Kérdés
Helytelen dolog vágyni valamire?
Válasz
Vágyni valamire emberi dolog. Isten az embert az érzelmek és a szenvedély átérzésére képes lénynek teremtette. Mikor kívánunk valamit, azzal elismerjük, hogy létezik olyasvalami, ami a hatáskörünkön kívül esik, amit mégis nagyon szeretnénk. A Jelenések könyvének 3:15 igeversében Jézus a következőket mondja: “Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.” Ő szabad akaratot adott az embernek, és ezzel szándékosan megadta nekünk annak a szabadságát is, hogy az Ő személye mellett vagy ellen dönthessünk. Földi szolgálata idején Jézus egy másik “vágyának” is hangot adott, amikor ezt mondta: “Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a Földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!” (Lukács 12:49 EFO). Ő már ekkor tudta, hogy közeledik keresztre feszítése, valamint hogy annak elvégeztetésével a Szent Lelket kiárasztja követőire (lásd Apostolok Cselekedetei 1:8). Jézus szívből vágyott arra, hogy elküldhesse Szent Lelkét, de azt is tudta, hogy előbb el kell hordozza a kereszt minden borzalmát. “Vágya” kicsit sem volt helytelen. Csupán emberi.
A vágy a változás előfutára is lehet. Ha egy kívánság az igazságban gyökerezik és pozitív változásra sarkall, akkor céllá, majd valósággá válhat. Egy kívánság azonban abban az esetben rossz is lehet, ha elsőbbséget adunk neki Isten életünkre vonatkozó tervével szemben. Amikor Jézus a Gecsemáné-kertben azt “kívánta”, hogy Atyja mutasson más utat, más módot az emberiség megváltására, azzal még nem fejezte be imáját. Nem engedte emberi vágyának, hogy felülírja Isten akaratát. Lelkében mindaddig tusakodott, amíg őszintén ki tudta mondani: “...ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!” (Lukács 22:42).
A vágy az esetben is lehet helytelen, ha vágyunk Isten személyén és jelenlétén kívül valami másra irányul. Bár “hullócsillagot látván kívánni valamit” romantikus vonzerővel bírhat, de valójában egyik csillag sem segíthet senkin. Imáink válaszáért szemeinket inkább minden csillagok Teremtőjére kell függesszük, kéréseink teljesülését tehát nem fényes vagy kialvó fényű csillagoktól kell várjuk.
A vágy akkor is lehet helytelen, ha annak tárgya valami bűnös dolog. Házas emberként más házastársát kívánni, helytelen (5.Mózes 5:21). Kényszeres megszállottsággal anyagi javakat-, vagy a szükségeinket messze felülhaladó vagyont kívánni, nem kevésébe az (Példabeszédek 23:4; 1.Timótheushoz 6:9-10). Ha a kívánság magvában az van, hogy elégedetlenek vagyunk azzal, amit Isten rendelt nekünk – legyen akár szó arról, hogy milyen a testalkatunk, melyik népcsoporthoz-, melyik nemzethez tartozunk, és kik alkotják családunkat – az szintén hamis kívánság. Valójában leginkább arra van szükségünk, hogy megtanuljunk hálásak lenni azért, amit Isten adott, hogy mindent az Ő dicsőségének öregbítésére az általa kitűzött célok elérésére használjunk fel (1.Korinthusbeliekhez 10:31; Kolossébeliekhez 3:16).
A Zsoltárok könyvének 37:4 igeverse így szól: “Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.” Amikor abban leljük legnagyobb örömünk, hogy az Úr szemében akarunk kedvesek lenni, Ő igazgatja minden kívánságunk. Átformálja szívünk vágyait, hogy azok az életünkre vonatkozó tervével kerüljenek összhangba – az Ő vágyai a mi vágyainkká válnak, így már mi is azon dolgokra vágyunk, melyek Őt gyönyörködtetik. Ennek folyamatában azonban mi magunk is gyönyörűséget találunk. Bátran imádkozhatunk az Ő akaratának megfelelően, ha biztosra tudjuk, hogy mi is épp azt akarjuk, amit Ő. Amikor olyan dolgokat kívánunk, melyek egybecsengnek az Ő tervével, akkor szintén bízvást fohászkodhatunk hozzá, hisz Ő meghallgatja imáinkat és választ is ad rájuk (János 15:7; 1.János 5:14; Máté 21:22).
A Biblia voltaképp parancsba adja, hogy kívánjuk/vágyjuk a bölcsességet (lásd Példabeszédek 24:14; 4:5; 16:16), a lelki ajándékokat (1.Korinthusbeliekhez 14:1), az Úr napjának eljövetelét (2.Péter 3:12), annak végső kinyilatkoztatását, hogy valójában kik is Isten gyermekei (Rómabeliekhez 8:19), valamint mások üdvözülését (Rómabeliekhez 10:1). Amikor kívánságaink középpontjában Isten kívánságai/vágyai állnak, akkor hitben vihetjük azokat Isten elé. Amikor a menny perspektívája egyben a miénk is lesz, kívánságaink megszenteltetnek, “ha pedig biztosak vagyunk benne, hogy meghallgat — bármit is kérünk tőle —, akkor azt is tudjuk, hogy amit kértünk, azt meg is adta” (1.János 5:15 EFO).
English
Helytelen dolog vágyni valamire?
