Kérdés
Vajon bűn vasárnap dolgozni?
Válasz
A vasárnapi munka semmiképp sem bűn. A Biblia nem tiltja a vasárnapi munkavégzést. Az az elképzelés, miszerint a keresztényeknek vasárnap nem volna szabad dolgozniuk, az izraelitáknak az ószövetségi iratokban parancsba adott kötelező érvényű szombati pihenőnap mibenlétének félreértéséből, valamint annak a keresztények vasárnapi istentiszteletéhez fűződő kapcsolatából ered. A 2Mózes 20:8-11 igerész kijelentése szerint a hét hetedik napján, azaz szombaton, az izraelitáknak azért kell(ett) megpihenniük, hogy megemlékezzenek arról, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világegyetemet, majd a hetedik napon "megpihent". A "szombat megszentelése" úgy lett meghatározva, hogy azon munkát végezni nem szabad.
Amikor Isten az Egyiptomból való kivonulás utáni sivatagi vándorlás hosszú évei alatt naponta harmatként hullatott mannát a mennyből, azt parancsolta, hogy azt csak hat napon át szabad begyűjeni, a hatodik napon szedett manna pedig nem romlott meg, így az a sabbati pihenőnapon is bőven elég volt az embereknek. A manna összegyűjtése ugyanúgy munkának számított, mint a vetés és az aratás. A 2Mózes 31:14-16 igerésze, valamint 35:2-es igeverse halálra érdemesnek mondta ki azt, aki szombaton is dolgozott. A szombat napján való adásvétel szintén a Sabbat megszentségtelenítésének számított (Nehémiás 13:15-17). Világos, hogy a szombat napjának "megszentelése" mindennemű munka beszüntetését követelte meg az izraelitáktól.
A szombat azért adatott, hogy az izraeliták kipihenhessék munkájuk fáradalmait, és csak egy teljes napi pihenő után lássanak újra neki. Akkor viszont a keresztényeknek miért ne kellene ugyanígy betartani ezt a törvényt? A kulcs ennek megértéséhez annak felismerésében rejlik, hogy a szombat különböző elemei a Messiás eljövetelét jelképezték. Ő aztán valóban betöltötte a törvényt azzal, hogy örök nyugodalmat biztosít(ott) népének - szemben az egynapos megpihenéssel. Az ószövetségi törvény fogadása után a zsidók folyamatosan "dolgoztak" azon, hogy jó színben tűntetssék fel magukat Isten előtt. Az ilyen indíttatású fáradozásaik között szerepelt, hogy megpróbálták betartani a szertartásos törvény, a templomi törvény és az áldozati törvény összes parancsolatát. Arra persze nem sok esélyük volt, hogy mindezen törvénynek hiánytalanul eleget tegyenek, Isten épp ezért biztosította számukra a bűnért való áldozatok és felajánlások egész sorát, hogy megbocsátásért Hozzá járuljanak, és így igazán helyreállhasson a Vele való élő kapcsolat – még ha ez az eljárás mindig is csak ideiglenes megoldásnak volt szánva.
Hasonlóan, mint ahogy az egynapos pihenő után megint neki kellet kezdeni a fizikai munkába, az áldozatok bemutatását is szüntelen folytatni kellett. A Zsidókhoz írt levél 10:1 azt mondja, hogy a törvény “az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat". Ezek az áldozatok azonban mind Krisztus keresztfán bemutatott végső áldozatát elővételezték, Aki "...egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára” (Zsidók 10:12). Jézus a végső áldozathozatal után megpihent – felhagyott a bűnökért való engesztelő munkával, mivel áldozata örök időkre tökéletes volt, így nem maradt több tennivalója, soha örökké. Az Ő tettének köszönhetően, nekünk már nem kell többé "fáradoznunk" a törvény megtartásán, azon, hogy magunktól igazuljunk meg Isten előtt, ez pedig a szombat megtartására (ill. meg nem tartására) is vonatkozik. Jézus azért küldetett, hogy megpihenhessünk Istenben és mindabban, amit Ő adott nekünk
Mikor Jézus azt mondta, hogy: "A szombat lőn az emberért lett, nem az ember a szombatért" (Márk 2:27), akkor ezzel voltaképp azt az elvet fogalmazta meg, mely szerint a sabbati pihenő azért lett bevezetve, hogy az embert felszabadítsa a munkájából, épp úgy, mint ahogy Jézus azért jött, hogy megszabadítson minket attól, hogy a saját erőfeszítéseink (munkánk) által próbáljuk elérni az üdvösséget. Immár nem csak egy napig pihenhetünk meg, hanem örökre felhagyhatunk az Isten kegyelmének elnyeréséért végzett fáradozásainkkal. Maga Jézus lett a munkáktól való megpihenésünk, mint ahogy Ő az a mennybe vezető ajtó is, ahova megérkezve örökre megpihenünk majd Őbenne. Jézuson felül nincs magasabb Sabbat napi nyugalom. Egyedül Ő képes maradéktalanul betölteni a törvény követelményeit, és egyedül Ő (volt) képes meghozni a bűnért való tökéletes engesztelő áldozatot. Ő Isten arra néző terve számunkra, hogy felhagyjunk saját cselekedeteink fáradozásaival.
A Kolossé 2:16-17-ben Pál apostol kijelenti: "Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé." Már nincs parancsba adva, hogy szombaton ne dolgozzunk, de a vasárnap sem vált valami "keresztény Sabbattá". A vasárnapi munka nem bűn, még ha sok keresztény inkább ki is veszi a vasárnapot, hogy annak legalább egy részét közös istentisztelettel töltse. Sok kereszténynek, így például egyes orvosoknak és ápolóknak nincs más választásuk, mint hogy vasárnap is dolgozzanak, így nekünk, a társadalom többi tagjának, nagyon hálásak kellene legyünk nekik. A vasárnap dolgozó keresztények azonban azzal a tudattal kell munkájukat végezzék, hogy az istentisztelet nem korlátozódik a hét egy-egy napjára, hanem életük folyamatos része kell legyen.
English
Vajon bűn vasárnap dolgozni?
