” Jézus ezen kijelentése a farizeusok pénzszeretete dorgálásának kontextusában hangzott. Éppen arról tanított, hogy az ember nem szolgálhat két úrnak, valamint hogy Isten szolgálata és a pénz szolgálata kölcsönösen kizárják egymást (13-14. versek). A farizeusok gúnnyal válaszoltak, ezzel kimutatva azon szív vakságát, amely pont abban gyönyörködik, amit Isten utálatosságnak nevez.
A Titusz 1:16 igeverse szerint a hamis tanítók “vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok”. Jézus és Dániel is megjósolta a pusztító utálatosság uralkodását, mikor az az “útálatosságok szárnyán pusztít” majd, melynek során a templom szent helyét is megrontja (Máté 24:15; Dániel 9:27). Szintén a végidőkhöz kapcsolódik, hogy a Babiloni szajhát úgy ábrázolják, mint akinek “...kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával” (Jelenések 17:4). Az is meg van írva róla, hogy ő “a föld útálatosságainak anyja” (Jelenések 17:5), és egyben úgy azonosítják, mint “...ama nagy város, a melynek királysága van a földnek királyain” (18. vers). Ezt a várost, minden utálatos cselekedetével együtt, a pusztulás fogja utolérni (16-17. versek).
A bálványimádástól kezdve, a hamis fontokon és felemás mérlegeken át, az istentelen szexuális kapcsolatokig és a különféle gonoszságokig, az utálatosság mindig elválasztja az embert Istentől. Valójában minden bűn (vagyis az Isten tökéletességétől való elmaradás) utálatosságnak tekinthető. Minden bűn elválaszt minket Istentől, és utálatos számára (Rómabeliekhez 3:23; 6:23; Példabeszédek 15:9). Isten bűn iránt gyűlölete csak még figyelemreméltóbbá teszi Krisztus keresztáldozatát. A kereszten “...azt [azaz Krisztust], a ki bűnt nem ismert, [Isten] bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (2.Korinthusbeliekhez 5:21). Mivel szenvedett és meghalt a bűneinkért, Jézus azonosulni tudott a zsoltáros szavaival: “De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata” (Zsoltárok 22:7). Jézus a mi utálatosságainkat vette magára, cserébe pedig az Ő igazságosságát ajándékozta nekünk. Mindenki, aki Őbenne bízik, üdvözül.
English
Mi az az utálatosság?
